Elmaradt válaszok (beszélgetős fórum)

Rajtad múlik, mert a Te életedről van szó. Ha valóban le szeretnéd zárni, mindegy, hogy Ő hogyan engedi vagy nem engedi, lezárod.

Igen, sajnos sokszor kevés a szimpla ragaszkodás. Ezek szerint a feleségéhez is ragaszkodik, hiszen nem lép le tőle.

Ja, az biztos nem...

Nagyon távol áll a világod tőlem.

Én nem tudom, hova tegyem az ilyen gondolkodást. De ha azt látnám, hogy boldog vagy.... de nem vagy. Amin nem lehet csodálkozni.

De semmi nem nyitja fel a szemed...:(((

Nem akarsz esetleg boldog házasságban élni, egy normális férfival, aki arra méltó, és közösen várni a gyermeketeket?

Hát még soha nem volt olyan párom, aki beszélt volna az érzéseiről, de még ilyen pukkancs :) sem...

Igazán nem ez a probléma, csak most borult ki a bili... általában sajnos mindig apróságoknál robbanok, ami baj, de ezt ő is tudja.

Dehogy ragaszkodik hozzád. Még meghallgatni se akar....

A felesége az, akihez ragaszkodik, te nem érsz fele annyit se számára.

Mi tényleg szerettük ,megtaláltuk egymást.

Ő hozta fel,hogy élhetnénk együtt.. aztán azóta is élünk.

Sokak úgy tartják,férfi tulajdonság,hogy nem beszélnek az érzéseikről,egyáltalán nem szeretnek "vallani",és,hogy nők mi vagyunk bonyolultak.

Mondjuk,nem hiszek benne.

ő sosem akarta lezárni,és nekem sem engedte, ha rajtam múlt volna,már leléptem volna.

Ragaszkodik hozzám, ezt tudom.De ez kevés.

Bennem is ez fogalmazódik meg.

Ha sokat sír a kapcsolat miatt a fórumindító, inkább keserűség van a dologban, meg fájdalom, mint öröm (bocsánat, lehet rosszul szűrtem le a dolgot, nem olvastam el minden bejegyzést a naplóban, de nagyjából ezt szűrtem le), én sem értem, mi tartja össze a kapcsolatot.

Mégis mit vársz, ha felesége van?

Valóban fogd be a szád, téged nem azért tartanak, hogy nyavajogj.

Lehet hogy mégsem arra vár, mert persze kényelmes lehet neki.

Persze, hogy tiltakozik. Kényelmes a helyzet. Talán egy idő után nem lesz az, ha már megunja, hogy szeretnél a téged aggasztó kérdésekről beszélni, és majd belefárad. Bár én azt mondom most is, hogy 3 év hosszú idő, csodálkozom, hogy még egyikőtök sem zárta le a dolgot.

Kicsit gyerekesnek tűnik ez a megsértődősdi.

Lehet,hogy ezek pici dolgok ahoz,hogy forogni kelljen körülöttük,nem?

Ezt viszont te tudod.

Azt nem tudom,mért várna arra,hogy én mondjam ki a végét..ő ezt nem akarja, úgy érzem.Akkor talán bevállalna egy nagy balhét,aminek lehetne az a vége,hogy elküldöm.

Inkább az elsőre szavaznék én is,hogy nem meri kimondani.. pedig nekem is könnyebb lenne.

De ez ellen is mindíg tiltakozott,hogy nem erről van szó.

Minden esetre nem ok valami.,és nem véletlen,hogy menekül a kérdések elől.

Csütörtök este nem úgy reagáltam arra, amit tett, ahogy szoktam. Ezen megsértődött. Rákérdeztem, hogy most meg mi a baja? Azt mondta hagyjam, mert ő most épp tévézik. Szombaton elutaztam, de küldtem neki üzit, azt mondta majd megbeszéljük. Hétfő este jöttem haza, azóta ahogy veled megbeszélte, úgy velem is :)))

Ezt kb. másfél hónapja már egyszer eljátszottuk. Akkor is azt mondta, majd megbeszéljük. Beszéltünk róla, de nem beszéltük meg. Fárasztó, hogy azt hiszi, hogy bármit megtehet velem és én megbocsátok neki mindig, mert szeretem. Tényleg szeretem, de azért mindent nem vagyok hajlandó elviselni.