Elítélendő-e, ha a nő idősebb /minimum 10 évvel/ a férfinál? (beszélgetős fórum)
arra nem gondoltál, hogy az idő együtt múlik? bízom benn érted amit kérdezni, kérdezek . . .
30 éves vagyok.3 éve volt egy nálam 8 évvel fiatalabb pasim.3 hónapig voltunk együtt(ezek a hármasok:))))szerettem és szeretett,de amikor megkérte a kezem,na,azzal örökre elijesztett.
Nyárom egy 20 éves pasim volt,ő is belémszeretett,aminek szintén beijedés és iszkolás lett a vége.Mert ha belegondol az ember,hogy majd én 50,ő 40,a legjobb formáját hozza,az én seggem meg a narancsbőrtöl löttyedt,háááát...Inkább hagyjuk.
Most még működhetnének a dolgok,de pár év múlva...
Szerintem nem, ha megértik egymást, akkor miért kellene elítélni őket. Persze fontos a kor meghatározása is. Egy 30:20 arányban egészen más a kapcsolat, mint mondjuk egy 55:45 arányban.
Persze!Nem voltam ilyen helyzetben az tény!Bár a koromnál egem is fiatalbbank néznek,mert picike vagyok..meg az arcom is kislányos!28 vagyok,és sokszor mondjuk már egy 38 éves hapit idősnek érzek!
Én sem tudtam elképzelni.)
Nekem is mindig az idősebb pasik jöttek be.De nem bánom hogy belementem a dologba,bár először csak arra kellett nekem,de aztán máshogy alakult.Jobb is így,egy korban hozzám illővel már nem biztos hogy lehetne mit kezdeni az ágyban:)Ráadásul nem is vonzóak már annyira.Az esetek nagyrészében pedig morcosak és megkesredettek.Mint Ooopsz:))
kimaradt egy szó...fiatalabb :)
Lehetséges, hogy ha a gépszíj elkap meggondolnám!De egyelőre el se tudom képzelni,hogy egy nálam tíz évvel kisfiúval kavarjak:DDD :SSS
Ez bizony igaz.
Én is voltam már nagyon szerelmes egy olyan ronda hapiba,hogy el sem hinnétek.
Erről beszélek,a szerelem csak úgy jön,nem válogat:)))
Szerintem ezzel nincs semmi baj a lényeg hogy szeressék egymást.
Mégvalamit.
A barátom nem csak 6 évvel fiatalabb mint én,ráadásul kisfiús arcvonásokkal is rendelkezik.És fiatalabbnak is néz ki a koránál sokkal.Még is egyidőseknek látszunk.Tény hogy szerencsés alkat is vagyok.
Amúgy én sem tudtam volna elképzelni fiatalabbal,mindig az idősebb pasikra buktam.Apakomplexusos lehetek:)
De most nagyon szerelmes vagyok és viszont szeretnek.Mázlim lehet:)
Dehogy elitélendő!Már mért lenne az?
Nekem mindig is fiatalabb pasiaim voltak(egy volt aki 10évvel volt fiatalabb!)
A mostani párommal 11 éve vagyunk együtt és ő is fiatalabb nálam igaz csak 3 évvel.
Ha mindketten szeretik egymást és mindkettejüknek így jó, akkor nem értem miért kéne elítélni. És ha el is ítélik őket, na és akkor mi van tipikus esete...ha szeretik egymást, akkor valószínűleg nem nagyon érdekli őket. :P
Már nem is emlékszem, valahogy közösen találtuk ki. Anyósomékkal szerencsére nagyon jóban vagyok, szóval egy szavam sem lehet.
A pároddal azért ne legyél annyira szigorú, lehet, hogy a lelke mélyén ő is szeretne önállósodni és bizonyítani magának, csak a szülői ráhatás nagyon erős, meg elég kényelmes lehet így az élete. Valahogy finoman próbáld meg rávezetni a dologra. Mondd el neki, hogy te hogyan érzel, neked miért nem jó ez a helyzet, mert lehet, hogy ő bele se gondol.
Nem elítálendő, de naaagyon furcsa.
Köszömnöm a tanácsodat! Éppen azért, amiért a szülei tartják el, nem tudok férfiként tekinteni rá, és néha hülyének érzem magam hogy egy kisfiúval "járok" együtt.A Ti esetetekben ki kezdeményezte az összeköltözést? Ha már nem vagy a gépnél, akkor jó éjszakát.
Köszönöm a tanácsodat! Igazad van, pont amiatt, hogy "életképtelen" sarkítva fogalmazva, nem tudok rá férfiként tekinteni. Néha súlyosan hülyének érzem önmagam, hogy egy kisfiúval járok. Nálatok hogy történt az összeköltözés, Te beszéltél vele? Rossz, hogy a nőnek kell felhozni a témát, mégis szerepelek a rövidtávú tervei között? A szüleivel milyen a viszonyod? Pusszantás
Érdekes helyzet... Az ember azt hinné, hogy könnyebb sokkal, ha rendezettek az anyagi viszonyok, de ezek szerint ebből is lehet probléma... De úgy tűnik, a párod szeret és fontos vagy neki, talán átgondolja a kedvedért az egészet. Neki sem lehet jó, hogy a szülei tartják el, szerintem minden férfiban van annyi büszkeség, hogy meg akarja mutatni, hogy meg tud állni a saját lábán. Én pl. sajnáltam nagyon a férjem, mert évekig az én keresetemből éltünk, aztán utána is én kerestem többet, és ez biztos nem esett jól neki, még ha nem is mondta. Most már szerencsére fordítva van.
Ha egy tőlem 10 évvel fiatalabb férfinek én lennék az ideális társ, s csak ez lenne az egyetlen akadály, baromira nem érdekelne a korkülönbség...:)))
Ez fordítva is így van, nem igaz? Gyomorforgató így is számodra? Mindenki érzi, mi az a korkülönbség amit be mer vállalni, én pl. 4 évvel az én javamra, frusztrál.
Nem lehet elítélni senkit!!! Nem a mi dolgunk!
Tudod ezzel az a gond, hogy egy 25 éves pasi mást akar, mint egy 35 éves nő. Ilyen korú nőnek már vagy van gyereke, vagy még nincs. Ha nincs, akkor már nagyon szeretne, vajon a 25 éves fiú is ? A barátom és köztem 4 év van az én javamra, de érzem hogy ő még 26 évesen nem nőtt fel.
Erre készülök gondolatban már hónapok óta, de félek a rekciójától. Ő még nem élt együtt senkivel, én viszont már túl vagyok egy házasságon is. Úgy érzem fél a felelősségvállalástól, és azt hiszi hogy onnantól kezdve már nem számíthat a milliomos szüleire. A pláne az, hogy nem is akar elmenni dolgozni, mert így is úgy is megvan mindene. A Te párod igazán akart Téged, és motivált volt! Képzeld az előző barátnője is 4 évvel volt fiatalabb nála, 4 évig tartott a kapcsolat. Amikor a szülők megtudták, hogy a lány többet akar, elkezdék telefonon hívogatni, hogy mégis mit akar az ő fiuktól? majd a lány fogja magukat eltartani? Tehát fel sem merül bennük, hogy a fiuk dolgozzon!
Én 3,5 évvel vagyok idősebb a férjemnél. Mikor megismerkedtünk, én 24 voltam, ő 21. Én dolgoztam, ő akkor kezdte az egyetemet egy kis csúszással. Nekünk soha nem volt probléma a korkülönbség, egyedül az volt nehéz, mikor összeházasodtunk, béreltünk egy lakást, és csak én kerestem, ő még tanult. De kellett szerintem ez is, átment levelezőre, mellette vállalt munkát, most már szerencsére végzett, és rendesebb állása is van. Szerintem nagyon sokat számított, hogy elkezdtük a saját életünket élni, ez kellett neki ahhoz, hogy igazán felnőjön és önálló legyen. Szerintem semmiképp ne egyezz bele abba, hogy te költözöl hozzájuk. A saját életeteket kell élni, bármilyen rendesek is a rokonok, a közösködésnek sosincs jó vége. Nektek ráadául sokkal könnyebb a helyzetetek, mert neked van lakásod, odaköltözhetne hozzád. Beszéld rá, hogy próbáljátok ki, először mondjuk csak meghatározott ideig.
Sziasztok! Én 30 éves vagyok, a barátom 26. Nálunk az a gond, hogy ő még otthon lakik a családjával. Közgazdászként diplomázott, de nem akar ebben utazni. Van egy kávézójuk (inkább Apucié), ott segít be néha. A család nagyon magához láncolja, tőlük függ a léte.Én már 16 hónap után többre vágyom, összeköltözni, kipróbálni az együttélést.Van egy kis lakásom, úgy érzem a nagy házikótól, Apucitól,nővérkétől, a kutyusától, a fiúszóbától nem válna meg. Tudom, hogy szeret! Néha vannak olyan megnyilvánulásai, amik a közös jövőre utalnak, pl. a nővére külön akar költözni (majd egyszer), én kiadnám a kéglimet és odaköltöznék és éldegélnénk 3asban. Hááát...Adjatok valami tanácsot, olyan nehéz ezt szóba hoznom neki, válaszút elé állítsam? Amúgy nem klátsziok a 4 év korkülönbség, én egy jó csaj vagyok, jó genetikával, rengeteget sportolok, a pasik állandóan próbálkoznak, de nekem csak Ő kell!
Nem ítélem el! Ugyan miért kéne??? Én mondjuk az idősebb pasikat kedvelem,de ez én vagyok!:) Ha valakik szeretik egymást,mit számít a kor!:)
Teljesen egyetértek!Azért hozzáteszem csak pár olyan kapcsolatról tudok a környezetemben amelyik ebben a felállásban müködik!És az esetek nagy többségében a nő ismerőseim zárták le a kapcsolatot!
Nem!
Szerintem csak az az egy dolog számít, hogy ők ketten megértsék és szeressék egymást!!!!!
További ajánlott fórumok: