Elgyötört csendélet a buszon (beszélgetős fórum)
Ja, foglalkozni nem szeretnék a jelenéggel hosszú távon. Ennyi pont elég volt, és tetszett is:)
Végig utazok egy négy órás útvonalat és ezalatt csak beszél,beszél,......beszél végelethatatlanul" .... telefon nélkül is.
Ezen mondjuk én sokszor ki tudok akadni, de csak olyan szinten, hogy nem hiszem, el, illetve csodálkozom, hogy az, aki éppen nagy nyilvánosság elé tárja a magánügyeit, amikor hangosan telefonál, az illetőt nem zavarja, hogy mások is hallják? De bosszantani is tud, amikor orvosnál, a váróban minden további nélkül felveszik a telefont az emberek vagy sokszor szülői értekezleten, nekem ez a hab a tortán, amikor felveszi és közli, hogy "szülői értekezleten vagyok, majd visszahívlak" :) istenem, nem hallottak még arról, hogy némítás, vagy ne adj'isten kikapcsolom ilyen helyeken... Lehet, ezt tanítani kellene :)
Hát igen, szokni kell, hogy az emberek úton-útfélen mások füle hallatára élik a magánéletüket.
S szerintem rengeteg hajléktalannak van mobilja, s ebben nincs semmi meglepő.
Jajj, már szerintem tök jó kis cikk volt :) Most tényleg nem érzitek benne az iróniát, a bohózatot? Ennyi az egész és nem több. Nyilván, aki tömegközlekedik az tudja ezeket, aki nem, annak fura, aki autóval járkál annak megint más "kalandjai" vannak. Én is-is közlekedem, nagyjából talán fele-fele arányban. De úgy vagyok vele, hogy tudom élvezni mindkettőt :) Ha a hét elején már kétszer busszal mentem dolgozni (távolságival járok, 15 km) és a párom el tud vinni autóval egy következő reggelen, akkor nagyon tudok örülni. De csak azért, mert tovább lehet aludni, a reggelek kényelmesebbek, de ha úgy indul a hét, hogy kocsival megyek, és egy-két nap után megint busszal, akkor sincs semmi bajom. A hajléktalan kérdésnek meg szerintem ehhez az egészhez semmi köze. A mai magyar valóságról pedig inkább ne is beszélgessünk, mert az maga a tragédia. De ez szintén egy másik téma. Szép napot mindenkinek !
Aki sokat utazik, az tudja, hogy mindig ez a helyzet. (Számomra ebben újdonság nincs.)
Pláne ez a helyzet a zsúfoltságot tekintve egy megyeszékhely és kisváros vonatkozásában. Nyáron még a szagokkal megspékelve. Mindenkor felvetődik a kérdés az állva utazókban, hogy hogyan tudja leverekedni majd magát a célállomásnál...
A legdurvább mobiltelefonos, "hallgatózós" élményem az volt, amikor egy szakítás történt. Pontosabban a srác elküldte a búsba a barátnőjét, aki hallhatóan zokogott, könyörgött neki a túlvégen. Majd a srác mint ha mi sem történt volna, úgy tett, mint ha mi nem hallottunk volna semmit és nyugodt arccal ült.
Autóban ülve nem másképp látszódik a világ, hanem MÁS a világ. Ebben igazad van. Az autósok nem szembesülnek nap mint nap a hajléktalanokkal, ők a kereszteződésben és a piroslámpáknál az autók közötti kéregetőkkel találják szemben magukat.
Egyébként a cikk nekem sem tetszett, bennem is okozott ellenérzéseket, hiszen ez a mai magyar valóság 2014-ben. És ha a buszon, metrón, villamoson szólal meg a mobilja akkor ott fogja felvenni.
Én meg láttam a 28-as villamoson egy pasit, aki miközben utazott az éjszakai hajléktalanszállóra megvacsorázott, mert nagyon éhes volt és mondta, hogy még sok idő van ahhoz, hogy be lehessen menni a szállásra.
Senki nem akadt fel rajta.
Sőt!
Többen adtak neki pénzt is.
Mi az ami neked ebben olyan nagyon extrém volt?
De ne is válaszolj, mert az autóban ülve másképp látszódik a világ.
Úgy gondolom, hogy ritkán utazol tömegközlekedéssel.
De ha ez neked nem smakkol, akkor pattanj autóba és kösd be a biztonsági övet.
Miatökömnek kell egy cikket kanyarítani a tőmegközlekedésről?
Olyan, amilyen.
Megéhezett, hát Istenem:)
Tetszett a cikk, a téma és a stílus :)
Hála istennek már kizárólag csak autóval járok jó ideje. De régebben láttam olyat a metrón, hogy valaki elővette a műanyag ételhordót, és elkezdte falatozni a töltött káposztát, kenyérrel rendesen, ahogy kell.
öltözőkében-.öltözőjében akart lenni :)
Ez nem buszos,de hasonló történet. Edzőterem öltözőkében a drága kisanyukák a földön ülve trécselnek és esznek a max 2 éves gyerekeik nyafognak,ők erre uborkával,olajbogyóval ,meg kölesgolyóval kinálják őket amik persze a földre kerülnek,de felvenni és kidobni nem derogál. Elférni az óvodától nem lehet,rendesen öltözni,készülődni nem lehet mert nem lehet tőlük elférni vagy mert az anyuka bámul..nem vagyok szégyenlős szerencsére,de azért ..hm. A gyerekeket is szeretem,de ott van nekik a megőrző! Nem biztos,hogy az öltozőben kéne óvodázni meg beszélgetni,hogy jaj miket csinál már ez a pici gyerek. Mert valljuk be rajtuk kivül ez senkit nem érdekel.Nekem is van gyerekem,de sosem toltam mások képébe és zavaróan olyan helyeken ahol nem lehet,hogy lám milyen okos,szép nagyfiam van nekem. Ja és attól meg kivagyok,hogy hogy lehet öltözőben enni! Nem is szabadna szerintem. Szóltam tegnap,hogy nem tudok öltözni,de az egyik anyukától megsemmisitő pillantást kaptam a többi nem figyelt rám. Ma a recepción fogok szólni mert én ezt nem birom.
Nagyon nagy élmények érik az embert egy utazás alkalmával, isteni volt a cikk, élvezetes olvasmány, jókat mosolyogtam közben, bizony néha nagyon sok türelem kell, hogy az ember ezt elviselje, legjobb a vicces oldaláról nézni, és akkor kénytelen kelletlen szórakozhatunk. Én még hozzátenném - saját tapasztalat - a sok kellemes élmény közé, milyen remek, mikor ismerős kerül melléd és Te épp csak bambulnál, vagy zenét hallgatnál, vagy semmi, de ő beszél és beszél és beszélgetni akar. Engem ez szokott a legjobban fárasztani. További kitartást kívánok az utazások alkalmával, gratulálok az íráshoz !
Én helyi buszon közlekedek,nap mint nap.Hát vannak érdekes dolgok az biztos.Láttam én is már sok mindent.Egy párocska valahogy minden reggel mellém és a kisfiam mellé keveredik,végig smárolják az utat,cuppognak,nyalakodnak.A diákok véget nem érő sztorijai,ki kivel jött össze,kivel szakított.Az egyetemisták vizsga ügyei és ki, hogy ivott be az egyetemi buli után ki hol ébredt..A nénik,bácsik milyen vizsgálatra mennek a kórházba,mit vesznek a piacon.Én már megszoktam ezt,és sokszor csak mosolygok magamban a történetek hallatán.
Tesóm nemrégiben Győrtől-Szegedig szemtanúja volt,ahogy egy csajszi végig hányta az utat,egy átlátszó zacskóba...na az kemény volt.
A metro vezércikkének elmenne mondjuk, 3 állomás között elolvasva, mint szociotársadalmi vetületet, de nyomasztó, ha ezzel kell foglalkozni:)
óóó, erről a témáról rengeteget tudnék mesélni. :) igyekszem én is lefoglalni magam utazáskor, de néha még az sem elég! :)
Az ember nem az adott körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog.”
(Hugh Downs)
Akkor bennem van a hiba, hogy tojok arra, ki mit eszik, iszik, beszél, csinál, és hogyan helyezkedik? Elvagyok foglalva magammal, a gondolataimmal, a könyvemmel, a sudokummal, vagy mikor mivel, és nem másokat tanulmányozok. :) Javaslom ezt nektek is.
Hát nem élvezetes mindezen ámulni - bámulni utazás közben, és hipp - hopp megérkezni?:)
Igazad van. Ugyanakkor néha muris helyzetek is adódnak, pl amikor az egyik telefonáló zavarja a másikat :)
A hangos zenehallgatás is kellemetlen, ami kiszűrődik, minden, csak nem zene.
Aztán ott vannak a lábukat messzire kinyujtó utasok. És a terpeszülésben ülő férfiak :) A nagy feneküket szatyrokkal, táskákkal körbebástyázó nők.
Meg azt sem értem, miért kell a kicsiket folyton tömni/itatni valamivel, de a többi korosztály sem jobb: áll az utas a megállóban unatkozva, de bezzeg amikor felszáll, egyszeriből kiszárad a szervezete vagy leesik a cukra és a jármű zsúfoltságától függetlenül nyomban kielégíti szükségleteit - illetve annak egy részét. Vajon ez egy trend, és csak bővül majd a paletta?
Én napi szinten vonatozok, ugyanez a helyzet. :)Én személy szerint nem szeretek hangosan beszélni a telefonba, mert zavar, ha másik is hallják, de lehet, hogy egyesek azt hiszik, hogy a többi ember süket, vagy úgyis zenét hallgat és nem hallja.
A minap távolsági busszal utaztam Budapestről Székesfehérvárra, és az itt szerzett "élményeimet" szeretném megosztani.
Az infokommunikáció végtelen, mint a Világegyetem.
Az egyiket hisszük a másikat megtapasztaljuk, mert ma már bárhol utolérhetnek - ha fölveszed a telefont.
Bár a vonal másik felén beszélőt szerencsés esetben nem hallja más, ez nem vonatkozik a hívást fogadóra, akinek magánélete, pillanatokon belül közügy lesz, mert a hangtompítót még nem találták fel csak pisztolyban.
Csengőhangok koncertje, üres fecsegések terrorja, és a zsúfolásig megtelt busz már túl sok volt ahhoz, hogy a pohár üres maradjon...
Megtelt...
Ugrás a teljes írásra:
Elgyötört csendélet a buszonTovábbi ajánlott fórumok: