Én gondolom rosszul? (beszélgetős fórum)

Megértelek téged.

Nekem ebből az jön le, hogy neki sürgősen segítségre van szüksége. Pszichésen. A "fáradtsága" szerintem depresszió igazából. Úgy értelmezem, hogy nem arról van szó, hogy nem akar törődni veled/veletek, hanem hogy nincs - inkább lelki - ereje hozzá.

Míg ketten voltatok, inspiráltad és erőt merített belőled, most hogy már család vagytok, kevesebb figyelemhez jut tőled és egy plusz szerepnek is meg kell(ene) felelnie.

A döntés a kezedben, hogy még kitartasz mellette és mondjuk segítesz neki megfelelő szakembert találni, hogy összeszedhesse magát, vagy újra akarod kezdeni nélküle.

Na most én nem azért vagyok a kapcsolatban férfi, mert élvezem ezt. Igen, határozott véleményem van. Ez baj? Nem hinném. Önálló, egyben is egész emberek vagyunk...elvileg. Ha a másik lenyomható, akkor számomra nem erősebb, és nem tudom tisztelni. Gyerek előtt is más volt. De mióta megszületett a gyerekünk, csak felerősödtek az ő figyelemfelkeltő dolgai. De nem tud erőt venni magán, hisztizik mindenen. Szóval. Mire nézzek fel? Hisztire? Minden napos fáradtságra? Nehéz helyzetben támaszkodásra? A közös kikapcsolódás baromi jó dolog LENNE, ha élvezné. Ott is "fáradt". Bennünk nem talál örömöt, mert mindig van valami baja. Nem is akar sok dolgot megtenni, könnyebb kihátrálni. Egy kajálást nem tudok rábízni. Nagy szavak vannak, hogy szeret minket, és mi vagyunk a mindenei, de igazából energiát nem szán ránk. Aki élt együtt ilyen pasival, tudja, hogy egy idő után egyszerűen nyűg, mintha egy másik gyereked lenne. Kiábrándulsz, belefáradsz, és vered a fejed a falba, hogy hová lett az az életvidám pasi az elejéről? Se egy mosoly, semmi. Miközben "ti vagytok a mindeneim, ez volt az álmom". És akit konkrétan nevelgetsz, azzal nem nagyon tudsz az ágyba ugrani. Igazából ő évek óta azt a tendenciát követi, hogy "gyere te mert ha visszautasítom, az neki rossz". Hú de vadító...

Másik. Szerinte, ha ő beteremti a hátteret, akkor úgy gondolta hogy majd minden működik. De nem. Én lesz@rom a pénzt. Bocs. Nem is vagyok egy fülke, amibe beledobod és megy.

És így elmondtam, mint itt mindenkinek azt, hogy nem a pénz kell, hanem ő kellene. Nem tudom már, hogy a velem vagy a gyerekével való kapcsolata a siralmasabb, de mindkettő ugyanannyira zavar.

Egyszerűen ilyen a természeted.

Akárhány pasit képes lennél papuccsá tenni.

Ha mégis összeakadnál egy nálad is erősebb pasival, akkor egyszerűen megőrjítenétek egymást.

A legtöbb férfi ilyen. Belehalna, ha csak fele annyit kellene csinálnia, fele annyi dologban megfelelnie, mint egy átlagos nőnek, anyának. És a legtöbb férfi nem tud férfi maradni egy hosszabb kapcsolatban, kifújnak az udvarlási időszak után, olyanok, mint egy gyerek. Sok nőnek ez elég, mert az a családanya, anyáskodó típus. Egy erős, határozott nőnek ez kevés. Tulajdonképpen mindegy, mit teszel, mondasz, idővel ha elmúlik már minden szerelem, szeretet, úgyis szakítani fogsz.

Ha tudod, fogalmazd meg neki konkrétan, mit várnál el, abból érteni fog. Ne általánosságokat, abban lehet, hogy igazat ad, de fogalma sem lesz arról, hogy ezt a gyakorlatban hogyan tegye. Ha nem volt ilyen, akkor van esély rá, hogy változzon, főleg ha már ott fogtok tartani, hogy különben válás lesz, de lehet, akkor már késő lesz és te nem akarod megpróbálni.

Szerintem olyan alapon működtetni egy kapcsolatot, hogy én elmondtam az elején mit akarok, a másik megígéri és én meg számon kérem tőle, hát hogy is mondjam: ez nem házasság vagy kapcsolat, hanem inkább az üzlethez hasonlít. És a másikon számon kérni ezután a tiszteletet?! Hogy jön az ide?

Először is jellemből adódó tulajdonságokat elvárni önámítás. Másodszor: nem nekem kellene megismernem és eldöntenem, hogy olyan-e mint amit keresek és nem az állításaira alapoznom? Harmadszor: egyáltalán nem biztos, hogy két ember épp azokat a tulajdonságokat hozzák ki egymásból, amik kölcsönösen tetszenek vagy amit szeretnének. Lehet, hogy valaki szingliként erős jellem, de egy karakán nő mellett elhagyja magát.

Ez az. Meg ha én erős vagyok, akkor nem kell támaszkodjak. Vigyázhatok arra, hogy ne nyomjam el a másikat.

Rákérdeztem a konkrét feladat leosztásra, de nem kaptam választ. Miben akarom, hogy segítsen? Én bizony ha virágot akartam, akkor azt mondtam a férjemnek, hogy holnapra hozz kérlek egy csokor tulipánt. És hozta, mert abból, hogy jaj de szépen nyilnak a tulipánok, nem értette, hogy nekem tulipán kell tőle.

Azért is kérdeztem rá, hogy mekkora a gyerek, mert okozhatja ezt a fásultságot a kisgyerek megjelenése. Ezeken a problémákon közösen dolgozni kell, mert kilépni ki lehet a kapcsolatokból, de újra és újra ugyanazokat a köröket róni értelmetlen dolog.

Utóbbival egyetértek.

De a rábólintással nem. Nem gondolom, hogy becsapta volna, legalábbis tuti nem szándékosan. Szerintem az embernek saját felelőssége, hogy megismerje azt, akit elé sodort az élet és ő dönt róla, hogy megfelel-e.

Ne haragudj, de szerintem senki nem úgy keres társat, hogy megkérdezi a másiktól, hogy "kedves, őszinte, megbízható, gyerekszerető, hűséges, erős egyéniség vagy? - igen! -akkor jó, a tiéd vagyok!"

Aztán ha kiderül, hogy mégsem egészen olyan, akkor akkor ő a szemétláda, mert azt mondta?

Sokakban nincs is elég önismeret, hogy eldöntsék a kérdést, meg ott van pl. hogy erősnek lenni, de mihez/kihez képest? Lehet, hogy annak hitte magát. Meg amúgy is mindenki próbál megfelelni.

Más lenne, ha le se sz.rná a férje, haverozna, esetleg inna... akkor nem kellene azon gondolkodni, hogy meglehet-e oldani, de így? Ilyen alapon egyetlen kapcsolat se működne csak két hétig, amíg tart az ismerkedés.

Ez nem lehetőség, ez megfutamodás. Ilyen problémával egész életében nem fog találni magának jobb partnert, mert saját maga görgeti a problémákat magaelőtt.

Azt érzem a soraidból, hogy annyira erős benned a csalódottság, hogy csak a szakítást látod megoldásnak. Én októberben váltam, nálunk 0% volt az együttmaradás lehetősége, de ha 1% lett volna dolgozom még rajta.

Szerintem nagyon jól tette, hogy elmondta anno, mik az igényei. A másik már akkor is hazudott. Persze meg lehet érteni, hogy azért, mert akarta a nőt, de a mostaniak fényében nem akarta elég komolyan. Azt hitte elég csak a színészkedés és majd minden frankó lesz. Ő pont azért kezdte így, hogy ne legyen pofára esés.

Szerintem fontos az, hogy tudja az ember mit akar, mit nem akar és azt elmondja a potenciális partnernak. Ez egy felelőségteljes viselkedés lenne, de közrejátszik az, hogy a másik még sem tisztel annyira, hogy komolyan is vegye, amit ígért.

Nem azt írtam, hogy tegye Ő is ezt. Lehetőségkétn vázoltam fel. Lehetőségként.

Te nem tudhatod, hogy meg lehet-e oldani.

Ez jó! :)

Én nem tudom mit csinálok jól, vagy rosszul, de ő a főnök, mégis minden kívánságom azonnal teljesül :)

Szőrtelenítés ehhez mit szóltok nagyon kamu?

[link]

sajnos ez nem olyan, hgy ismerkedés elején közlöd a másokkal te mit vársz, és ő olyanná válik.

Az ember olyan amilyen. Igyekezni kell megismerni egymást, ha tetszik, akkor ok, ha nem, lehet másfele menni.

Ha előadom az elvárásaim, ha tényleg tepernek értem, akkor simán eljátssza a másik, olyan amilyet kértem. De ettől nem lesz olyan... idővel lehullik az álarc, és pofáraesés.

Szóval nem bejelenteni kell mit akarunk, hanem megismerni embereket, és magunkban nézni, akarom e én ezt az embert vagy nem.

Nálunk ez a választási szempont, és egyás mellől halnak ki az emberek a családban. olyan 20 házasságból egy válás lesz, pedig nyugodtan válhat bárki, azt az egyet se piszkálja senki, csak annyit mond, hát nem sikerült, legközelebb hátha.

De ezt a szemléletet amit leírtam, kaptam én is. Nem kell mindenáron valaki, csak a megfelelő. Nem kell a színjáték, csak önmaga. De ehhez viszont is így kell hozzáálni, nem elvárásokkal, hanem elfogadással. És ha megismerkedéskor olyan, amit nem tudunk hosszútávon elfogadni, azt magunkban lerendezni, hogy ennek nincs jövője, és emberként elengedni egymást már az ismerkedős fázisban jobbra balra.

szóval ha tényleg úgy érzed nagyon mellényultál, akkor búcsúzzatok.

De.. a kisgyerkes lét nehéz. Lehet nem is nyúltál mellé, csak ezt hozza ki belőletek. szóval mielőtt bármit döntesz, beszélgessetek beszélgessetek, meglepetés is érhet pozitívan ;)

Bármi lesz, sok sikert!

Nem értem!

Erős akarattal formáltad meg a kapcsolatot,és most hirtelen azt szeretnéd ha körbeugrálna benneteket?

Fogd meg a törpét,menj el egy hétvégére wellnesezni,vagy csak egy szállodába,pihend ki magad,gondold át hogy hogyan tovább és így kipihenve ülj le megbeszélni vele,mert most eléggé forró fejű vagy.

Szerintem te is fáradt vagy.

Vannak kialakult szokások, amik zavarnak? Tedd szóvá, keressetek megoldást, s ha megvan, éljetek úgy.

Ha te vagy a határozottabb, törődj bele, hogy te mondod meg az irányt. Ne várd tőle, nem fogja. Ehhez szokott hozzá. Te egy erős nő vagy, erős akarattal. Csládanyaként, feleségként lehet, hogy nem lenne szerencsés most, hogy királylány akarnál lenni.

Az nem jó, hogy fásult, fáradt, fájdalmas és nem mosolygó a párod. keresni kéne a megoldást, hogy sokkal vidámabb és némileg kipihentebb legyen. Nincs pár nap szabadságotok? Lehet, hogy jót tenne, ha csak szabadulnátok kicsit a mókuskerékből. Az sem lenne rossz, ha együtt el tudnátok menni valahová. Mintha csapdába ejtettek volna benneteket a hétköznapok.

Én megmondom őszintén, azt vallom, hogy kell a közös kiszabadulás a hétköznapokból, és az új közös élmények is kellenek.

Nem minden pasi ilyen. Van jobb! Nyugodtan tedd szóvá, így leírva egyáltalán nem lehetetlen dolgokat vársz el, és ha képtelen ezen változtatni mert ő ilyen, akkor ki is lépnék a helyedben, hiába nehéz, szerintem rosszabb benne maradni ha ennyire elégedetlen vagy.

Ha ő régen is hozott egy standardot de most belekényelmesedett, az azt mutatja, hogy valójában képes a kedvedre tenni de nem akar. Ha viszont régen is ilyen tunya (nem tudom, minek nevezzem?) volt, akkor te is tehetsz arról, hogy annak ellenére, hogy tudtad, hogy ilyen, mégis belementél. Még ebben az esetben is úgy gondolom, hogy sose késő változtatni és hagyni egymást élni, esetleg mással.

Leírta, hogy megismrkedésükkor felvázolta mit szeretne. A férfi rábólintott. Innentől ki csapott be kit?

A gyermekkori traumákkal nem lehet a végletekig takarózni. Ha van egy olyan társad, akinek elmondhatod mi a baj, mi történt és még 100 év múlva is ezen keseregsz az gáz. Nem lehet mindig ez a kifogás. És tudom milyen rossz egy gyermekkori traumáktól szenvedő embernek, nekem is volt, de nem hozakodok elő ezzel minden egyes alkalommal, amikor baj van. Lehet vannak maradandó dolgok, rossz dolgok, de ha valami nem megy már a sokadik alkalomra sem, pedig megbeszéltük mit kell tenni, mik a hibák és kaptam rá időt is és ennek ellenére sem megy ott akkor én vagyok a hunyó, nem a gyermekkori trauma. Szörnyű dolgok ezek, de nem lehet ezek mögé bújni örökké.

Én abszolút megértem miről beszélsz.

Nekem 2 fiam volt már, amikor azt mondtam az exemnek, hogy felisút,leisút és elzavartam. Nagyon nehéz, de akkor inkább egyedül, nehezen, de nyugodtan, mint egy emberrel, aki elnyom, leszív.

Ha ilyen döntést hozol nehéz lesz végig vinni.

A férjed nem érzem, hogy teljesen komolyan venne. Tudja, meg majd figyel rá. Szerintem arra gondol, hogy a gyerek miatt nem fogsz kilépni a kapcsolatból.

Gondolom sokan elégedetlennek tartanak. Hát pedig szörnyű szenvedés az is, ha egy életen át ezt kell elviselni, amit most. Egy idő után belefásul az ember és megadja magát, de Te még nagyon küzdesz ez ellen. Én megértem. Nem tudom mióta van így ez a dolog, de úgy tűnik lassan a végéhez ér.

A férjed féltékeny, mert elbitoroltad a helyét. Nélküle is működőképes vagy - ez a felismerés rémítő lehetett a számára. Gyönge. Eléggé bizonytalan lehet most és önbizalomhiánya is van. De abból ítélve, hogy azt gondolja, ha megváltozik és Te biztosan úgy is belekötsz majd valamibe, nem érti egészen mi is a Te problémád és nem fél eléggé a következményektől. Te a jég hátán is megélnél.

Lehet el kell hagynod...

Nálam is hasonló a helyzet, ha baj van. Majd én megoldom, mert erős vagyok, a sajátommal meg tök egyedül maradok.

Részben igazad van, részben nem.

Te kerestél gyenge férfit, sőt ilyet is akarsz, mert muszáj irányítanod és te nem akarsz változni, alkalmazkodni. Oké, szíved joga. De most azt reklamálni, hogy az egész a terhedre van és mért nem erős, igazi férfi, hát ez nem éppen fair...

Ha nő akarsz lenni, akkor engedd férfinek lenni azt, aki melletted van.

Az állandó figyelemfelhívás gyerekes játszma, ilyen megjegyzésekre oda sem kellene figyelni, kivéve, ha úgy istápolgatod, mint egy gyereket.

A gyerekkori traumákat viszont - ha neked nem volt benne részed - nem értheted. Az nem olyasmi, amin átlép az ember, mint a leejtett zsebkendőn. Lehet, hogy segítségre is szüksége lenne ehhez, de persze nem a tiédre.

Indulat beszél belőled, tényleg ez a gond: eleged lett. Valószínű, hogy akkor is ilyen volt amikor megismerted, csak most már felnagyítódott, mert csak arra figyelsz.

Állj meg és lazíts! Ez a gond hatalmasnak tűnik, de megoldható. Azon agyalj, hogy hogyan.

Ha visszaigazolást akar, akkor azt akar, ez nem akkora nagy bűn. Lehet, hogy a szeretetnyelve a dicséret. Inkább azt látom, hogy a te szeretetnyelved nem érvényesül. Olvastad Gary Chapman Egymásra hangolva könyvét? Ha nem olvasd el, s azt figyeld meg magadon, hogy mire reagálsz a legjobban.

Igen! Jól csinálod!

Mi annak idején ezt úgy mondtuk:

"A család feje a férfi, a nyaka a nő! De a fej mindig arra fordul, amerre a nyak akarja, csak ne tudjon róla!" :)))

Igazatok van, ezért írtam, hogy nehéz velem is.

De hiányzik hogy én ne abban legyek nő, hogy mosogatok. Illetve. Most mit csinálok rosszul? Ebben a problémában miben kell nekem változtatnom?