Elhagyni akit szeretsz... (beszélgetős fórum)

Irigyellek az elszántságodért! Őszintén kívánom, hogy találd meg a hozzád illő embert!

Én még alaposan átrágom a témát, de már sejtem mi mi lesz a vége: egy sokadik "utolsó" esély.

Egy tökéletes világban megbeszélnénk a bajainkat és mindent rendbehoznánk, majd boldogan élnénk, míg meg nem halunk.

Szóval igen, szeretnék vele lenni, szeretném, ha működne. Vagy szeretnék annyi erőt, hogy komoly sérülés nélkül elmehessek.

De jelentem megtettem az első lépést: jövő héten megyek alkotókörbe, ahol biztos megismerek egy csomó érdekes művészfazont:)

Ez utóbbit honnan szeded? Én ilyet egy szóval sem mondtam. Csak azt mondtam, hogy baromi szar úgy élni, ha van egy munkád, ami során nem találkozol és nem kommunikálsz emberekkel, majd hazamész a szüleidhez, akik nyúzzák egymást és tovább ülsz a gép előtt, ahogy azt munkaidőben tetted. Ha ezt veszed igen, nincs senkim, de elhiheted: nem rajtam múlt, hogy a barátaim 90%a nem talált a városban állást és elköltözött jó messzire.

A pedig, hogy lelépne... megtehetné. Az elmúlt hónapokban rengeteg alkalma lett volna, amikor hazaküldhetett volna, de nem tette. Sőt, 1 hónapja neki esett rosszul, hogy nem válaszoltam a "hiányzol" smsére. Utoljára ma reggel volt egy fél mondatom, amit csak befejeznie kellett volna, és tudtam volna, hogy vége. Nem fejezte be. Persze lehet, ő is gyáva.

Na meg így kijelenteni hogy tökösebb csaj kell neki....

A párod valószínűleg sejti hogy nem jó ez neki,gondolom nem szeretne egész életében az apád helyett is apád lenni.Az is rossz lehet amikor a közös progit az egyik fél nem élvezi egyáltalán,untatja vagy kellemetlen emlék számára.

Jobb lesz ha nem is csinálsz semmit,az idő megoldja helyetted majd nagy valószínűséggel.A párod lépni fog ez szinte90%.

Na meg neked csak azért kell a pasi hogy elmondhasd hogy van valamid....ez is sokat elárul az érzelmeidről amik szerintem nem más csak gyerekes ragaszkodás.

Elolvastam a hozzászólásaidat.

Nem akarlak megbántani ne értsd félre de antiszociálisanak tartalak kicsit és mint ha pánikbeteg is lennél.A párom is ilyen ezért mondom ezt.Másrészt amit nyújt neked a párod az nagyon kevésnek tűnik.Nem illetek össze ezért állnadóaklesznek a konfliktusok majd késöbb is.Tényleg jobb lenne továbblépned és megkeresned a magadhoz illő párt.

Vagy valamivel nagyon elfoglalni magad.

Dolgozol?

Nekem az a gondom, hogy honnan lehet tudni, hogy baj van és honnan, hogy csak egy hullámvölgy, amit még rendbe lehet hozni?

(nem a saját esetemről beszélek)

Ez így van, ezt nagyon jól látod! A baba csak bonyolítaná, esetleg végképp tönkretenné most a kapcsolatotokat.

Egy megoldás van. Neked elsősorban nem párkapcsolati problémád van, hanem önértékelési, és ezt kéne rendbe hozni elsődlegesen. Most úgy érzed magad, mintha fél ember lennél, és a párodtól várod, hogy "kiegészítsen". Meg kéne ismerni jobban önmagad, felismerni az értékeidet, erősségeidet, tisztába kerülni és megbarátkozni a gyengeségeiddel, elfogadni és szeretni önmagad, és kiépíteni egy egészséges önbizalmat. ha mindez a helyére kerül, hidd el, nem leszel már úgy kiszolgáltatva érzelmileg egy másik embernek. :o))

Ez is igaz. Szavakkal persze ő is ezzel hiteget, csak mégse ér rá soha mert kötetlenül dolgozik (vállalkozó). 10 km választ el minket de lusta idejönni :( Azt meg várhatja hogy én járhak hozzá. Mindig csak a saját kényelmére gondol.

De azt hiszem ez is jobb mint a semmi. Én nem találok mást senkit mert vidéken élek és reménytelen a dolog :( Most is akivel levelezek 60 km-re lakik tőlem. Ki fog ennyit buszozni? Sajnos ezt anyagilag sem engedhetem meg magamnak, tanulok és a fősulis utazás is megterhelő anyagilag.

Ne haragudj, de ez szerintem is furcsa. Egyrészt 27évesen már vágyhatna önálló életre, ugyanakkor én si nehezen szakadtam el a szüleimtől, nem is biztos, hogy 1év után rögtön költözni kell, ahhoz még egy csomó más dolog is szükséges.

De az, hogy alig találkoztok, több, mint gyanús, pláne ha egy városban éltek. Ha valakit szeretek, akkor szeretek vele lenni és igyekszem sok időt eltölteni vele. Persze munka, meg suli, de az, hogy az anyukájával van inkább az nem normális.