Elfáradok a társaságban, örülök ha nem kell sehova menni,... (beszélgetős fórum)

Munkatársaim többsége meló, alvás, meló, alvás…szabadnapján is alszik. Indulás előtt 20 perccel kel fel. Munkahelyen bedob pár péksütit, energiaitalt és elvan.

A falutáblát nem hagyja el, világáról nem tud. Nincs is nagyon miről beszélgetni velük. 😞😩

megértelek,mi ,introvertáltak így vagyunk ezzel.

sajna nekem a munkám olyan,hogy nap mint nap emberekkel kell foglalkoznom,na jó ,nem mindig sajna :D van mikor kifejezetten jol esik,de estére kifáradok piszkosul.Felüdülés ha itthon akár éjszakáig dolgoznom kell még esténként.....baráti társaságom sem nagy,így nagy összejöveteleket nem szoktunk tartani,nem is hiányzik.ez van,ha ilyen a természeted,beállítottságod,nem tudsz mit tenni:) a lényeg ,hogy ha neked jó igy akkor minden rendben!

Introvertáltként is simán el lehet járni, csak nem társasági eseményekre. Engem is kiráz a hideg az utóbbitól, de egy - vagy kétszemélyes elfoglaltságokat szívesen végzek, és szívesen ki is mozdulok vagy utazok.

A társasági rendezvényeket azonban hanyagolom. Már rájöttem, hogy nem nekem találták ki őket. Kit mi tesz boldoggá, ugyebár. Aszerint élj, ahogyan neked jó!

Jaj bizony.😀

Már bent téma, hogy vajon hol lesz, lesz-e? Mindig megyek a csapatépítőre, a jótékonyságira is.

Nekem ha 1 hét szabadságon vagyok, abból kb 3 nap itthon levős, úgy tervezem a programokat, hogy ne kelljen sehova menni. És olyan jó ez nekem.

De tudok olyat aki mindig, minden nap megy. Elutazik 3-4 napra, majd aztán fesztivál, mozi, házibuli. Ha 1-2 napot otthon van, már panaszkodik.

Azért én is kimozdulok néha. Én is voltam már külföldön, és még tervezek is menni. Céges bulikra is mindig megyek, sétálni az erdőbe, vagy beülni egy mozira is szoktam kb 2-3 havonta.

De ezekre készülnöm kell, és utána egy darabig nem megyek. Na jó, az erdős séta az heti többször belefér. Az nyugtat és feltölt. :)

38 vagyok. Nincs gyerekem és valószínűleg már nem is lesz, de nem baj. Folytatom ezt az életet. Szeretek így élni. :)

Gratulálok az uncsikhoz. Kis pöttöm még akkor a legkisebb. :)

Anyukám nekem azt mondta, hogy soha ne kérdezd meg egy néni korát, mert nem illik...-))

De lehet, csak rosszul emlékszem..-)

"Mikortól is számít az ember öregnek??"

Szerintem kortól függetlenül onnantól, hogy elveszíti az érdeklődését a világ, az újdonságok iránt.

Szerintem te idős kordoban se leszel otthon ülő.

Én se tervezem, Olyan rövid az élet, és még annyi mindent nem láttam, annyi tervem van.

szia Epresturmix!!

Megmondod hány éves vagy? Mikortól is számít az ember öregnek??

Én magam is introventált vagyok, szeretek itthon lenni, de én már a korom és az egészségi állapotom miatt megyek ki keveset./71/

Viszont a családi összejöveteleket nagyon szeretem gyereksírással, veszekedéssel és mindennel együtt.

Hozzá teszem 9 unokám van.

Ebből 3.an már elvégezték az egyetemet is. De van pl 3 hónapos is.

Pont így. Naponta elmegyek itthonról, kell a mozgás, kell a friss levegő, "benne kell lenni" a közegben, de nem feltétlen kell részt venni a társalgásban, a tömeges látszat-barátkozásban.

Ahogy anno (még a '60-as években) mondták: 2 ember társaság, 3 pedig tömeg. (És az utcasarkon posztoló rendőr rögtön "oszlatta a tömeget")

Viszont meg kell adnunk magunknak azt a bizonyos "énidőt" is, amikor csendben el vagyunk önmagunkban, átgondoljuk, letisztázzuk, megemésztjük az elmúlt órák, napok eseményeit.

Én időnként szeretem a társaságot,de a kisebb baráti,családi vagy munkatársi összejöveteleket.Az össznépi rendezvényektől,errszd-el-a-hajam buliktól irtózom.

Szeretek itthon,de szeretek kimozdulni is a párommal leginkább a természetbe,vagy városokba is,csak a tömeget kerüljük.(A bp-i tüzijáték vagy a Balaton-part ahol összeér a pokrócod a másikéval felejtős nekem)

Ezen a héten rengeteg megbeszélésem volt a munkában,és érzem is,hogy most egyedül szeretnék lenni.

Szerencsére a férjem is beéri a családi,pár barátos eseményekkel,és azokat sem igényli mondjuk heti szinten. Én tudom magamról,hogy introvertált vagyok.És szerintem ma már kevésbé “cikizik” a magamfajtákat.Én is simán kijelentem társaságban,melóban,hogy ilyen vagyok és kész.

Ez nem jelenti,hogy antiszoc lennék.A munkám olyan,hogy egy rakás idegen emberrel kell beszélgetnem folyamatosan,bárkit felhívok telefonon,bárkivel tudok beszélgetni,ha szükséges,tudok kifejezetten sokat is beszélni -csak hagyjanak időt egyedül is töltődni.

Megvolt ennek is az ideje,,most már csak minimális a társasági élet.

Persze ez nem feltétlenül otthon ülést jelent.

Elképzelhető, hogy introvertált vagy? Én az vagyok és szintén utálok eljárni itthonról. Fáraszt a társaság és nem is érzem jól magam. A férjem is ilyen szerencsére.

Szóval nem vagy ezzel egyedül, ne aggódj!