Érdemes nyugtatókat szedni ahhoz, hogy fennmaradjon a házasság? (beszélgetős fórum)

most már légyszi hagyjál békén!!!!!!!!!!!

nem tőled kértem tanácsot....

van nélküled is elég bajom, sajnos

szia!

honnan tudná?????

nem is ismer!!!!!!!!!!!!!!!!!

senkit nem ismer körülöttem......akkor meg nem tudom, mit is beszél......

Te tudod, ismered a körülményeit, a férjét, mindent. Akkor segíts neki, mondd meg neki, hogyan jöjjön el tőle és hova!

Mi, akik vaktában tapogatózunk, nem tudunk segíteni, hiszen nem tudjuk, milyen ember, mire van szüksége, merre akar elindulni. De te igen. Miért nem segítesz neki?

Ha valaki tudja mit akar, az azt is tudni fogja, hogyan tegye.

Ha kicsit elszakadnál a részletektől,akkor talán megérthetnéd miről is beszél az ember.

Lehet pátyolgatni,lehet megérteni ,de ezekkel nem fog menni semmire.

Csak akkor tudja majd mikor,mi lesz a megoldás ha tisztába kerül önmagával,a helyzetével,és avval ,hogy mit szeretne elérni.

Ha ezt tudni fogja,akkor már nem fogja zavarni sem a férje,sem a röhögése,mert egy cél felé halad majd,és meg is fogja csinálni,egyszer majd,amikor alkalom és lehetőség lesz rá,de addig is máshogy fogja szemlélni az életét.

Szerintem rosszul gondolod.

Én nem az észt osztogatom, hanem reálisan gondolkodom, mert elhiszem hogy könnyű neked meg bárkinek véleményt írni , de ti sem ismeritek a körülményeit így nem is igazán tudjátok mi van. Honnan tudjátok egyáltalán , hogy milyen ember a férje?

Azt hogy a férjét elakarja hagyni ez tény, de nem tudja mit csináljon (hova menjen, mit kezdjen), ezen már nincs mit átgondolni, és nincs mit megbeszélni, ez már eldöntött, hát nem érted? Nem akar már a kapcsolatból semmit, tehát nincs mit megbeszélni hogy hol rontotta el,és hol nem.

El kéne jöjjön de nem tudja hogyan, és hova. EZ ITT A KÉRDÉS!!!

Bocs, de ki kell mondanom, ami gondolat jött a fejembe...

Olyan érzésem van, hogy a nagy támogatásoddal te vagy az egyik legnagyobb pártfogója, hogy ne tudjon lépni. Támogatod abban, hogy kilátástalan a helyzete, ahelyett, hogy a megoldások variációit próbálnátok közösen átbeszélni.

Hát persze!

Milyen egyszerű!

Kár hogy Mira erre nem jött rá!

Az a baj hogy Mira tudja hogy mit akar, de nem tud senkire sem támaszkodni csak saját magára, ő éppen gyesen, v.gyeden van nem tudom pontosan, elmegy albérletbe, mert van egy kis félre tett pénze, és ha az elfogy?

Hiába dolgozik két gyereket eltartani egy fizetésből+ az albérlet, fél hogy nem tudja ezt végig csinálni, fél belevágni, mert a mai anyagi helyzetben ezt nem biztos hogy hosszútávon megfogja tudni oldani. Evvel tisztában van ezért kérdi tőlünk mit tegyen, vagy marad a megszokott kerékvágásban, és előbb v. utóbb diliházban köt ki, vagy meg kockáztatja az előbb leiratakt, ami nem túl kecsegtető, vagyis nem tudja mit lépjen, arra gondolt hogy itt a fórumozók közül volt már valaki ilyen helyzetben, és tudna neki tanácsot adni, mit tegyen.

Te sem érted

mi van akkor ha elválik?

Attól mi lesz jobb? Nem lesznek papíron együtt, és ez változtat valamit? Attól nem hiszem hogy tudni fogja mit csináljon, hogy hova menjen, és hogy eltudja majd látni azt a két gyereket.

Még mindig nem érted.

Én is ezt mondom,de ezt csak úgy tudja megtenni,ha önmagában helyre rak egy csomó dolgot.

Ha tiszta fejjel gondolkozna,nem indulatoktól,dühtől vezérelve,akkor tisztábban látná a helyzetét.

Mert mi a helyzet?

Együtt él egy férfival,akit már nem tud szeretni(lényegtelen, miért nem)

Tönkre ment a házasság(lényegtelen ki volt az oka)

Szeretné ha külön válnának az útjaik,tehát mi a megoldás?

A válás.

Be adta a papírokat?

NEM.

Akkor miről is beszélünk?

Szerintem nem tudja.

jelenlegi életéért úgy érzi ,csak a férje ,és a körülmények és a ...blabla.....felelősek,ő hárít és nem tehet semmiről.Ő kimenekülni akar,nem megoldást keresni,ez a különbség.

Aki keres ,az talál.:)))

"Itt nem az a kérdés hogy mit rontott el , és mit nem csinált jól, meg hogy ki volt a hibás,és ki nem, hanem az , hogy nem tudja hogyan lépjen, hogy hogy tudná biztosítani a gyerekei életét a következő években, ezért kért tőlünk tanácsot, és nem azért hogy valaki egy idegen, megmondja neki az élet filozófiáját."

Ez nem életfilozófia,hanem tény.Aki nem próbálja tisztázni ,hogy hogyan jutott idáig ,addig a rossz helyzetig amiben épp él,az soha nem fog tudni továbblépni a megoldás felé.

Amíg a vádló,ítélkező,mást okoló gondolatai rabságba kötik addig még ha ott lenne az orra előtt is a megoldás,nem fogja látni.

Értem már,köszönöm:))

Szóval a lényeg ,hogy te úgy láttad jónak a gyerekek miatt ,hogy kitartasz mellette,attól félve,hogy ha elváltatok volna,akkor a gyerekek rád haragudtak volna és lehet ,hogy elveszítetted volna őket.Ezt abszolút meg tudom érteni,van amikor az ember nem tehet mást,végig kell vinnie,amit elkezdett,bármennyire is nehéz,de ennek nem feltétlenül kell azt jelentenie,hogy feláldozod önmagad ezért a házasságért,a gyerekekért.Ha mindezt a dolgot,(hogy ott maradsz,és végig csinálod)teljesen elfogadtad ,akkor ez egy lépés afelé,hogy a jelenlegi életedből kihozd a legjobbat.

Hisz a házasság,a férjünk ,a gyerekek az életünk részei,de nem (csak)anyák vagyunk és feleségek,hanem önmagunknak kell lennünk elsősorban.

Ne haragudj, Fata Morgana biztosan meg tudja védeni magát, de szerintem semmi bántó nem volt a szavaiban. Igenis látszik,hogy a tapasztalat beszél belőle, mégpedig az a tapasztalat, amit volt szerencséje kiváltani egy neki jobb élettel.

Itt mindenki a maga életéből merít, úgy véleményez.

Szerintem inkább erős gondolkodásra késztetnek a szavai.

Én biztos, hogy nem sértődnék meg. Kivenném belőle azt, ami nekem szól, a többivel nem foglalkoznék. Egyébként meg is tettem.

Hát szerintem neked- a szavaidból nézve -nem sok élet tapasztalatod van, legalábbis ilyen téren biztos nem, én is könnyen mondhatnék ilyeneket ha nem lettem volna már én is ilyen, v ilyesmi helyzetben, de tudod, más megélni, mint elgondolni.

A görénységet meg egy másik fórumban , de többek között itt is tett megjegyzéseidre értettem , egy kicsit durván fogalmazol, szerintem Mirának pont nem ilyen emberekre van szüksége mint te, így is épp elég ideg roncs, te meg még rá dobsz egy lapáttal, Rúgjunk még bele egyet-kettőt, ettől majd megváltozik, és tudni fogja mit kell majd csinálni.

Itt nem az a kérdés hogy mit rontott el , és mit nem csinált jól, meg hogy ki volt a hibás,és ki nem, hanem az , hogy nem tudja hogyan lépjen, hogy hogy tudná biztosítani a gyerekei életét a következő években, ezért kért tőlünk tanácsot, és nem azért hogy valaki egy idegen, megmondja neki az élet filozófiáját.

Szóval, nálunk az a helyzet, hogy a sok zsarnokoskodó viselkedéssel párhuzamban sok a jószívű, szerető viselkedés is. Amíg kicsi a gyerek, hamar elfelejti a rosszat, ha utána jót is kap. A nagy azonban már tud különbséget tenni. Ha akkor összepakoltam volna, amikor még kicsik voltak, talán elveszítem mindkettőt, mert van az apjuknak egyfajta varázsa, amivel tyúkanyóként magához köti a gyerekeit.

Amíg kicsik voltak, ha panaszkodtam, mindkét nagyobbik (előző házasságbeli)lánya mellé állt, védték. Mostmár 30 éves a legidősebb, s azt monta nekem, hogy minden tisztelete az enyém, mert ő egy percig nem lenne az apjának a felesége a helyemben, pedig tényleg szereti.

Szóval, ha a gyerekek kiskorában léptem volna, talán ők is visszajöttek volna az apjukhoz, mint a két nagy, akik saját akaratukból hagyták ott az anyjukat, s jöttek az apjuk után.

"Pár év múlva tudom, hogy ő is azt fogja mondani, amit a másik kettő.

Lehet, hogy ez kínzás, lehet, hogy nem. Ki tudja ezt eldönteni?

Ha elmentem volna évekkel ezelőtt, a gyerekeim talán engem okolnának, s visszajöttek volna (?)"

Az utolsó kérdés még mindig nem tiszta:))

Bocs ha értetlenkedek,de tényleg nem értem?

Nem értelek.

Nem értem ,mit is akarsz ebből kihozni?:))

Sajnálom, hogy Mira megsértődött. Amikor olvastam azt a bizonyos hsz-edet, elgondolkoztam rajta, hogy hányszor vívódtam már én is, hogy vajon mivel teszek jobbat: megyek vagy maradok?

Felneveltem a férjem előző házasságbeli egyik gyermekét is. Amikor 17 éves volt, s én azt mondtam: elég volt, azt mondta nekem, szóljak, mikor indulok, jön velem...

Elmagyaráztam, ha én megyek, nem lesz egyáltalán könnyű az élet. Azt mondta, nem baj...

Ekkor lettem beteg. Belebetegedtem a saját hülyeségembe. Az tartott életben, hogy nem akartam, hogy a gyerekeim a kezei közé kerüljenek..

Amikor kezdtem rájönni, hogy én vagyok a forrása minden jónak és rossznak, kezdtek megváltozni körülöttem a dolgok, ahogy változtam. ez még most is egy folyamatban lévő valami.

Most 15 éves a nagyobbik lányom. Három éve még könyörgött, hogy ne váljunk el, mert olyan sokan elválnak, legalább mi ne. Nemrég azt mondta, bármikor mehetünk. Most a kicsi ragaszkodik.

Pár év múlva tudom,hogy ő is azt fogja mondani, amit a másik kettő.

Lehet, hogy ez kínzás, lehet, hogy nem. Ki tudja ezt eldönteni?

Ha elmentem volna évekkel ezelőtt, a gyerekeim talán engem okolnának, s visszajöttek volna (?)

Ja és amúgy meg ,minden olyan egyszerű,ha egyszerűnek gondolod:))

Ha pocséknak és kilátástalannak látod,akkor minden pocsék és kilátástalan lesz....és így tovább:))

Pl?:)))

Melyik rész volt "görény"?