Elgondolkodtam (beszélgetős fórum)

Na ,ezt nem említetted!:))

Már ,hogy beszélgetsz is és próbálsz segíteni a régi barátaidnak,csak azt ,hogy lenézed,elítéled és ....stb stb.

Nem a te felelősséged ,hogy az Ő életük hogyan alakul,ez tiszta sor.

Ki tudja kit ,mi ,miért visz arra az élet amerre viszi.

Nem kell sajnálnod őket,sem kötelező segítő szándékot érezned.Az ő életük.

De elítélned,megvetned sem kell őket.Nincs miért.

Az Ő életük.

Imádom ezt a "Magamhoz méltó,vagy méltatlan" dolgot.:))

Nem csak a magyarokra jellemző,hanem az egész emberiségre amúgy ,hogy mindig mást okolnak az életükért.

Akkor válaszolj egy kérdésemre,úgy éled az életed ,ahogy mindig is szeretted volna?

Persze.Olvastam.

Azt hiszed több vagy ,mert fel tudsz mutatni pár dolgot?:)

Ugyan már,kit akarsz átverni?:)

Ha mindez számítana ,vagy boldog lennél,akkor nem fitogtatnád az erődet,az elszántságodat.

Valami nagyon fontosat adtál mindezért cserébe,amit magad sem tudsz ,hogy mit,de érzed,hogy hiányzik az életedből.

Fiatal 21-éves srác nem csajozik,nem szórakozik,alkalmi munkából tengődik hónapokig,napi liter tejen kis kenyérrel,azért,hogy kuporgasson!!! :D Ugyan már!Csináltad ezt akkor,mikor a dolgozó embert becsülték,és munkahelyből is válogatni lehetett?!Ezt a mesét gyerekeknek mondd.Mert ha van alapja,akkor valami baj lehetett veled,hogy nem élted a fiatalok életét,és csak szemlélője voltál.Ha 20-évvel ezelőtt alkalmi melós voltál,csak arra voltál jó,akkor ma sem lehetsz menő.Kimaradtál az életből,nincs emléked csak a gürcölés meg a szádtól megvont falatok? :( Tekintsünk el a tanmesétől a tücsök és hangyánál,mert másként is lehet konzekvenciát vonni.Míg a hangya gürizett,izzadt,nem lazított,csak nézte,hogy a tücsök játszik,zenél,szórakozik.Jött a tél és mielőtt kimultak,a hangya emlékében a szorgoskodás,nélkülözés,az elmulasztott vidámság miatt,szomorúság könnyében érte a fagy.A tücsök arra gondolt,zenéltem,vígságokban éltem,jókat mulattam.És a felidézett emlékektől mosolyogva vitte el a hideg.

És még valami.Ha az nem ember aki életében hibát követ el,ha nem mindíg okosan,megfontoltan cselekszik,hanem enged a csábításnak és élvezi az élet örömét,engemet is megvethetsz,lenézhetsz,mert nem akarok,és örülök,hogy nem tartozok a Te értékleted szerinti tiszteletre méltóságra.

Mitől ember az ember?

Számomra minden ember ember,még ha odáig jutott is ,hogy a porba fetreng.

Nem csak az az ember aki minden pillanatban tudja,mi a helyes,az is ember aki hiába tudta,mégsem tette és odáig jutott ahova.

Mindenkinek van története,ezt ne felejtsd el.

Miért?Miért?Miért?

Mert csak!:))

Mert ő más,nem te vagy.

Pontosan.Nem kell ,hogy bármilyen tiszted legyen vele szemben,az ő élete,mindenkinek a sajátját kell megélnie.

De akkor hova ez a nagy indulat ellenük?:)

Ez a dolog amit te vázolgatsz nagy vonalakban igaz ,és így van,de nem ennyire egyszerű a dolog.

Minden egyes lelki defekt,amit nem tud megoldani valaki,fizikai defektté válik.Ha lelkileg nincs valaki egyensúlyba,más hibáztatásával,tárgyak,anyagi dolgok hiányával,vagy elérhetetlenségével próbálja megmagyarázni ,miért nem tud boldog ,vagy elégedett lenni.

Ha ezek a lelki ,önértékelési vagy t'om is én ,hogyan nevezik szaknyelveken zavarok nem tevődnek helyre,akkor bizony mindig is maradnak a külső okok,"miértnem"-ek keresése,ahelyett,hogy a megoldást fontolgatnák és természetesen utána a cselekvést.

Jöhet a szomorúság,elégedetlenség,depresszió,alkoholizmus és társaik és ott találják magukat barátok,családtagok szeretete és segítsége nélkül,egyedül az auljáróban,vagy a hajléktalanszállón.

Te rájuk nézel és azt mondod ,számodra nem emberek,mert nem tudtak értékes tagjai lenni a társadalomnak....stb stb.

Én rájuk nézek és azt gondolom ,nem volt szerencséjük.Rájuk nézek és sokszor egy gyereket látok ,aki kerek szemmel ,álmokkal és szeretettel jött a világra ,erre a világra ,ami a szülein ,az embereken keresztül lelkileg megnyomorította őt,és már nincs kedve sem harcolni,sem bármit újrakezdeni,pedig a lehetőség mindig ott van,én tudom,de ő nem.

Emberek ők,nagyon is azok,mint ahogy te vagy én.