Elhagyni akit szeretsz... (beszélgetős fórum)

én is voltam hasonló helyzetben, 5 és fél évig voltam együtt ez exel, folyton vitatkoztunk, nem tudtuk megbeszélni a problémákat (vagyis megbeszéltük, de egy ujabb vita alkalmával szóba kerültek az elvileg már lezárt témák is )

Aztán véget vetettem a se veled, se nélküled kapcsolatunknak. Nagyon nehéz volt, de nem akartam tönkre tenni az életünket,mert ezek a dolgok mindkettőnket felőröltek. (én tiszta idegbeteg voltam). A mai napig tartjuk a kapcsolatot, beszélünk telefonon, de csak ennyi.

Azóta sokkal boldogabb vagyok, találtam magamnak egy olyan párt aki megért, és szinte hihetelen de még 1 rosz szó sem hangzott el köztünk. Tehát rám nagyon jó hatással vot a szakítás. És ennyire boldog még sosem voltam.

Kezdődött azzal, hogy máshogy képzeltük a szabadidőnk eltöltését. Teljesen más a munkánk, ő emberekkel van egész nap, pihenni akart, netezni, haverokkal lógni. Én vele lenni. Megbeszéltük, megtaláltuk a középutat.

Aztán nem tudta, hogy mit akar, én szenvedtem, mert nem éreztem azt, hogy szeretne. Ekkor jött a nyári különnyaralás. Hazavárt.

Tegnap azon pattant el nálam a húr, hogy este bejelentette, hogy elmegy az unokatesójhoz sörözni. Hétfőn szintén. Én pedig nem szeretem, hogy egyedül hagy itthon. Soha nem mondtam, hogy ne menjen, csak annyit kértem, szóljon egy nappal előtte, hogy én is csinálhassak valami programot. Erre kinyögte, hogy ő nem ezt akarja, hogy én nem vagyok elég tökös és elég belevaló. Ez úgy jött elő, hogy szombaton elmentünk paintballozni két kollegájával, de ott volt még 10 másik ember, akiket nem ismertem. Kiborultam, féltem. Aztán nem tetszett a játék sem, de egy mocskos, hideg pincében volt, ahonnan kimenni sem tudtam. Persze, hogy kedvetlen voltam. De erre azt mondja, gyerekes vagyok és neki tökösebb csaj kéne.

Próbáljatok meg "csak" szétköltözni, de nem szakítani.

Talán ha mégis szakításra kerül a sor, akkor könnyebben vészeled át, de lehet, hogy ettől megint jobb lesz.

Mesélj egy kicsit, hogy sikerült?

Az a legszarabb, hogy szeretem és ő is szeret engem és mégis képtelenek vagyunk boldoggá tenni egymást. De úgy érzem nélküle nem maradna semmim.

Szia, szép jó reggelt!

Ismerős érzés, így vagyok, voltam vele én is. Dilemmák hosszú sora, s döntésképtelenség. Aztán elég volt egy szó, ami segített a döntésben. Nem mondom hogy jó (volt) utána, de a kínlódásnál jobb.

Annyira fáj:(

Több, mint két éve vagyunk együtt, de mióta fél éve összeköltöztünk egyre rosszabb lesz. Egyre inkább "mélyül a szakadék", ahogy Ő mondta. Kiderül valami probléma, szenvedünk, megbeszéljük, két hétig jó minden, aztán jön valami újabb.

Egy hónapja már nagyon kiakadtam, de akkor jött a nyaralás, egy hét külön, csak sms, hiányoztunk egymásnak nagyon, aztán egymás nyakába ugrottunk. Egy ideig minden csodálatos volt és olyan "normális". De most kezdődik előröl.

A józan eszem tudja, hogy menni kéne, de nagyon szeretem és nem tudom mit kezdhetnék nélküle. Úgy érzem rajta kívül semmim sincsen.