Elveszett illúziók (beszélgetős fórum)

Szerethető, csak kérdés, hogy miként, vagy kinek. Szerinted 40 év felet, mi a valószínűsége egy gyökeres változásnak?

Más fórumban nem rég már volt hasonlóról szó. Én nem igazán hajlok meg más előtt, de nem azért szeretnek sokan, mert olyan olyan kib nagy arc vagyok, mint aminek poénból mondom magam, hanem amiért úgy viszonyulok az emberekhez, hogy mellettem lehetnek azok, akiknek érzik magukat. Szerintem az emberek alapvetően mindenkit szeretnek, nem keresztény szöveg, hogy tedd, mert kell. Mindeki szeret, csak nem kell letörni a szárnyaikat.

:)

Csak a bolondok kerüljenek el...

Egy élő kapcsolatban rengeteget kell dolgozni magunkon kettőnkön ezt én is így gondolom,de ez csak akkor lehetséges,ha van egy érzelmi alap, biztonság...anélkül nem.Számomra a cikk írójánál az jön le,hogy eddig még nem sikerült eljutnia egy férfival sem,hogy legyen érzelmi alap.

Persze, nem könnyű jó társat találni. Na de 20 év alatt egyet azért már kellett volna...

Egyébként egyáltalán nem a szerethetőségét kérdőjeleztem meg. De valamit rosszul csinál a párkapcsolatok terén, ez biztos.

Ettől még ő is szerethető.

Mivel nem voltam ilyen helyzetben,mint a cikk író,nem mondanék ilyen ítéletet felette, ráadásul nem is ismerjük őt.Felvázolt egy problémát,szerintem nem is egyedülálló probléma ez a mai világban.Nem gondolom,hogy csak benne lenne a hiba.

Kb. 20 év alatt max. pár hónapos kapcsolatokból kiindulva én azt szikla szilárdan ki merem jelenteni, hogy nem sors keze, hanem az egyén hibája. A szaros huszonéveim tapasztalata után bizton merem állítani megcsalás, tányér törés és másikért tűzbe menés után, hogy a párkapcsolat nem az égből pottyan, hanem nagyon-nagyon sokat kell dolgozni érte magunkon.

Én nem mondom, hogy mindekinek kell, egy (vagy talán) két embert tudok, aki tényleg jól érzi magát nélküle, de ő megszállott, és a legtöbb ember szerint bolond, és nem nagyot tévednek.

Igen, én is így látom.

Bevallom nem volt türelmem az egész cikket végigolvasni. De a véleményem már a bevezető után eléggé határozottan megfogalmazódott. Ha valakinek 40 (!) éves koráig nem volt 3 hónapnál hosszabb kapcsolata, akkor valami nagyon nincsen rendben, méghozzá vele.

Oké, hogy szedje össze az önbizalmát, becsülje jobban magát, ezek nem rossz tanácsok, de 20 éveseknek szoktak ilyesmiket mondani, akiknek még nincs túl sok tapasztalatuk. Akinek 20 év időtartam alatt nem sikerült összehoznia egy komoly kapcsolatot, annak inkább azt mondanám, hogy nagyon gondolkodjon el a miérten, önmagán, az elvárásain, viselkedésén.

Egyrészt egytértek,másrészt hány kapcsolatot látok a környezetmben,ahol a nő vagy férfi nem túl sokat tesz...mégis van mellette valaki.Sokszor nem ezen múlik.Erőlködni nem lehet,akarni nem lehet,ha érzelmekről van szó. Vagy megszületik két ember között vagy nem.És mindenféle parktikákkal meg nem érdemes ezt befolyásolni.

Egyébként meg azt is gondolom,hogy a célokat valóban nem árt tisztázni.És egy bizonyos kor után már én sem hiszem,hogy abban hinni lehet,hogy megváltozik és majd úgy alakul ahogy mi szeretnénk.

Velem is történt ehhez hasonló dolog 24 éves koromban,de az volt a röhejes,hogy 10 hónapig voltunk együtt ebből 2 hónapot éltünk együtt csak a pénzem kellett neki addig ameddig nem volt munkája.

Mikor lett közölte velem,hogy nem szeret és hazaköltöztetett.Összetört bennem egy világ és úgy gondoltam inkább magam szeretem soha többé pasi.

3 év egyedül lét után találkoztam életem mackójával :-) akivel együtt élek lassan 2 éve és tervezgessük az első közös babánkat. :-)

Ez oké, hogy fektesse le a játékszabályokat. Ez annál vagy azoknál a nőknél működik akik válogathatnak. (bocsánat) annál akinek alig alig akad egy értelmes, valamire való pasi az sajnos alárendeli magát kapásból.

De hát ezért írtam, hogy a büszkeségét legalább tartsa meg.

Nem szeretet igazán, szerelemmel meg főleg nem, ha elküldött és minden alkalommal elmondta, hogy ez csak szex és komolyabbat nem akar.

Sajnálom, szomorú történet, hogy még nem sikerült találnod senkit aki úgy szeret szívből és fogad el, ahogy vagy.

Én is találkoztam olyan pasival aki az első este után úgy ölelt meg odabújt, mintha bizalmas szerelmesek lennék és közbe meg semmit nem érezhetett még akkor. Szóval vannak ilyen palik akik ez a törődő típusok.

Nehézkes, döcögős volt így is a dolog, ahogy írod.

Azért legyél büszke és ne rendeld alá magad másnak!

Kattancsnak igaza van, te fektesd le a játékszabályokat. Magadban határozd el pontosan mit vársz egy párkapcsolattól. Milyen embert akarsz magad mellé. Milyen jellegű kapcsolatot. Ezeket a fontos dolgokhoz ragaszkodj!

Ha egy férfi nős= MONDJ NEMET!

Ha egy férfi nem akar komoly kapcsolatot, és te azt akarsz= mondj nemet! Olyan általában nincs, hogy "megszeretteted" magadat! Ebben ne bízz!

Ne fuss férfiak után soha! Nagyon megalázó, főleg egy 40+-os nőnél meg bizarr.

Viselkedj úgy, mint egy határozott nő, aki tudja mit akar!

Ha tudod mit akarsz, akkor mehet a párkeresés!

aki nem felel meg a legfontosabb dolgoknak akkor fel is út, le is út!

Ha továbbiakban ki akarod küszöbölni a csalódást, akkor kell a határozottság! Tudod mit akarsz egy kapcsolattól? Nem igazán? Írd le, és ragaszkodj hozzá ha ismét útban van egy "jó pasi", ha valamire rá akar venni, tudj nemet mondani. Vedd ezt úgy, hogy magadért teszed. A saját lelki békédért!

borzasztó érzés,amikor v.kit Te jobban szeretsz,mint ő Téged:/

...nekem legalábbis az tűnik ki a cikkből,h. ő tényleg nem változott meg,ahogy remélted az elején,amikor közölte,h. nem akar komolyat:(

Te pedig igazán "belezúgtál"

ilyenkor eszembe jut az,h. nem reméltem én sem,h. megtalálom "Őt" ...már azt próbáltam elfogadni,h.szingli leszek

-ezzel a divatos szóval élve-

amikor végre taliztunk mi ketten a párommal és eszembe jut,h. féltem,h. vajon lehet-e köztünk v.mi,ő is szabad,ő is akar komoly kapcsit,mint én?

hiszen nem ismertem őt akkor még,de minden "jól sült el" végül és nemrég voltunk "1 évesek"...

ne add fel !puszi:ági.

Először is sajnálom,hogy padlón vagy lelkileg (bár nem tudom,mikor írtad a cikket,talán azóta már jobban vagy egy kicsit),de hidd el,ahogyan ő jött az életedbe,jön majd más is.:-) Hoz majd az élet klassz lehetőségeket,és attól,hogy 40+ vagy,még messze nem vagy lekésve semmiről sem,sőt,a Te korosztályodban vannak a legjobb pasik,szóval hajrá! :)

Amit mindenképp mondani szerettem volna neked,hogy felejtsd el azt,hogy Te csak akkor vagy igazi,nagybetűs NŐ,ha van melletted egy férfi.Jó,az igaz,hogy egy nő akkor ragyog igazán,ha boldog,de elsősorban önbizalom kérdése az egész.Először magadba kéne rendet tenned,felismerni a pozitív tulajdonságaidat külső és belső tekintetben egyaránt,megtalálni azokat a kis dolgokat,amik egy nőt feldobnak lelkileg: ez lehet akár egy szépen eltalált smink,egy klassz frizura,dögös ruha,egy elkapott kedves pillantás vagy bók,stb.Ezek mind erősítenek.Meg kell találnod egy egyensúlyt,ami téged így, (egyelőre) pár nélkül is boldoggá tesz: menj szórakozni,kezdj el egy új hobbit,sportolj,találkozz a a barátaiddal,szóval mindegy,csak érezd jól magad a bőrödben!Ha jól érzed magad,az sugárzik kifelé,és egy sugárzó egyéniség garantáltan vonzóbb,mint egy kétségekkel küzdő,folyamatosan azon görcsölő nő,hogy jaj,mikor lesz már végre valakim...

A pasiddal ott szúrtad el már az elején,amikor ő lefektette a "játékszabályokat",te meg zokszó nélkül fejet hajtottál ezek előtt.Nem szabad alázni magadat se nőként,se emberként annyira,hogy valaki nemet mond,te pedig még ezek után is csüngsz rajta,programot szervezel,kedveskedsz,majd mikor már századjára is pofára ejt és nem viszonozza az érzéseid,még tovább süllyeszted magadat azzal,hogy segítsen neked párt keresni.Ez nem az ő dolga,hanem a tiéd.Már az első elutasításnál meg kellett volna mondanod,hogy oké,ha nem kellek,hát nem kellek,te veszítesz ezzel nagyobbat,nem én.Amíg meg van benned érzés a másik fél iránt,fölösleges erőltetni a "Legyünk barátok!" dolgot,mert nem fog működni.

Szóval kapd össze magad lelkileg,aztán tessék belecsapni a lecsóba! :-)) Sok sikert,hajrá! :-))

Lenyűgöző ez a cikk, az írásmód :)

Nekem is egyszer volt olyan kapcsolatom, ahol "remegett a térdem, ahol úgy éreztem magam, mintha az első randira mennék..."

Sajnálom, hogy így alakult a kapcsolatotok. Tudom, mennyire tud fájni. :(

De kitartás, az idő mindent megold. (közhely, e így van!)

Szép napot!