Erkölcs vagy féltékenység (beszélgetős fórum)

Hát ha neki nem fontos annyira, hogy ez neked kellemetlen lehet, akkor kérdés, hogy kinek mennyi a szeretet.

Két oldala van ennek a történetnek.

Ettől függetlenül ez simán lehetett a nő által kezdeményezett és a pasi által meg, na jó, akkor már mindegy szitu is.

Amit még szerintem érdemes megemlíteni, hogy lehet, hogy a féltékenység rombolhat is, de a jogos féltékenység nem feltétlenül.

Amúgy az elengedem magam is rombolhat egy kapcsolatot. Sőt!

:)

Nekem sokkal fontosabb a kapcsolatom, semmint hogy egy ilyenből problémát csináljak, ha megtörténne.

Tán ez is a szerelem egy fajtája. :)

Nem vagyok egy kapcsolatból kilépős fajta. Inkább javítani szeretem. Már csak azért is, mert fontos nekem az a kapcsolat.

(Na de ez most nem rólam szól, nekem nincs ilyen gondom.)

Nyilván ha volt valami érdekes elmeséli, de miért kéne nekik bemutatnia, van amelyiket láttam már, mikor érte mentem stb, de ennyi.

A volt munkahelyén volt egy csaj aki midnen pasira rámászott páromra is, pedig még találkoztunk is mert a párom meg a nénikéje együtt dolgoztak és a nénikéje szervezte a dolgot így nyilván engem is meghívott meg azt a kolleganőt is és terhes is voltam éppen, és ő nem csak az ölébe ült hanem konkrétan bepróbálkozott nála és ez sem zavart.

Szerintem semmi közünk a párunk kollgáihoz. Az én párom is csak azokat a kollégáimat ismeri akikkel baráti viszonyban vagyunk és összejárunk, a többit miért kéne. Nagyon kiröhögnénk ha egy kolléga egy céges összejövetelre hozná a nőjét mondjuk mert az meg akar minket ismerni, egyből tudnánk milyen kis papucs.

Ha most szerelmes lennél, szerintem jobban értenéd :)

Meg ha a te párod csücsült volna más ölébe.

Igaz? Vagy szerinted lazán túllépnél?

Igen, de alkalmazkodni is kell. Vannak dolgok, amiről az ember tudja, hogy túlzásba viszi, de az érzések ellen meg nem tud tenni. Én ilyen esetekben megpróbálom magam visszafogni és nem szóvá tenni, ami nem tetszik.

(Pl., ha engem zavarna, ha a párom meghívna valakit kávézni, de úgy érezném, hogy azért ebbe már mégse szólhatok bele, mert teret kell hagynom neki is, akkor nem fogom szóvá tenni)

"Úgy beszélsz."

Természetesem voltam szerelmes és még féltékeny is, de azután rájöttem, hogy az utóbbi érzés az előbbivel ellentétben inkább romboló. Engem rombol.

Doki, diagnosztizálj jobban! :)

Pedig kellene, mert a határainkat mi húzzuk meg.

Miért legyek egy olyan kapcsolatban, ahol a másiknak a határbetartása nekem fájdalmat okoz?

Kinek kell kire tekintettel lennie?

A határokat meg tudjátok beszélni és ha úgy érzed, hogy korlátozva vagy, akkor lépj ki a kapcsolatból.

Egyébként Eszty azt írta, hogy nem tette szóvá, tehát nem korlátozott senkit semmiben. :)

Úgy beszélsz.

Ha mindenkinek máshol van, akkor te is megértheted, hogy másnak ott van, hogy ez már sok.

Amúgy szerintem az a ritka, akinek ez nem lenne zavaró. De ha nem sokat érez a másik iránt, akkor simán.

Én azt gondolom, hogy azért az, hogy ne csinálj belőle ügyet, azért egy kicsit túlzás, mivel az ember valójában tanítja a környezetét, hogy hol vannak a saját határai.

Ha szótlanul tűröd, ami nem esik jól, akkor arra tanítod a másikat, hogy ez helyes, mehet máskor is.

Az, hogy többet képzelj bele, az persze lehet, hogy felesleges, de azért könnyen írják itt azok az emberek, akikkel ez nem történt meg :) Kibicnek semmi sem drága alapon.

Lehet, hogy a nő csak a fotó kedvéért hirtelen odahuppant és akkor már egy kicsit kellemetlen azt mondani, hogy kérlek ne, mert ... akármi. De azért az mindenképpen fontos szerintem, hogy az ember tekintettel legyen a párjára, mert azért ezzel mások előtt is lejáratja a saját kapcsolatát, ha azt mutatja, hogy ez nála belefér.

Na meg ugye egyik kapcsolat sem úgy kezdődik, hogy gyere szobára (illetve általában).

Szerintem jó, ha tisztázod vele, hogy ez neked nagyon rosszul esik és ilyet többet ne csináljon, akármilyen jó a buli.

A helyzet megfordítás szerintem is jó ötlet, hogy legalább képzelje el, hogy neki milyen lenne ez fordított esetben.

"A szeretet az is, hogy nem teszek olyat, ami a páromnak kellemetlen lehet."

Mindenkinek máshol van a határ, látod, egy kávémeghívás is kellemetlen lehet. De azért nehogy már a szeretettel összekeverjük az indokolatlan önkorlátozást...

"Majd egyszer megérted, ha szerelmes leszel és a párod más pasi ölébe ül."

Ja, én még sose voltam.

Na ez a gáz, hogy feltételezhetően azért mondta, hogy nem lesznek külsősök, mert nem akart vinni téged. Ez már önmagában felháborító. Egyrészt, mert hazudott, másrészt, mert valószínűleg valami okkal tette ezt. Ezek után a képek már csak hab a tortán.

Azt, hogy hány évesek vagytok csak azért kérdeztem, mert jó pár pasi megbolondul 40-50 körül, sajnos úgy néz ki, hogy ő is.

Nekem az is fura, hogy két éve csak jártok és nem éltek együtt. Bár lehet, hogy ez csak nekem fura, mindenesetre szerintem ez a pasi simlis.

A szeretet az is, hogy nem teszek olyat, ami a páromnak kellemetlen lehet.

Ez nem birtoklási kérdés.

Pusztán tekintettel vagyok arra, akit szeretek.

Majd egyszer megérted, ha szerelmes leszel és a párod más pasi ölébe ül.

A kávézástól a bizalom megmarad, ettől függetlenül nem tetszhet a dolog.

Az ölbeülés pedig szerintem már rég az a bizonyos határ átlépése. Nem fair a másikkal szemben, bizalom ide vagy oda.

Te nem vagy kíváncsi azokra az emberekre, akik között a párod a napjait tölti? Nem mesél Neked róluk, hogy kivel mit csinált, stb.?

Szerintem teljesen normális dolog, hogy megismerkedjen velük...

És akkor hol marad a bizalom?

A szeretetnek az is része, hogy kellő bizalommal viseltessünk a párunk iránt.

Ha én tudom, hogy a párom szeret engem, akkor nem félek se a kévézástól, se a tánctól, de még az ölbeüléstől sem.

Minden céges buliban vannak olyan kolléganők, akik rárepülnek az összes élő férfira. Én is tapasztaltam, egyeseket még csak az se zavart, hogy mindketten ugyanannál a cégnél vagyunk, csak más-más részlegen. Kiöltöznek, kitesznek mindent, isznak, riszálnak - a lényeg, hogy ők jól érezzék magukat. Sok pasi meg vevő erre, milyen meglepő...

Beszéld meg a pároddal, akkor legalább tisztán látsz és nem kell aggódni. Így vagy úgy, de tudni fogod, mi a helyzet.

véleményem szerint ne üljön a férjem ölébe rajtam kívül, se férfi se nő.

pontosan úgy ahogy én sem teszem azt más férfiakkal. :-)

szerintem tök lényegtelen ebből a szempontból, hogy mióta vagytok együtt meg az is, hogy hány évesek vagytok...

Szerinted..

Én nem azt mondom, hogy pl. a párom ne álljon szóba a kolléganőkkel.. de azért legyen már egy határ. Egyszer hívta meg valamelyik kolléganőjét kávéra, mert volt idejük a buszig, és bizony: rosszul esett. Pedig egy kávéban nincs semmi, de akkor sem tetszett, bár szóvá nem tettem. Ráadásul azt hiszem ha az én párom elvárja tőlem, hogy ne üljek más pasi ölébe, én is elvárhatom, hogy húzza meg azt a bizonyos határ vonalat.