Elrabolták a gyermekkorom (beszélgetős fórum)

Lindus29-el valóban nem beszéltünk, de milyen érdekes, Ő is, én is ugyan azt hiányoljuk. A cikket illetve a hozzászólásokat olvasva mindig ugyan az a kérdés ugrik be: "Miért tartja olyan személlyel a kapcsolatot aki nem érdemli meg hogy "anyának" nevezzék! S ezzel kanyarodjunk vissza a cikkhez. Kitty77 32 éves s egy 23 évvel ezelőtt történt eseményt írsz le, amire azt mondom, vagy szuper jó a fantáziád, vagy rém primitív szüleid voltak/vannak. S folytatom! Nem tudom elhinni, ha valaki 9 évesen olyan traumán esik át mint Te, nem mondja el az anyjának, nagyijának, nem tudom elhinni, hogy a tanáraid (osztályfőnököd) nem figyeltek rád, ha csak nem lódítottál előtte egyszer-kétszer. Sok a megválaszolatlan kérdés! Ha részeg volt az apád, s bizonyára ismerted milyen az alkohol befolyása alatt, miért nem szaladtál ki a lakásból? Hogy lehetséges az hogy az "anyád" végig nézte azt amit az apád művelt veled!? Mi az, hogy félt! Félelemből elküldte a gyerekét! Ugyan kérem ez már több a soknál!! Sorolhatnám azokat a kérdéseket, melyek megkérdőjelezik az egész történeted, de nem teszem, teljesen fölöslegesnek tartom.

23 év eltelt, sikerült férjhez menned, gyerekeket szültél, de soha nem jutott eszedbe hogy elmenj egy szakemberhez (Ideggondozóba), aki segített volna feldolgozni a gyermekkori traumát. Félted a leány gyermekedet... de miért! Milyen a férjed? Félteni kellene tőle? Egyik mondatodat ütöd a másikkal! Sajnáltatni magad a legkönnyebb, legegyszerűbb, másra hárítani a felelősséget detto, de hol van a te felelősséged, a te akaratod!? Kemény szavak, de bármennyire próbálom ezek jönnek elő. Önsajnálatba estél, melyből nincs kivezető út.

Van akinek 2 állás jut válság idején is, van akinek egy sem. Ilyen az élet. Most pár évig senkinek nem hibája ha elveszti a munkáját. Sajnos ez van.

De egyszer fenn, egyszer lenn. Ezt a mondást nem szabadna senkinek soha elfelejteni.

Gratulálok,Hajnit sikerült a "nem dolgozol,sajnálod magad" dumával elüldözni..

Pedig már itt volt egy ideje..

Szép volt!!!!!!!

Én dolgozok,nem is keveset mellette ápolom az anyósom és két háztartást vezetek!!

Miért lovagolsz ezen a munkán folyton??

Neked felfoghatatlan hogy tényleg nem talál munkát???

Barát olyan aki támogat,meghallgat melletted áll,segít átvészelni bizonyos időszakokat..

Fogalomzavarban vagy..

Viszont nem értem hogy van az hogy neked több állásod is van mégis minden beírásra tudsz azonnal válaszolni..

Még Hajninak sincs erre ideje pedig nem dolgozik...

Hm..az élet rejtelmei..

Örülj neki, hogy nem tudok miért gyengültem el annyira!!

És szeretnél olyan kényelmes lenni, mint én...

Meglátni, aki hajbókol előtted és egyetért veled mindenben, sajnál és látszatra együttérző, az nagyon könnyű. És meglátni azt a segítő kezet, ami lehet, hogy kicsit "érdes", de valóban feléd nyújtják, az nehezebb.

Amikor írtok, abban sok a fájdalom, ami annyira érezhető... :(( És higgyétek el, én nem támadlak Benneteket. Csak kimondom azt, amit talán mások is gondolnak, csak sajnálatból nem mondják el. És tényleg mondom, dolgozzatok. Jó gyógyír, fejleszt, időt vesz el és pénzt is kapsz érte. Ja, és szabadságot! A munkát keresni kell, és azt, ha nem sikerül rögtön, nem kell tragédiának megélni. Igenis mindenki kell valahová, csak meg kell keresnie a helyét.

Én magánemberként nem Benneteket sajnállak, hanem azt, hogy vannak ilyen emberek és szülők, akiktől ti is szenvedtetek...

Nem tudom, miért nem értesz. Az, hogy barátod van egyenlő azzal, hogy mindenben egyetért veled és csak azt az utat látja, amin Te mész?

Nem tudom, de nem hiszem. Én magam is segítő munkában dolgozom, szenvedély- és pszichiátriai betegekkel. Két állásban is... :D A betegeim még arra az időre sem fogadtak el másik gondozónőt, amig én gyeden vagyok. Ragaszkodnak hozzám, pedig nem sajnálom őket,inkább partnernek tekintem. És bizony állítok eléjük olyan mércét, amit nekik -rövidebb, hosszabb idő alatt- át kell lépniük, célokat, amelyeket meg kell valósítaniuk. És ebben benne van a munkavállalás is... például.

És ami történt, az nem Kitty előtt van, de nem ám! A háta mögött. Már megtörtént, ami nagy szégyen a szüleire nézve, de sajnos megtörtént. Tudod mi van előtt? Egy boldog családi élet, az van előtte. Még pár lépés és eléri, az biztos! Csak az a pár lépés nagyon nehéz neki.

Lindus nem értelek..

Kitty problémája messzemenően az egész életére rányomja a bélyegét..

Főleg neki és a hozzá hasonlóknak van szüksége akár egy ilyen portálon arra,hogy tanácsot kapjon,"barátokra" találjon..Az hogy leírta egy közösségnek akiket nem is ismer már nagy előrelépés..

De sok mindennel kell még megküzdenie,elfogadnia önmagát..

Elborzadunk ha azt halljuk megerőszakoltak valakit..

Ő gyermek volt,ártatlan,és a saját vére tette ezt vele éveken át..

Segítséget kért tanároktól akiknek pont az lenne a dolguk,hogy ilyenekre is figyeljenek,de elfordultak tőle..

Nagy lépéseket tett meg a jövője érdekében..

Hátra nézni?Nem kell..Ez mindig előtte lesz!!!!Sajnos..

Igen,könnyebb lett volna apunak is lelépni mint a mai világban ha gond van szedjük a motyónkat és odébbállunk..

Jön más aki megadja az igényeinket..Aki nem küzd problémákkal..

Régen a házasság komoly dolog volt,és a jóban rosszban,egészségben,betegségben eskünek volt jelentése!!

Persze értünk mindent megtett amit tudott,dolgozott,tanított minket..

És a jóra,csak a jóra!!

Megadta a lehetőséget hogy elmenjünk elmeneküljünk..Felvállalva a harcot egyedül..De az életemről én döntöttem és arról is hogy visszamegyek és harcolok apuval együtt..

A CIKKEM NEM ÖNSAJNÁLAT..

Egy kapaszkodó azoknak akik így élnek,éltek,hogy bármi történjék lehet élni tovább boldogságban is..

Mert van egy bátyám is!!

És mert nekem az anyukám beteg volt!!Az alkoholizmus betegség bármit is tesz az illető..

Nem hinném hogy önsajnálatban éltem,vagy élek..

Mindent megtettem amit ember megtehet a családjáért..

Mert az anyám szült meg,és nem lennék most itt,boldog feleség boldog ember ha az életre esélyt sem adott volna..

És mert mindig is tudtam hogy nem rossz ember..Bármit is tett..Meg kell tanulni az embereknek mi az a szó megbocsátani..Kiállni valaki mellett bármit is tett az!!Mert nem józanságában tette..

Nehéz és fájdalmas volt anyámat úgy látni amilyen..De tudod hús vér ember..Aki nem kért segítséget mert nem tudott..Az alkoholisták 99%-a nem tudja magáról hogy az..Azt sem tudják mit tesznek az alkohol befolyása alatt!!

Soha nem jártam a könnyebb utat..Mindenért megharcoltam és megharcolok ezután is ha kell!!

De úgy érzem könnyebb másnak a probléma elől elmenekülni mint megoldani azt vagy csak megpróbálni szembenézni vele..

Így nőttem fel..Ilyen volt az anyukám..De senki nem érdemli azt,hogy magára hagyják a problémáival

és rövid időn belül haljon bele...egyedül..

Megpróbáltuk mi elbuktunk a harcban,pedig orvosok szakápolók segítségét kértük..

Nem anyu ellen küzdöttünk hanem az alkoholizmus ellen..

És Magyarországon minden 3.családban egyik szülő vagy mindkettő sajnos alkoholista..

Akiknek nem azzal segítünk ha elhagyjuk,hanem ha segítünk..

Pedig nem kellene! Tegnap olvastam a cikked, ami olyan megrázó volt... én el sem tudtam volna képzelni, hogy megtörténhet ilyen. Nekem ez maga a borzalom. De... (utálom ezt a kis szót már) Ti elsüllyedtek az önsajnálatban teljesen. Holott ugyanolyan értékes tagjai vagytok ennek a társadalomnak, mint más. Ami történt, nem rajtatok múlt! Én valóban nem értem, hogy az apukád miért nem vált el, de azt sem, hogy amikor az élettársaddal együtt hazaköltöztetek, akkor miért tettétek? Miért nem mentetek hárman albérletbe?

Valóban, a miérteket csak az tudja, aki megélte, ami történt. De valószínűleg vannak dolgok, amik olyan fájdalmasak, vagy csak valaki nem akarja beismerni magának, hogy nem is mondja ki, nem is írja le. Ez baj. Belülről emészti el. Én is sokszor nyalogatom a sebeimet, ne tudd meg, hányszor, de aztán megyek tovább, mert nem tehetem meg, hogy ne kelljek fel a földről. Akinek gyereke van, ő neveli e vagy sem, az bizony nem maradhat fekve, amig csak él... Sajnálom, de így van. Nehéz meglépni a dolgokat? Kislányok, mi nem nehéz a mai világban? Sz@r az egész, csak Te teheted jobbá, más nem.

Én nem vagyok szerencsés, szerencsé az, aki szép gyermekkora után még mindig élvezi a család melegét, a szülei biztonságot adó segítségét, a nagymamák szeretetét, stb. stb. Na az szerencsés. Én nem vagyok senki, ezt hidd el. Semmi nékül jöttem el otthonról, nem volt anyám, apám, aki segítségére számíthattam volna. Most egy átlag nő vagyok, aki dolgozik, gyereket nevel, háztartást vezet, gazdálkodik, ha kell... Bármit. Csak legyen előrelépés. Nem magam miatt csak, inkább a gyermekeim miatt.

A munka után menni kell, én is zalai vagyok. Igaz, mióta munkába álltam, nem kellett munkahelyet váltanom, immár 12 éve. Pedig az sem könnyű.

Én azt gondolom, hogy van bennetek erő, bizalom -ne mondd, hogy nincs, párkapcsolatotok van, Kittynek gyermekei is-, nem zárkóztatok be teljesen, ezt látom. "Csak" a könnyebb utat járjátok most... De valóban ez a könnyebb?

Nehéz talpra állni ha már sokszor kerültél padlóra..

Nehéz megtenni meglépni dolgokat..

Van akinek könnyebb van akinek nehezebb..

Hideget meleget én is kaptam a cikkem miatt ami gyerekkoromról szólt..

Igazán a miérteket csak az tudhatja,aki benne él..

Lehet,hogy Ritát rendre elutasítják onnan ahová próbál jelentkezni,hisz valljuk be egy ma már egészséges gyerekkel is nehéz munkát találni,és a munkaadónak oly mindegy a gyermek hol van,gondozásban vagy sem,egy dolog van előtte beteg gyermek..

Sajnos az emberek könnyen ítélkeznek..És tegyük hozzá ma már egyedülállóként is nehéz munkát találni..(válság)

Nekem sem volt könnyű az életem..Hisz nem tudtam otthagyni az amiben éltem,mert ott volt imádott apukám! Ő miért maradt?Miért nem vált el?

Nem tudta volna fen tartani magát úgy hogy mi is ott vagyunk..És minket soha nem hagyott volna el..

Lindus szerencsés vagy,hogy te akárhogy is de eljöttél kellett erő és bizalom az élet felé...

Akitől az élet sok mindent elvesz már nehezebb bízni bármiben is..És sajnos ilyenkor már feladjuk..

Kedves Rita. Azért nagyon becsüllek, hogy Te ezt így felvállalod. De... elmesélek Neked valamit.

Én az anyámtól úgy jöttem el, hogy még a ruháimat sem tudtam elhozni, mert nem adta oda. Ahogy mondani szokták, puszta fenékkel (ehelyett rondább szóval ismerem a kifejezést). Albérletben laktam, mondhatni, nyomorogtam. Később már az élettársammal tettük ezt. Úgy vettünk házat, hogy nem volt egy fillérünk sem, magánszemélytől kértünk pénzt uzsorakamatra. Nem volt évekig ruhánk, alig ettünk rendes kaját, nem jártunk el sehová, pedig fiatalok voltunk.

Amikor lejárt az uzsorahitel, akkor banktól kértünk, hogy a házunkat fel tudjuk újítani. Van két gyermekem, az egyik állandó kezelést igénylő tartós beteg és a kutya nem kérdezi meg tőlem, hogy van e pénzem kezeltetni. Van hitelem is, "szerencsére" svájci frank alapú, jelenleg már több, mint a duplájára emelkedett a törlesztőrészlete. Én most gyeden vagyok, de gyesen már nem leszek, a nagyfiammal sem voltam, mentem dolgozni, először félműszakban, majd rendesen. Amúgy két állásom van és még ami itthon vár...

A férjemről nem beszélek, már azon sem csodálkoznék, ha egyszer csak hazaüzenne, hogy éjszakára is talált munkát a nappali után.

Azt hiszem, Rita, hogy kényelmes vagy. Nem bántani akarlak, de könnyebb elfogadni, amit adnak, mint újra és újra nekirugaszkodni. Én 12 éve nem kértem az anyámtól sem pénzt, sem mást. Még akkor sem, ha kenyérre sem tellett. És most jobb helyzetben és körülmények között élek, mint ő, általában csak irigykedni jön el hozzám.

Láttam, hol laksz, az adatlapodon. A munkanélküliségre vonatkozó mondataid alapján kiváncsi voltam. Én itt lakom, tőled kb. 40 km-re, úgyhogy a hely nem idegen, sok ismerősöm, barátom, kollégám és családtagom lakik ott.

A gyermekeddel történtekre nem nagyon tudok semmit mondani, mert én csak a felnőttek elhelyezéséről tudok néhány dolgot, de ott ha nem a családtag a gyám (gondnok), akkor is bármikor látogatható a beteg az intézményben.

Lehet, hogy azt gondolod, hogy bunkó vagyok... ne haragudj, ha kemény voltam veled. De úgy érzem, beleestél az önsajnálat egy olyan mélységébe, ahol már csak ezt az érzést erősíted magadban.

A szüleid egyébként ha olyan zsarnokok, akkor azért nem piszkálnak, hogy ők látnak el még ilyen idősen is?

Én egyébként csak a "szívemmel" értelek, az eszemmel nem... Vagy talpra állsz, vagy a szüleid célpontja leszel egész életedben. Azt, hogy miért vagy ilyen gyenge, csak Te tudod...

Remélem, hogy nem bántottalak meg, nem volt célom. Sőt... :D Kívánok Neked nagyon szép tavaszi napot (itt gyönyörűen kezdődik a hétfő, ragyog a nap, de Kanizsa szelesebb sokkal). És kicsit felelősségteljesebben gondolkodj el az életedről... :)

Ha Valaki nem tudja megszakítani azzal a kapcsolatot azzal a személlyel, aki Neki olyan sokat ártott, annak biztosan megvan az oka!!

Én például a zsarnok szüleimmel azért tartom a kapcsolatot, mert kénytlen vagyok...

például, mert ha belepusztulok, sem találok sehol munkát, pedig a környezetemben élők rá a tanúk, hogy eddig is válogatás nélkül vállaltam el BÁRMIT, sokszor aláhúzva, és sok felkiáltójellel, de ha egyszer nincs munka, ha könyörgök, sem adnak sehol, és most is kaptma 18ezer forint munkanélkülit, és a fix kiadásom a bankkölcsönömmel együtt ennek a 3x-osa, így rájuk vagtyok szorulva, mert Ők támogatnak anyagilag, Ők fizetik ki a számláimat, Ők adnak enni, stb...

Igaz, hogy cserébe hallgatnom kell Őket addig, amíg nem találok valahol munkát, pedig naponta beletaposnak a lelkivilágomba...

És tőlem is már MINDENT elvett asors, amit csak lehetett, a súlyosan fogyatékos gyermekem után sem tudtam kifizetni az intézeti térítési díjat, ezért állami gondozásba került, és hiába én kértem az elhelyezést a gyámhivataltól, ennek ellenére csak havi egy látogatást engedélyeztek, mert a törvény nem tesz különbséget azokkal szemben, Akiktől nekik felróható okból veszik el hivatali intézkedés keretében GYermeküket!!

Szerintem -bár nem beszéltem ezt meg Pusztijuval- elhisszük. Csak hiányos, én ezt érzem. Sok-sok kérdőjellel. Engem nagyon-nagyon cseszeget az a kérdés, hogyha valakit megerőszakol többször is az apja, az anyja végignézi és falaz is neki, akkor ez az ember, az áldozat, amikor új életet kezdhetne nélkülök, mi a fészkes fenéért tartja velük a kapcsolatot?

Mindenki együttérző, én is, és bár én "csak" szimplán bántalmazott gyermek voltam, amolyan hetente párszor kötéllel hurkásra vert, én távolságot tartok az anyámmal emiatt. Kitty azt mondja, fél velük megszakítani a kapcsolatot. Hát, én félnék velük megtartani azt.

Szerintem Kitty nagyon bátor, hogy leírta ezt a történetet, de azt hiszem, hogy még nem elég erős ahhoz, hogy valóban leírja, mit történt és mit érez.

Az utolsó dolog pedig az, ami elég félreérthető néha. Bennem nincsen sajnálat. Azzal ő nem megy semmire. Megértem a fájdalmát, de magamról tudom, hogy a sok sajnálkozó szó által csak még "jobb" belesüllyedni a saját kis világunkban, ahol minden eleven és szörnyen fáj.

Van férje, gyerekei, ezek bizonyítják, hogy már megtanult némileg bízni. Egy hajszál választja el a normális élettől, de ő hátrafele nézeget egyfolytában. Lehet, hogy ez kegyetlenül hangzik és azt mondjátok, hogy van rá oka... De! Ő már nemcsak magáért felelős. Van két gyermeke, akikkel szemben nem tudja elengedni magát, úgy, ahogy egy anya teszi. Vagyis máris kihatott az, amit vele tettek az ő gyerkőceire. Neki ezt kellene átgondolni.

Elolvastam a történetet és csak ülök nézek magam elé..

Az én történetem is megjelent itt..De ennél borzasztóbb mint a gyermek erőszak nem lehet..

Amit nekem kellett feldolgoznom (Egy 33 éves lány szomorú története a cikk) az is nehéz lett volna..De ezt amit neked kellett elviselned az élettől a környezettől és nem írom szándékosan a szülők szót ez borzalmas..

De nagyon kíváncsi lennék,hogy mire gondoltok Pusztiju és Lindus,mert nekem úgy tűnik nem hiszitek el ezt a történetet..

Soha ne érezzétek át a sors az élet rossz lehelletét sem én csak ez kívánom..

Egy gyönyörű vers, amely akár ehhez a fórumhoz is hozzárendelhető...

(Dorothy Law Nolte)

Ha egy gyerek…

Ha egy gyerek szidalmakban él,

megtanulja az ítélkezést.

Ha egy gyerek haragban él,

megtanulja a harcot.

Ha egy gyerek félelemben él,

megtanulja a rettegést.

Ha egy gyerek szánalomban él,

megtanulja az önsajnálatot.

Ha egy gyerek gúnyban él,

megtanulja a szégyent.

Ha egy gyerek féltékenységben él,

megtanulja az irigységet.

Ha egy gyerek szégyenben él,

megtanulja a bűnbánatot.

Ha egy gyerek biztatásban él,

megtanulja az önbizalmat.

Ha egy gyerek megértésben él,

megtanulja a türelmet.

Ha egy gyerek dicséretben él,

megtanulja az önbecsülést.

Ha egy gyerek megértésben él,

megtanulja a szeretetet.

Ha egy gyerek helyeslésben él,

megtanulja magát szeretni.

Ha egy gyerek elismerésben él,

megtanulja, hogy jó, ha célja van.

Ha egy gyerek önzetlenségben él,

megtanulja a nagylelkűséget.

Ha egy gyerek tisztességben és őszinteségben él,

megtanulja, mi az igazság és a becsület.

Ha egy gyerek biztonságban él,

megtanulja, hogy bízzon magában és a többiekben.

Ha egy gyerek barátságban él,

megtanulja, hogy jó a világban élni.

Ha egy gyerek nyugalomban él,

megtanulja megtalálni a saját békéjét.

A te gyereked miben él?