Érettségi, pontok, továbbtanulás - gimi után (beszélgetős fórum)

Még nem kérdeztem meg a sorstársadat :) csak annyi, hogy lányom osztályában is volt egy élsportoló kislány (teniszező), ő egyéni tanrendes volt, amiből az lett, hogy az első években még bejárt a suliba olykor, de később egyre kevesebbet látták ;) Érettségizni azért bejött. :))) De ő nem az orvosira készült, csak túl akart lenni a sulin.

Fiaméknál szintén volt hasonló eredményű élsportoló (kettő is), ráadásul az ugye nagyon top gimi volt, és ő nem kért ilyen lehetőséget, bejárt a suliba velük. Viszont az ő sportjaik azért annyi edzést mégsem igényeltek, mint a szinkrunúszás... Utóbbiba lányom is belekóstolt, és én már kiselsős korában is alig tudtam ezt kilogisztikázni... Talán két évet járt.

Köszönöm mindenkinek a véleményét, tanácsait.

Először is megjegyezném, hogy élsportólnak a legtöbb szülő (leszámítva az elvetemült sportdinasztiákat) nem szánja a gyereket, hanem "lesz". Én is csak levittem a gyerekeimet az uszodába, hogy megtanuljanak úszni. A fiam azt csinálta. A lányom meglátta a szinkronúszó csajokat és fejébe vette, hogy azt akarja.... és most itt tartunk, belesodródtunk, ő pedig az élete értelmét találta meg ebben, ezért se nem tilthatom, se nem beszélhetem le, az a dolgom, hogy segítsem.

Értem, hogy nagyon soknak tartjátok ezt az elfoglaltságot, de nekünk azért nem tűnik annyira elvetemültnek, mert csak egy kicsit nehezebb, mint a tavalyi, vagy azelőtti sok-sok év. Tavaly is heti 6 edzéssel indult az év, annyi könnyítéssel, hogy akkor csak heti két válogatott edzés volt az Arénában, a többi a helyi uszodában, ami közel van és az egyik edzés vasárnapra estt, ezért volt egy szabad hétköznap délutánunk, ami tanulás szempontjából jól jött. A szinkronúszás mindig is időigényes sport volt, pici, alsós kora óta járt minden nap, napi 3 órás edzésekre, ezért ezt megszoktuk. A tavalyi évben is főleg hétvégente tanultunk, nálunk nagyon feszes egy tanév, szülőnek-gyereknek egyaránt, mert az apja-bátyja a fuvarozásban segít sokat, én tanulási asszisztensként működök, jegyzeteket készítek, tanulókártyákat, a hülye beadandókat megcsinálom, figyelem a határidőit, ütemezem a tanulnivalót, hogy neki csak az anyag befogadásával kelljen foglalkoznia. És közben, persze, dolgozom.

Nem csoda, hogy jobban szoktam várni a tanév végét, mint bármelyik diák. :-)

Az egyéni tanrend kapcsán elgondolkodtam, mit könnyítene az életünkön, de egyelőre bizonytalan vagyok még. Ez a rendszer azért jobb, mint a magántanulóság, mert, ha jól tudom, szabadon bejárhat órákra, "csak" vizsgáznia kell. Ez azért nagyon jó, mert krőzus nem vagyok, hogy mindenből magántanárt fogadjak, én dolgozom (néha), nem is mindenben vagyok szakértő, idén a bátyja sem tud segíteni, mert érettségire készül, most magára koncentrál.

Gondolkoztam, melyik óra lenne elhagyható... a nyelvórákra jó lenne, ha bejárna... info, matek, fizika, kémia: számolós-magyarázós, arra is... talán a biológia önállóbban tanulható, de mivel tagozatosak, azért több minden hangzik el órán, mint ami a tankönyvben van. A történelem talán tanulható otthon, a magyar elméletileg igen, de mi kikaptunk egy nagyon fura tanárnőt, az átlagos követelményeknél jóval többet tanít nekik pl. nyelvtanból, ami nincs a gimis könyvben és én sem hallottam még soha, mint pl. "deverbális nomenképző, elvont cselekvést, történést kifejező főnévképző". Marad még az ének, rajz, rajzolgatni kifejezetten szeret, tehetséges is benne, az neki kikapcsolódás, pihenés...A torna órák alól amúgy is fel van mentve., földrajz

Az meg, hogy vizsgázni kell, inkább riasztó a számomra egyelőre, nem tudom, jobb-e, mint folyamatosan tanulgatni, számot adni a tudásról.

Még gondolk

Nálunk a középső fiamnak volt 3 hónap alatt 20 jegye magyarból...

Nálunk annyi fér bele, hogy jár külön matekra és jár külön németre, de az online, és kész. Egy kiemelkedően okos gyerek esetén tudom elképzelni, hogy megy neki, aki kb. mindent megjegyez órán. (Mondjuk én amúgy sem pártolom a versenysportot, de ez már egyéni szoc. problem, ha a gyerekem oda lenne ezért, akkor én is elgondolkodnék, de nagyon erősen kéne győzködnie.)

tavaly is csinálta ezt április végétől, működik, csak nehéz

legkésőbb 3-kor végez és nem szokott hazajönni a suliból, egyenesen megy edzésre, az uszodában ebédel és ha úgy ér oda, leckét ír/tanul

néha van lukas órája, azt is leckeírásra használja

és igen, főleg hétvégén fog most tudni tanulni, ezért kértem a tanárokat, hogy egy héttel előre mondják meg,, ha számonkérés lesz, akkor előre készülünk

Az én nagyfiam 10.-es, és egy héten háromszor van 8 órája, akkor 4.37-re ér haza úgy, hogy kocsival érte megyek....

Szóval semmiképpen nem tudok ebbe beleképzelni egy fél ötkor kezdődő sportot...

Közben felfogtam, hogy kb. egy évről szól ez a döntése/döntésetek, így valóban lesz még ideje irányt váltani, ha meggondolja magát. Nem tudom elképzelni, hogy az öt órás edzéseket be lehet illeszteni napi iskolába járás mellé. Aztán lehet, hogy csak beszűkült a gondolkodásom és a felnőtt edzéseket is az iskolához igazítják.

Ha ez egy izgalmas lehetőség számára és maximálisan ki akarja használni, akkor tényleg nincs más választásod, minthogy segíts neki, mint ahogy teszed is. Még az is lehet, hogy többet ér vele hosszú távon, mintha bejárna most folyamatosan az iskolába.

Az nem kérdés, hogy egyelőre neki ez a sport az élete. Nincs más választásom szülőként, mint hogy ebben támogatom. Azután majd meglátja, érdemes-e mindent erre tenni, lesz-e eredménye. Még csak 9. osztályos, egy-két évet még kísérletezhetünk, szerintem.

Nem, még nem tudja, mi akar lenni. A 12.-es fiam is kis polihisztor, a magyar tanárnő szerint tehetséges irodalomból, a történelem tanár szerint történelemből, a matek tanár szerint matekból, de a szakos tanárai szerint is felháborító pocsékolás lenne, ha nem kémia-bioszra tenné az életét. Ez nálunk családi átok, hogy minden érdekel bennünket. :-)

Szóval szinkronúszás lesz. most főleg az egyéni tanrendről gyűjtök infókat, érveket pro és kontra.

Ezt csak egyéni tanrend mellett vállalnám, ha egyáltalán értelmét látnám. Baromira nehéz kérdés, mivel ő abszolút odáig van érte és az oktatás jelen helyzetében még nehezebb eldönteni, hogy mivel veszít többet, ha erre a sportra tesz fel kvázi mindent vagy ha lemond róla a tanulás javára.

Van valami elképzelése, hogy mi szeretne lenni? Az azért sokat segíthet a döntésben.

Sziasztok! Ne haragudjatok, ez nem annyira felvételis, mint gimis kérdés, de sok itt a tapasztalt szülő...

A problémánk annyi, hogy a lánykámat behívták a felnőtt válogatott keretbe és elhűlve láttuk, hogy heti hat, napi öt órás edzést terveznek hétfőtől.

Beszéltem a szöv. kapitánnyal tegnap, hogy ez tényleg mindenkire vonatkozik-e, és azt mondta, a lányomra mindenképp, mert fiatal kora ellenére számít rá a felnőtt csapatban (felversenyeztetik) és azért van ennyi edzésre szükség, mert korán, februárban lesz a világbajnokság és addigra két kűrt kell betanulniuk.

A lányom természetesen akarja ezt, nagyon boldog.

Én annyit tudtam tenni, hogy beadjuk megint a kérelmet a torna órák alóli mentesítésről és írtam tegnap egy köremailt a tanárainak, hogy mivel csak hétvégén fog tudni készülni, legalább egy hétre előre értesítsék a számonkérésekről.

Az ének tanárnő válaszolt (eddig), bár emiatt fájt legkevésbé a fejem :-), de ő nagyon helyes és régi motoros a suliban. Azon kívül, hogy minden támogatásáról biztosított, azt tanácsolta, gondoljuk át, nem-e lenne érdemes egyéni tanrendet kérni.

Ezt még a lányomnak sem említettem, én gondolkodom rajta egyelőre. Akinek esetleg van róla tapasztalata (úgyis, ha nem személyes, csak barát, ismerős próbála), tudnátok tanácsot adni, ennek mik az előnyei és hátrányai?

Köszi szépen előre is!

Nem csak a bölcsészeket nézik le, hanem kb. mindenkit (talán orvosokat nem).

Anno is volt az a vicc, hogy miért olyan rövid a BME-n a téli szünet (vagy valamelyik szünet)? Hogy nehogy elvégezzék az alatt a Közgázt.