Első randi utáni utazásra, hogyan lehet elegánsan nemet mondani? (beszélgetős fórum)

Nem vagyunk egyformák!

Nyugi!

Nincs baj!

Ami könnyen jön, könnyen megy!

Én is így gondolom!

Ettől már csak az a jobb, ha váltig állítja a pasas(nevezzük így), hogy komoly kapcsolatot keres...de a tettei nem ezt bizonyítják....

Lapoztam és kész....

Úgy gondolom egy kicsit másról volt szó. Azt mondtam és most is tartom, ha a vágy megvan a nőben, de azért elutasít egy férfit, hogy őt jobbnak gondolják nem vezet sehova.

Nem kötelező az első randin lefeküdni, de ha megvan mindkét félben a gerjedelem hát miért ne?

Jó kérdés.

Itt most az volt a baj, hogy azt állítottam a férfiak általában többre értékelik azt a nőt, aki nem fekszik le az első vagy második randin. Mindegy már. Kitárgyaltuk.

Köszönöm!

Meglepődtem. Itt inkább szidni szoktak :)

Jó látni, hogy vagyunk néhányan, akik nem gondolkoznának rögtön elutazós programban!

Egyértelmű, hogy a pasik szeretnek imponálni egymásnak, akár azon az áron is, hogy a fantáziáikat adják elő megtörtént eseményekként.

A hangsúly szerintem itt azon van, hogy nem mindegy, hogyan beszélnek egymás között egy adott lányról: egy megd*gható tárgynak tekintik-e, minden tisztelet nélkül röhögcsélve tárgyalják ki, vagy sem.

Számomra vörös zászló, ha egy hapsi ennyire korán akar kétnapos kirándulást. Hátrébb az agarakkal, möszjő! - ezt mondanám. Nem rontunk ajtóstól a... turistaházba.

Ha a második vagy harmadik találkozás már elutazós, ez esetleg kiszolgáltatott helyzetbe hozhat. Lehet, hogy a pasas nem teljesen megbízható, ki tudja, mit enged meg magának, ha valahová elutaztok, ahol senkit nem ismersz?

Nyilván nem kell gyanakvónak lenni és azt hinni, hogy minden ilyen, túl hirtelen nyomuló emberpéldány egy-egy mániákus kéjgyilkos, de a helyedben én is gyanakodnék. Szokott-e másokkal is kirándulgatni? Tagja-e valamilyen túraegyesületnek? Vannak közös ismerősök? Ilyen kérdéseket tisztáznék.

Ha a pasi rokonszenves egyébként, meg kölcsönösen tetszetek egymásnak, akkor érdemes több időt szánni egymás megismerésére, hogy tényleg egymást találjátok-e szimpatikusnak, vagy csak azt az elképzelt valakit, akinek a másikat szeretnétek hinni. Ez legalábbis segít a csalódások elkerülésében!

És igen, ez is igaz. Rögtön ottalvós kirándulásban gondolkozni: ha olyan helyzetbe kerültök, ahol nem is kérdés hogy lefeküdtök-e egymással vagy sem, akkor... lehet, hogy régimódi vagyok, de létezik olyan, hogy női büszkeség, meg olyan, hogy nem dobom magamat oda egykönnyen.

A fiú ismerőseim így nyilatkoztak a könnyen megszerezhető csajokról, hogy "jól megizélni, alfélen rúgni!" (szelídített változatban), meg röhögve kérdezgették egymástól, hogy "na, neked megvolt-e már a - mittudomén - Ramóna?"

A fórum témája jó.

Kár volt ezzel a hozzászólásoddal elrontani...

Az a bizonyos hamar megvoltam az nagyjából úgy nézett ki, hogy akkor láttam összesen harmadszor. Az első randin már eleve azzal volt elfoglalva, hogy hogy nézek ki, de jól áll a ruhám. Elmentünk sütizni, alig szálltunbjk ki a kocsiból, már a derekamon volt a keze. Amikor lejjebb csúszott azért még nyekeregtem egy sort.

Aztán elköszönéskor nem is tudom mikor esett rá a számra. Keze már a lábam közt, 4edszerre értette meg, hogy ez még túl korai.

Mikor alszom nála... Köv. randi egy hét múval szóltam, előre, hogy én még nem aludnék nála. Az idő ritka car volt, ahova elindultunk úszott a sárban, úgyhogy felmentünk hozza kimosakodni a sárból.

Aztán persze lett ami lett - szex - a dologból. A kellős közepén benyögte, hogy nem tartja sokra a nőket akik elsőre megvannak, és hogy az első szex után ő elveszíti az érdeklődését. Úgy voltam vele, egész jól csinálja, akkor legyen szex most, ne maszatoljunk még itt heteket, ha utána úgyis dobni fog. Nekem szuper jó volt. Tényleg. Aztán másnap szépen elküldtem.

Biztos nem fogok, mint anno a nagyapáink a vurstliban, művirágot lőni egy nőnek és azzal odaállítani hozzá hónapokon keresztül.

Ugyanakkor az szerintem udvarlás, ha valaki megkéri a neki tetsző hölgyet, hogy menjen már el vele egy kétnapos kirándulásra.

Sokkal jobban meg lehet ismerkedni úgy, mintha anyuka és apuka társaságában ülnénk a konyhában,hónapokig, nekem be kellene számolnom az eddigi életemről és kétpofára kellene zabálnom a lekváros palacsintát nehogy megbántsam a kedves mamát.

Azt gondolom én kedves, finom vagyok egy hölggyel, nem az a célom, hogy az első randik egyikén megdugjam. De, ha úgy alakul, mert úgy érezzük, hogy nagyon egy nevezőn vagyunk nem fogom lecseszni a csajt, hogy te könnyűvérű cafka, én ettől jobbat érdemlek.

Félre magyarázod,,és nem is túl ügyesen.

Garantálom a nők nagy százaléka vele értene egyet.

Pont ez az hogy olyan kort élünk amikor nem kell küzdeni.

Bár a férfiben ösztönösen lenne erre igény, de szükségtelen már a nők esetében. Lásd Utolsó betyár barátunk aki nem udvarol, nem küzd, mert minek.

Semmiben nem szeretem a bizonytalan dolgokat. Azt mondom inkább jobb a biztos rossz, mint a bizonytalanban élni hetekig.

Ez a kapcsolatra is igaz. Nem vagyok egy ajtóstul a házba rontó típus, ezért biztos nem tudnám mire vélni, vagy inkább elutasításnak venném, ahogy írtam is, ha azt mondja egy nő, hogy tetszem neki, de mégsem jön velem kirándulni.

Úgy gondolnám, nem akar megbántani, ezért ilyen finoman jelzi, ha az utolsó férfi lennél a földön akkor sem lennék a párod.

Én pedig többet nem próbálkoznék, a közelébe sem mennék. Holott mindketten tetszünk egymásnak, csak nem akar könnyen kapható nőnek tűnni és ezért kapom az elutasítást.

A világon ez a legnagyobb hülyeség. Biztos nagyon sok kapcsolat nem jön ilyen miatt létre.

:DDD

Látom megértetted a lényeget :)

Áhh neked nem lett volna jó. Régen udvarolnod kellett volna. Még az is lehet hetekig, hónapokig :(

:)