Ez igaz szerelem? (beszélgetős fórum)

Az látszik, hogy te szerelmes vagy, biztos a fiú is. Én sajnos nem mondanám, hogy ez az igaz szerelem, fiatalon, ilyen rövid idő alatt máris problémák, amik nem nagyon, de meg kell oldani nem éppen arról szólnak, hogy ti ketten annyira passzoltok és összetartoztok. Sem az, hogy a srác nem akarta először, mert hogy te még kiélnéd magad. Nyilván ha valaki szerelmes, akarja a másikat, és eszébe nem jut ilyesmi.

Persze ettől még lehet egy hosszú, jó kapcsolat, de azt az idő dönti el, hogy igaz szerelem-e.

Tudom, hogy valaki azt mondja, hogy ha megkérdőjeleződik, akkor az nem az. De ettől most tekintsünk el.

A mi történetünk: Nagyon fiatalok voltunk, amikor legelőször találkoztunk (én épp, hogy 14, ő 20 elmúlt) évesek. Akkor, bár éreztük, hogy van köztünk "valami", nem kezdtünk bele, pont azért, mert fiatalok voltunk. Főleg én.

Tartottuk a kapcsolatot, de volt, hogy neki lett valakije, utána nekem. De mindig akkor hozott minket össze a sors, amikor épp egyedülállóak voltunk. Ritkán találkoztunk, de akkor mindig éreztem azt a leírhatatlan bizsergést. Ez így ment 8-9 éven keresztül. Ő elköltözött a munka miatt, én suli miatt. Ritkán, de össze szoktunk futni, ha csak 5-10 percre is. Ilyenkor mindig azt gondoltam, hogy ez nem véletlen. 3 évvel ezelőtt ismét találkoztunk, én is öregebb lettem, ő is. Megbeszéltük, hogy hagyjuk ezt, ő komoly kapcsolatot akar, de én akkor kezdtem az egyetemet, félt, hogy "ki akarom még magam élni". Ekkor más másodéves voltam. Megegyeztünk, hogy maradjunk barátok. Kb. 15 percre rá, csak úgy semmiből semmi, megcsókolt. És ott, akkor tudtunk, hogy nekünk össze kell jönni. Én megnyugtattam, hogy "kiéltem" már magam az első évben, én ugyanúgy komoly kapcsolatot akarok. Összejöttünk. Nem indult minden egyszerűen, de bemutattuk egymást otthon, nem volt semmi probléma a szülőkkel, most sincs. Volt már 1-2 probléma, de megtudjuk beszélni higgadtan. Meg lehet őket oldani, mert nem féltékenység, nem megcsalás (amik szerintem az igazi problémák). Mindig leküzdöttük az akadályokat. Egy év után mondta ki először, hogy szeret, de akkor azt ott tudtam, hogy ez száz százalékig így van. Most megint volt egy olyan problémánk, amit meg tudtunk beszélni és meg lehet oldani egy kis odafigyeléssel és meg is akarja oldani.

Van ez az idézet: Két ember kapcsolatában sosem az akadályok számítanak. Hanem a szeretet. Ami az akadályokat is lebonthatja. Ha megélik. Mert az akadályok csak részei az életnek, amik folyamatosan alakulnak, és akár már holnap eltűnhetnek. A szeretet viszont örök.

És úgy gondolom igaz is. Mert az, hogy két ember szereti egymást és mennyi ideig fogja szeretni, csak rajtuk múlik.

Tervezzük már a közös jövőt, egy irányba haladunk. Szeretjük egymást, mindannak ellenére, ami történt. Úgy gondolom, hogy ezek az akadályok csak arra ébresztenek rá, hogy egymást nélkül nem akarunk élni.

Hisz ha rám néz, szinte elolvadok. Ha találkozunk, még mindig bennem van az az "idegesség", ami legelőször volt. Ha megcsókol, ha átölel, nem létezik semmi.

Azt mondta én vagyok az a nő, aki mellett élete végéig élni akar, akitől gyermekeket szeretne. Aki nélkül nem tud és nem is akar élni.

Igen, vannak néha nehézségek, de végül mindig egymás karjaiban kötünk ki úgy, hogy elmondjuk mennyire szeretjük egymást.

A kérdést azért tettem fel, hogy azok írjanak, akik több éves kapcsolatban élnek. Hisz attól, hogy vannak problémák (és akaratlanul néha megbántjuk egymást), még lehet ez egy örök szerelem, nem? És nem kell feladni azért, mert gond van. Mert ha olyan gond van, ami megoldható, akkor érdemes megoldani, nem pedig szakítani. Hisz a szerelem erősebb.