Elhidegültünk egymástól (beszélgetős fórum)

Szegény Te! Megerősítést keresel vagy megoldást?

Odamész és elmondod Neki, ne a szomszéd nőt fogyassza hanem téged. :) A hajad meg Magadnak csináltasd meg. Ha nem dicséri meg Talán nem jön be Neki az a stílus. Érdeklődj.

És a szomszédasszony képletes. Nem a szomszédasszonyt dugja.

Minden nőn észrevesz minden szépet, csak rajtam nem.

Odaálltam elé és elmondtam neki, nem egyszer....

Útálom, hogy észre sem veszi, ha fodrásznál voltam, kozmetikusnál, esetleg új ruhát vettem. De azt bezzeg észreveszi, hogy a szomszédasszony pár hét alatt mennyit fogyott, mennyit barnult. És eléáll, és dícséri.

Tudom szar ügy, ez jutott nekem.

Odamész elé és megmondod Neki:

Ember! (Énértem!) Küzdve-küzdj és bízva bízzál,

Vagy hokizzál, hogy el ne hízzál!

De most tényleg mi az alapvető baj? Már nem elég kemény a kuki? Nincsenek meg a gyengéd dicséretek és meghitt pillanatok?

Mit akarsz megmenteni, mi romlott el?

Ez mihez képest lett rosszabb?

Nincs valós tálalás, csak tényleírás, és bevallom az nem hangzik biztatónak.

Nézd meg a Szerelempróba (Fireproof) című filmet. Sokat segíthet. Amúgy hogy vagy? Mennyire vagy elégedett önmagaddal?

Biztosan úgy érzed hogy mindent megpróbáltál hogy rendbehozzátok a dolgot? Addig ne lépj. Hirtelen ne. Csak akkor, ha tényleg úgy érzed hogy vége.

Sok sikert és kitartást.

Az én szüleim közel 25 év után váltak el, de nem bánom jobb is így boldogabbak.

"Hűs reggelen a szél faleveleket sodor

A járdán, sárgán, mind zizegve fél

Megfakult képek sorozatát látom

Ahogy tüzes emlékeimre ráfagy a dér

Elhidegültünk, a szívem se forró

Úgy érzem magam, mint egy elszáradt kóró

Ha rajtam múlna, már nem lenne barátom

Azt látom néha szinte idegen a családom

Ez mind az én hibám, mindenért bocsánat

Magányos vagyok, csak nézd meg a szobámat

Sötét és hideg nincsenek emlékek halomban

Didereg a szívem, ott kuporog a sarokban

Érzelmeim tengere befagy, és kiapad

Nem vagyok más, csak egy kiszáradt sivatag

Csak most érzem tettem, szörnyű oldalát

Úgy sajnálom, hogy akkor nem figyeltem oda rád

Forró a nappal, de az éjszaka jéghideg

Hogy itt legyél velem, neked nem éri meg

Pedig én is vágynék már, akarom, kérlelem

Ha kibírsz még engem, kérlek légy velem…"

Children of Distance

Hát fogalmam sincs, hogy kezdjem.

16 éve vagyok a férjemmel, de mostanában valahogy nem egy hullámhosszon vagyunk. Azt érzem, hogy csak élünk egymás mellett békességben és ennyi. Sem egy jó szó, sem egy forró pillanat. Veszekedés sincs ez tény, mert nincs. De ez mégsem jó.

Valahogy mindketten csak a gyerekek érdekeit nézzük.

Néha elpanaszolom neki a bánatom, és akkor egy ideig jól működik minden, de utána megint vissza minden a régi kerékvágásba.