És hinni akarom, hogy ez így is lesz (beszélgetős fórum)

Gratulálok és vigyázzatok egymásra.

Én is remélem, hogy hamarosan újra boldog leszek én is, és lesz egy kicsi gyermek, akinek életem minden tudását és szeretetét átadhatom!

Ne sírj! Ne sírj! Kicsi lányod vigyázz rátok odafentről! És látod? Már küldött is nektek egy csodaszép kisfiút!

Vigyázz magatokra!

Szia!

Semmi baj, nem sértődtem vagy haragudtam meg.

Jártam pszichológushoz! 2,5 hónapig jártam hozzá. Kaptam is enyhe nyugtatót, kedélyjavítót, mert még aludni sem tudtam.

Azt nem tudom, hoy a szaksegítség, a gyógyszer (amit már nem szedek), vagy az idő segített, vagy az is lehet mindhárom így együtt, de segített valami.

Szóval tudom, hogy egyedül nem ment volna. A férjem már egyre jobban lett és én csak lefelé húztam őt az örökös sírással és depresszióval. Ekkor éreztem úgy, hogy a megmaradt kérdéseimet és bánatomat segítség nélkül nem fogom tudni megoldani.

Segített.

Köszönöm a sok kedves és bíztató szót.

Nagyon jól esik, hogy ennyien gondoltatokrám és megfogtátok a kezemet.

Van olyan időszak, amikor jól vagyok, és van, amikor a béka feneke alatt. De ahogy írtam, valamikor csak jobb lesz, valamikor csak eljön a mi időnk is és ez visz előre.

A kicsi angyalkáinkat semmi nem pótolja de nekünk mennünk kell tovább.

Mindenkinek minden jót! Kitartást és a gyászolóknak sok erőt kívánok! Én is mellettetek vagyok és ölellek titeket!

Teljesen átélem fájdalmadat, nekem a 30. héten született meg a kisfiam, aki 24 napig küzdött az életért, végül feladta. De rövid időn belül küldött nekünk egy egészséges kislányt, aki ma már 3,5 éves, és ami a legfontosabb, egészséges! Férjem szintén mellettem volt minden egyes percben, és az ő hite segített abban, hogy el mertem hinni, fogom még érezni a boldogságot!

Tiszta szívemből kívánok Nektek, hogy hozzátok is érkezzen egy kisbaba, aki - bár pótolni nem fogja a testvérkéit - bearanyozza minden egyes perceteket! Merj hinni abban, hogy kicsi angyalkáitok küld majd egy egészséges gyermeket nektek!

Teljes szívvel együtt érzek veled, én kilenchónapig éltem együtt a lánykámmal, borzalmas kínokkal megszültem, és másnap nem volt, tüdővérzés.

Egy császármetszés megmenthette volna, de nem tették.

Akkor nem engedhettem meg magamnak, hogy összeomoljak, fél év múlva megfogant a kistesója, és egészségesen nagyon könnyen a világra jött a kisfiam. Ma 29 éves nagy melák, de még ennyi idő alatt sem tudta a nővérét a szívemből kiszorítani, ott vannak mind a ketten, nagyon szeretem őket. Elfelejteni nem lehetett a kislányt ennyi idő alatt sem, de azért az idő tompította a fájdalmat.

Felneveltem a fiamat, és amikor ő 10 éves volt, akkor omlottam össze, már nem ment tovább, kétszer voltam pszichyátriai intézetben, valamennyirre helyre hoztak, de teljesen sosem gyógyultam meg, le lettem rokkantva, véglegesen.

Sosem tudtam rá úgy gondolni, hogy nincs, még ma is van, ezt az érzést nem lehet leírni. Én eltemettem ott vagyok a sírjánál, de még ma sem tudom fölfogni, hogy nincs. Bennem van!!!

Adjál magadnak időt míg fel tudod dolgozni és próbáld újra, de ne sokat várjál mert ahogy az idő halad az ember mindíg jobban halogatja, mert fél az újabb kudarctól. Nekem sem sikerült a harmadik, pedig nagyon szerettem volna, de nem maradt már rá erőm.

Kívánom, hogy neked is sikerüljön ringatni a babádat, én már az unokámat szeretném, de még nem akarják az ifjak.

Borzalom!!! Nagyon sajnállak benneteket, és tiszta szívből kívánom, hogy jöjjön a kistesó, és pótolja az űrt a szívedben és lelkedben.

Nagyon sok erőt kívánok!

Jajj, Istenkém. Ez borzasztó!

Sok erőt nektek!

Az egy másik kérdés ez pontosan mikor történt?

Az a cikkből nem jött le....

Lelkileg a világon a legfájdalmasabb elveszíteni egy babát, de ettől függetlenül bizonyos időn túl le kell zárni.

és nem érdekel ki mit hisz rólam, ha elmenne szakemberhez az sem mondana mást!

csak egy jó tanács még:

Uh képeket kidobni mert míg a cikk írója ezeket nézegeti nem fogja feldolgozni soha!

Tapasztalatból írom e sorokat!

Nem bántottam őt!

Bocsánat, csak arra próbáltam őt ösztönözni, hogy az élet megy tovább!

Nem szeretném ecsetelni én miken mentem át, de most nem én vagyok a téma, az embernek muszáj talpra állnia ha élni szeretne!

Nagyon jól tudom mit jelent egy ilyen eseményt átélni, én egyedül lettem túl rajta segítség nélkül. Bőgtem eleget, gondolkodtam eleget, aztán ráeszméltem a sírással nem sokra megyek!

Az élet túl rövíd, ahhoz, hogy sírjunk a múlton...én hiszem azt, hogy minden ilyen nő aki hasonlót átélt, tudja mi ez...DE AZ ÉLET MEGY TOVÁBB!!!

Nahát micsoda vígasztaló szavak! Inkább maradjon csendben az aki csak ilyen "értelmeset" tud írni!

Kisdoca!

Olyan érzésem volt a cikked olvasása közben, mintha a saját gondolataimat láttam volna.

1 éve én is ugyanezeket éreztem, ugyanilyen gondolataim voltak. Borzasztó volt. :(((

Csak azt tudom neked mondani, hogy-bármennyire is közhelyesnek tűnik-de az idő majd segíteni fog!

Sajnos meg kell élni a gyászt, ami nem könnyű és egy gyermek elvesztése mindig is fájni fog.

Nekem is fáj még most is, de már könnyebb! Visszatért a hitem és a reményem. Örülök, hogy a férjed melletted van és támogat, szerencsére a sors nekem is egy ilyen társat adott!

Minden jót és sok erőt kívánok Neked!

Azt írod, hogy feldolgoztad, egyáltalán nem vagy túl ezen sajnos:(

Keress segítséget, mert bele fogsz őrülni, én nem könnyeztem meg a cikket, magam is átéltem már rossz dolgokat, de felálltam, az élet megy tovább!

Az élethez nagy erő kell!

Próbáld őt elengedni, persze az sok-sok idő még....

Kívánom hamarosan anya legyél!

Szia. Őszintén sajnálom ami veletek történt. Valami hassonlót éltem át én is. Először azt mondták 3babánk lesz (lombik), majd hét hetesen màr csak egy. Elvesztettem két angyalkàt. Szívhang rendben, baba nő. Mondták az orvosok. Majg három hét múlva megszűnt minden. Nincs szívhang, mondták. 4nap múlva műtét aztán haza. Mindenki sajnált, de nem tudta igazán, hogy mi van velem. Most lenne egy éves. Erre a barátnőm ma megszülte második gyermekét. Jó nem?

Szóval én ne sajnállak, mert azzal nem mész sokra. Én együtt érzek veled. Neked is három angyalkád vagy, nekem is. Sorstársak vagyunk. De én tudom, hogy imáink meghallgatásra talàlnak és hamarosan már az uh-os képeket küldjük egymásnak. Fogadd baráti ölelésem és együttérzésem.

Ez megérne egy átfogalmazást.

Mert történt vele egy tragédia, és fel kell dolgoznia, ezt Ő is írta. És jó úton halad afelé. És drukkolunk neki tiszta szívből.

De mi az, hogy rágörcsölni???

Borzasztó. Nem is tudom felfogni... Én csak egy kisbabát veszitettem el, csak 7 hetes volt, de most is eszembe jut, hogy vajon milyen lenne, nemsokára szülnék. 34. hét lenne....

Kitartást és nagyon nagyon sok erőt kivánok! Nem tudok mást irni, mert erre nagyon nem lehet.

Mindenkinek köszönöm a hozzászólásokat! Nagyon kedvesek vagytok, ami most is és korábban is sok erőt adott/ad nekem!

Azért ez a cikk nem most íródott és azóta is jobban vagyok már!

Sok idő eltelt, ma éppen 3 hónapja, hogy elment a kicsi angyalkánk.

Mindenkinek minden jót kívánok és köszönöm!