Elítélik e azokat a nőket akik nem vágynak gyerekre? (beszélgetős fórum)

Szia,

kis rokonlélek!!:D:D:D

Nincs rá okom, hogy bárkit elítéljek azért, mert nem akar gyereket. Kétlem, hogy az "hibás" lenne, akiben nincs meg ez a vágy. Hiszen nem szerethet mindenki ugyan úgy élni. Ha belegondolok, pl. az apácák sem szülnek gyereket, gondolom ők sem vágynak rá, mégse rója ezt fel nekik senki. Pedig az ő okuk is hasonló, mint sok más nőé, aki nem akar gyereket: az, hogy a hivatásának szeretné szentelni az életét teljesen. Szándékosan nem karriert írtam, úgy érzem, ez manapság már szinte szitokszó... De ha valakinek olyan a munkája, vagy maga a személy olyan, hogy úgy érzi, az a hivatás egész embert kíván, akkor miért ne? Hiszen ha hivatásnak tekinti, és nem rabszolgamunkának, akkor nyilván rengeteg örömét leli benne.

Mondjuk szerintem egy nőnek amúgy sem kell(ene) megindokolnia, hogy miért nem akar gyereket. Egyszerűen nem, és nyilván mindenkinek jobb is úgy, mintha az érzései ellenére vállalná.

Na most visszaolvastam, egy szoval nem mondtam semmit sem rad, sem a gyerekedre, viszont ellenben, te meg anyam emlekezotehetseget is kerdorevontad, miutan azt kerdore vontad, hogy egeszseges fejlodesen mentem-e at egyaltalan...

idezek:

"Anyukádnak valószínűleg rövid az emlékezete"

szoval mielott masokra mondasz valamit es elkezdesz szemelyeskedni, minositeni a masik ertelmi szinvonalat, igazan erdemes lenne vegiggondolni, vegigolvasni ismet, es ha nem latod, akkor megint es megint, hogy mit irt le az ember, mire gondolhatott, es egyaltalan azt, hogy mondott-e valamit rad, avagy a gyermekedre... :)) indulatok nelkul. Bennem egy szal indulat nincs szemelyed ellen :), nem en itelkeztem, nem en minositettem az ertelmi szinvonalad, vagy a szuleidet, vagy a gyerekedet, teljesen altalanossagban beszeltem.

De varom azokat a mondatokat, amik megsertettek, vagy kritizaltak teged szemely szerint (ahogy te anyamat, vagy engem {"Az olyan emberek, akikben ennyire nulla empátia van, nagyon jól teszik, hogy nem vállalnak gyereket."}) vagy a gyermekedet szemely szerint.

Nem kerdojeleztem meg, hogy kompetensebb vagy hiszti temaban, avagy sem :)), te fujod fel, es mar indulatokat keversz a dologba, es kikered magadnak, hogy ne alkossak velemenyt rolad, vagy a gyerekedrol. Mutasd a sort, ahol velemenyt alkottam rolad, avagy a gyermekedrol :)). De ez feljogosit azonnal, hogy Te viszont velemenyt alkoss rolam, mert tisztaban vagyok avval, hogy nekem nem valo gyerek, es mert idegesit a hiszti (nem csak gyerekek eseteben)... lehet nem ebben a forumban irtam, de nem a hiszti az elsodleges oka annak, hogy nem vallalok gyereket, ha szeretned elmondom mi is az...

Hidd el tobb empatia van bennem, mint a legtobb tanaromban, aki valaha tanitott, akiknek nem hivatas volt, hanem szakma a gyerekekkel valo foglalkozas (es ez ma sincs mashogy) pusztan mert 2 honap fizetett szabadsaguk lehetett...

Empatiam nincs valoban a hisztizokkel szemben, ha gyerek, ha felnott. De nem vallalom nyakra-fore a gyerekeket, mert ez elvaras, vagy mert meg akarom fogni a fickot, aki eppen lepedot gyur velem stb. Mennyi, de mennyi idegbeteg szulot latok, aki a hisztizo gyereket rangatja, vajon nekik valo a gyerek? Nem mondom, hogy tetszik, amit csinalnak, sot elitelem, de nem csodalom...

A tradíciót nem arra értettem, hogy kötelező gyerekvállalás, mint inkább a mi esetünkben a sorrendre.

Mindenki úgy gondolta, 7 év után azért lett esküvőnk, mert jön a gyerek. Nem így volt!!!

Akkor még nem is terveztük, csak a kapcsolatunkban akkor éppen így láttuk jónak.

Gyerek nélkül is lehet teljes és boldog életet élni.

Nem azért kell gyereket vállalni, mert a társadalom elvárja, hanem azért, mert az ember fia/lánya szeretné.

Ahhoz is felelős döntés kell, hogy vállaljunk (nem kicsit változik meg az ember élete és ha megunjuk, nem lehet visszavinni, mint egy megunt játékot). Illetve ahhoz is kell, hogy ne vállaljon valaki, hiszen fel kell tudni mérni.

Csak empátia kell a két "tábor" tagjai között. Mindkét oldal érvei érthetőek!!!

Ja, és el lehet ítélni, hogy mi kötöttünk házassági szerződést is.

Nem a bizalom hiánya miatt!!! (Az életünk alakulhat bárhogy, de a koszos anyagiak később ne okozzanak esetleges vitát. Ha valakit szeret az ember vagy legalábbis szeretett, el kell engedni, ha Ő nem akar maradni. Ha gyerek van, a mocskolódásnak Ő issza meg a levét.)

Nem kattintok, kinek szánom, mert veszekedésbe nem kívánok bonyolódni.A fórum véleményekre hivatott, s tiszteletben kell/ene tartani mindenkiét.Van még mit tanulnunk egymástól, egymásról :) S ez a lényeg!

Nem könnyű az egot felismerni, s felülkerekedni rajta:) Aki szeretetről beszél, ír, az a lelkével teszi, s akiben ez van, az mindenkivel empatikus:)

Részemről semmi bajom sem ezzel, sem az emberekkel. Mindenkit hagyok élni, s az hagyjon engem is élni :)Ettől kerek:) Nem vagyunk egyformák, nem gondolkodhatunk, s érezhetünk egyformán, s ez el sem várható senkitől.Aki elvárja az egyformaságot, s csak egyfelé lát, az beszűkült.

Magam azt az embert díjazom, aki ismeri önmagát, s önmaga korlátait, de kompromisszum képes.

Nagyon tág, a bátorság fogalma.Ahhoz kell igazán bátorság, hogy valaki felvállalja önmagát:)

Valóban úgy van, ahogy itt lejjebb szerepel, hogy ez magánügy, de minden az végülis, ami a fórumokon van, tehát erről is ,,beszélni" kell.

A véleményem nem változott. Igenis klasszak vagytok, nem teszitek ki szenvedésnek magatokat, sem mást!:)

A hisztihez annyit- az előzőkhöz-, hogy a Freudi ill. Eriksoni elméletek általánosak. Nem kifejezetten xy - ról szólnak, s azóta vannak újabb tételek, amik jobban fedik a valóságot.

A terhesség idején, az első hetekben már van agya az embriónak:) Nos, az agy = tudat, értelem, érzelem stb. Már hogyne lehetne következetesen nevelni egy gyermeket kezdettől fogva!

Amellett, az ember nemcsak örökletes tulajdonság jegyekből áll, s hasonlíthat bárkire a családból, de van egy saját, hozott egyénisége, ami Ő, s nem valaki más, s persze, hat rá a környezet, a külvilág.Tehát az ember komplex, nem lehet, nem szabad, s tilos beskatulyázni, ráeröltetni, megfosztani, negatívan kritizálni valamiért, amivel rosszat nem tett:)

Mindenki döntse el maga, mi a jó neki, s ezen nem lenne szabad vitázni, s nem lenne szabad tanácsokat osztogatni, ahogy teszik. Főleg nem alpáriul, ahogyan mások.

Részemről, csupa jót kívánok Neked, s azoknak, akik így döntöttek, mindegy, miért!:)

Igen, egy jó pedagógus empatikus, és tudja, mi a hiszti oka és célja, és kezelni is tudja.

Egyáltalán nem arról beszéltem, amire itt utalgatsz. Azt mondtam, egy vadidegen engem és a gyerekemet ne minősítsen azért, mert a gyerek pl. a boltban hisztizik.

Ezt tudja az ovónéni és a tanár néni is? Kétlem!

Nem szabadna ennek így alakulnia, ahogyan.. amivé.Közöm persze semmi.

Azt mondtam, hogy szakmámba vág, nem pedig azt, hogy szakember vagyok, csak hogy a tényeknél maradjunk. De hiszti-témában több okból is kompetensebb vagyok nálad, az biztos.

Az olyan emberek, akikben ennyire nulla empátia van, nagyon jól teszik, hogy nem vállalnak gyereket. A gyerekekhez sok türelem, szeretet és megértés kell. Én magasról teszek rá, ki akar gyereket és ki nem, de az én gyerekemet ne merje senki kritizálni és ne alkosson véleményt se róla, se rólam csak azért, mert hisztizik.

Tudod, csodás ember vagy! S ezt komolyan is gondolom!:)

Bevállalod, hogy nem, s ezzel sem a magad, sem a születendő életét nem teszed tönkre. Bár mindenki tudná, mire képes, mire nem, mit, s hogyan akar, s mit vár el az élettől!:)

Ez is felelősség :):)

Nem szorakozasrol volt szo, ahogy irtam is :). Es nem banom, hogy eddig nem mentem ferjhez csak mostanaban. De ez mondjuk nem gatol semmiben :)) szerencsere.

Sot ugy nez ki, hogy hamarosan ott folytatom, ahol abbahagytam a hazassag elott :), szoval vissza a sajat "nyergembe" irany a melo, ami egyben szorakozas, csatangolas, felfedezes, orom es miegyeb. Nekem evvel teljes az eletem, ha ezt nem csinalhatnam, akkor ures lenne, megha gyerekem lenne, akkor is (amugy sem vagyok kepes egy dolgot csinalni hosszu ideig, a gyerek meg nem himzes, vagy kotes, hogyha megunom felreteszem... a gyerekvallalas az eletforma, van akinek fekszik, van akinek nem :))

Te vagy a szakember... :P

Tolem akarmin is atmehet a gyerek, ha hisztizik nem fogom toleralni egy masodpercig sem. Es nem erdekel, hogy miert teszi, azert mert igy kell lennie, azert mert ilyen tipus, azert mert egeszseges, azert mert nem egeszseges vagy azert mert a szulei nem ertenek a gyerekneveleshez. A lenyegen nem fog valtoztatni.

(lehet mondani, hogy nekem aztan nem valo gyerek, de nem is torom a fejem a gyerekszulesen, gyerekvallalason :D - es hogy a temanal maradjunk, ugyanezen emberek, akik kozolnek, hogy nem nekem valo a gyerek egyben el is itelnek, hogy nem akarok gyereket :) edes dolog ez :))

Uhum :)... ertem en, en is jol vagyok igy gyerek nelkul, sot!!!

De szerencsere a mostani kozeg meg nem kerdezne miert nincs gyerek, vagy nem maceralna evvel a vilagert sem :). Es nincsenek eloiteletek sem, teljesen normalis az, ha valaki nem akar gyereket, nincs az a szoveg, hogy eldobod magadtol ezt a csodat, meg ilyenek :)). Mindenki elfogadja a dontesed, nincs nyomas a szulesre, politikailag sem :).

Mi 7 év után házasodtunk és ugyanezt kérdezték tőlünk.

Mi szerettünk volna gyereket, de mi a tradicionális dolgokat kedveljük. Házasság, családi ház, kert, gyerek. (Ja, és sorrendben is.)

Az enyémek nagyok már. 21 voltam, amikor az első született. Mondhatom, jó gyerekek voltak, s azok ma is :) De, az tény, hogy biza, sokszor rámjött az, hogy: miért nem éltem inkább még, s mennyi minden kimaradt. Nos, ez nem épp a gyerekek miatt volt, inkább a házasság okán. Pocsék volt, ez van. Most, hogy nagyok, be tudom pótolni az éveket, mert lehet. S végülis, nem sokat vesztettem, de annál többet nyertem velük :)Akkor viszont rossz volt, mert egyedül kellett felnevelnem őket, mégha volt is - ma is van, bocsi - férjem. Valahogy megváltozik minden - sok helyen - a házassággal. Ezt nevezik ,,nyeregben van" - nak. Persze, nem kell férjhez menni..... de vannak még tradícionálisak.

De az élet így ok. hogy nem vagyunk egyformák :)

Direkt nem úgy fogalmaztam, hogy személyeskedés legyen belőle, de aki akarja, az mindig félre tudja érteni.

Természetesen vannak kevésbé hisztis gyerekek, de olyan nincs, aki nem megy át ezen a korszakon. És nem feltétlenül nevelés kérdése, hogy melyik gyerek mennyire hisztis, ezért utálom, mikor azonnal az a reakció egy hisztis gyerek láttán, hogy milyen szülei vannak, hogy nem tudják megnevelni. Persze kizárólag gyermektelen emberek szájából hallottam ilyet.

2és fél év együttélés után házasodtunk össze,mert egyszerűen így döntöttünk.A környezetünk persze rögtön ítélkezett:"Biztos jön a baba..."

Mi nem magyarázkodtunk.Így is boldogok voltunk,vagyunk leszünk!!!!!!!!!

Gyermek nélkül is boldogok vagyunk!!!!!!

Azt hittem csak engem maceralnak evvel, holott a kornyezetem nagyobb hanyada tudja, hogy akarok gyerket, megis 2 nappal a hazassagkotesunk utan maris jottek a kerdesek:

(ez volt a favorit :)) - "Jon a baba, azert mentel hozza?" --- miert nem kellett volna? :D

- "Mikorra tervezitek a babat?" --- nem tervezzuk :)

A legfurcsabb, hogy az ismerosok nagyobb resze jott ezekkel a kerdesekkel, holott ezer eve le volt tisztazva, hogy nem akarok gyereket... valtozott valami, hogy alairtam egy papirt? vagymi? :)))

Na jo nem fogok gyereknevelesi kerdesbe belemenni, foleg, ha szakemberhez van szerencsem ;)...

Most kit akarsz meggyozni? Engem - nem fogsz, hogy "gondok voltak a fejlodesemmel" mert nem hisztiztem eleget... :)) - ez vicc... vannak hisztis gyerekek es vannak nem hisztisek. Az utobbi kb. 1-2%... de ha a szakmadba vag, ezt jobban kell tudnod, mint nekem :D.

Vagy magadat, hogy te vagy a szakember? Tolem egesz nyugodtan, bar itt nem ez a tema :D

Nem a szakértőkre hagyatkozom, hanem a saját tapasztalataimra. Plusz a hiszti nekem szakmámba is vág, épp eleget tudok róla.

Nem csak akkor hisztizik a gyerek, ha el akar érni valamit. Hisztizik, ha fáradt, beteg, vagy az enyém pl. akkor, ha játék közben valami nem sikerül neki. És ennek pl. semmi köze ahhoz, hogy mit hagysz rá és mit nem.

Amelyik gyereknél nincs dackorszak, annak a fejlődésével gondok vannak, ezt ki merem jelenteni. Ennek valamilyen formában jelentkeznie kell. A fokozatok persze lehetnek mások és tarthat hosszabb vagy rövidebb ideig, de mindenképpen átmegy ezen a gyerek.

Egyetértek.

Ne is mondd, mi 2 éve házasodtunk össze és mindenki azt kérdezi, hogy mikor lesz már baba?

Persze albérletben élünk, kocsit törlesztünk és egy fizetésből éltünk. Mostmár én is dolgozom, igaz részmunkaidőben, de azért kicsit jobb a helyzet. Szóval már a fülemen jön ki, hogy ezzel nyaggatnak.

Majd akkor jön, ha mi úgy gondoljuk és ha minden megvan, amit szeretnénk, de főleg akkor, ha jön az érzés. Ha meg nem, akkor ezt dobta a gép.

A fiatalok is, akik "csodanak" tartjak a gyerekvallalast / gyerekszulest, es betegnek azt, aki 25 evesen meg nem ketgyerekes csaladanya, de ha nem is 25... legkesobb 30...

mennyit hallottam: "meg nem vagy ferjnel???" - na es? eltem vilagom, elvoltam, es ma is igy tennek :), ettol meg nem vagyok sajnalatra melto, olyan helyeken jartam, ahol kevesek; azt csinalhattam, amit kevesek; olyan embereket ismerhettem meg, akiket kevesek (es munkarol beszelek, nem szorakozasrol). Ha 25 evesen mar 2 gyerekem van, akkor marad a fakanal, pelenka, ferj es mindent kihagyok, amit csinaltam az elmult tizenpar evben. A gyerekvallalas van, akinek pontosan eleg ahhoz, hogy az eletet teljesnek mondja, nekem nem.

De ezt igy gondolom helyesnek, csak nem ertem az eloiteleteit az embereknek, es a gunyos, gunyoros megjegyzeseiket sem...