Életmódváltásnak csúfolt buta diéták, önsanyargatások helyett miért nem lehet normálisan kajálni és sportolni? (beszélgetős fórum)

Hát már ne is haragudj, de a rózsaszín, köldökkivágású izompóló és a formára szedett szemöldök-szájfény kombót nem is lehet másnak hívni.

Nem hiszem, hogy egy normális nadrágban, ingben megjelenő, normális testalkatú, ápolt fiatal férfit/fiút bárki is lebuz.izna.......

A zumbát találom szimpatikusnak, azt lehet, hogy ki is fogom próbálni, meg esetleg az úszás jöhet még szóba.

Úgy gondolod, kevés kalóriát viszek be? Szerintem annyira nem. Mármint hosszan nem éhezek. Azzal meg, hogy nem eszek bizonyos ételeket, nem hiszem, hogy ártok magamnak, a hajamnak.

Szénhidrátot is eszek, csak épp nem finomítottat, hanem friss és aszalt gyümölcsök formájában (is). Eszek húsokat, zöldségeket, magokat, sajtot. Úgy gondolom, a kenyérre, lisztre, cukorra nincs szükségem, ha pozitív irányba akarok haladni.

A haj a pajzsmirigytől is hullhat egyébként, vagy bármilyen gyulladásos góctól. A fogam már kikezeltem, most a vélt méhszájsebem van terítéken.

Emígy minden nap iszok multivitamint. A hajam akkor nem hullott, amikor naponta ettem táblaszámra a csokit, kólát, csipszet, és minden egészségtelen vackot. A fodrsáz szerint x évente váltja az ember az egész haját, és biztos azt az időszakomat élem. Hááát, nem tudom. Különben tíz kilót fogytam január óta kb., az is valami.

Hát pedig kellene a pajzsmiriggyel foglalkozni. Keress másik orvost.

Az sem jó ha túl keveset eszel, biztosan lassú az anyagcseréd. Nyilvánvalóan nem működsz "rendesen". Én a helyedben nem hagynám annyiban.

És valami olyan dolog, ami mozgat, de mégsem érzed mozgásnak? Pl tollaslabdázni a férjeddel, vagy egy barátnővel, sétálni.

igen, szoktam nézni a kajáidat. Nem tudom, hogy ez ellen a szervezet nem védekezik-e. Ha nem is csinálsz egész nap fizikai munkát, de egy bizonyos kalóriaszámra a szervezetnek az alapvető működéshez is szüksége van..... és a rendszerre.

Én fogamzásgátlótól+az esküvő utáni pár hormongőzös hónaptól hirtelen híztam pár kilót. nem sokat, de vékony csontú vagyok, látszik. Akkoriban össze-vissza ettünk. Most úgy van, hogy reggel csomagolok magunknak egy-egy szendvicset. igen, zsemléből, sajttal, salátával, savanyú káposztával, aztán délben ebédelünk valamit, amit én főzök. tök hagyományos kaják, de rendesen ebédelünk. Aztán mikor már mindketten otthon vagyunk eszünk olyan 6 körül, és utána semmi.... Rendszer van benne, mindig ugyanolyan mennyiség. Nem tudom számít-e, de mindketten ugyanazt az ételhordó dobozt hordjuk, mindig ugyanannyi az ebéd, a reggeli is, a vacsora is... beáll egy rendszer.... Szerintem a szervezetnek kell minden.....

Ez a megkívánás érdekes dolog. Nálam valahogy a majonéz ilyen. Volt, hogy napokig napi 2-3 szelet majonézes paradicsomkarikás kenyeret ettem... :S Ötletem sincs miért.....

Ja és ez a kajamegvonás a hajaddal is összefüggésben lehet...

Ja és ami még nekünk a súly szempontjából is nagyon fontos, az az alvás. Mindig kb. ugyanakkor kelünk-fekszünk, hétvégén is, és legalább 7,5-8 órát.

Nem szeretek tornázni, ha rá gondolok, akkor leginkább a fejbelövés és a hányás jut eszembe. Régen megszállottan tornáztam, és még imádtam is. Mennyit változtam...

Ha olvasod a naplóm, láthatod, hogy miket eszem. Ma reggel pl. három pici paradicsomot ettem, egy pici sajtot, egy karika felvágottat. Tízóraira ettem egy kisebb almát, ebédre levest, kevés husit almaszósszal. Ez most extra nap, van, hogy ebédig csak egy banán csúszik le. Persze semmi kenyér, tészta, liszt, cukor.

Egyébként ismerem ezt az érzést, amiről beszélsz, hogy mindent meg kell adni a szervezetnek, amit megkíván. Volt, hogy nagyon kívántam valamit, eszelősen, és nem bírtam ki, ettem, de nem sokat, úgy éreztem, szinte vérré vált bennem. Ezt nem szoktam bűnözésnak betudni, pedig az, ilyenkor nincs bűntudatom, és a szervezetem is szinte meghálálja, hogy megkapta, nem puffad fel a hasam, nincs feszengés, mintha megköszönné, hogy adtam neki. Hülyén hangzik, de előfordul nálam. Mostanában egyre ritkábban.

Van egy jó barátnőm... 46 éves... 170 cm, 80 kg.... Reggeltől estig meló, otthon háztartás, volt olyan nap, hogy az én napi adagom egy harmadát ette meg és egy dekát nem fogyott, sőt, volt, hogy reggelre hízott..... Szerintem ez nem normális.

Ha le akarok adni egy-két kilót, akkor nem eszem 2-3 napig 6 után és kész. A test egészséges állapotban reagál nem? Vagyis kellene... valami csak nem működik jól, ha a szükséges tápanyagot sem viszi be az ember és mégis áll a súlya.... Én a helyedben nem állnék meg....

Olvasom a naplódat egyébként....

Tornázni szeretsz? Én nagyon nem szeretek, de ha kell, akkor csak Tatarek Rezsőt csinálok... Minden gyakorlata 10 perc, külön izomcsoportokra, jól átmozgat, a férjemmel is most ismertettem meg pár hónapja, azóta esténként 2-3 db-ot is csinál, azt mondja élvezi, mert nem monoton, meg bélkihajtós, hanem olyan jóleső átmozgatás....

Nem továbbgondoltam, csak már sokszor halottam... " ez csak azért van, mert féltékeny vagy, önbizalomhiányos, stb...".... mi ezt a másik feléről közelítettük meg. Egyikünk sem tud elképzelni egy párbeszédet:

-Te, szerinted ez egy jó pasi?

- Igen....

- És miért?

- Mert nagyon szexi, kisportolt testalkata van és formás a feneke.....

Számomra ez abszurd.... Eleve soha nem nézek meg más férfit NŐI szemmel.. ember-ember.. nem fogom mustrálni, hogy tetszik-nem tetszik... én erre nem vagyok nyitott......

De visszakanyarodva a túlsúlyra. Én megértem, hogy mit akarsz mondani a tudatossággal, nyilván akkor lehet ezt következetesen folytatni felnőtt korban, ha a gyerek gyerekként sem kapja meg a "kék fagyit" és eheti meg a "pástétomot"... ahol nincs kontroll, ott felnőtt korban is nehezebb lesz, de nem lehetetlen. Én ízlésből fakadóan sem szeretem már annyira a húst, apukám húst-hússal, majdnem minden nap esznek. De van még ezer ilyen példa. Ezért is mondtam, hogy a szervezet nagyon jól tud szelektálni..... érzi, hogy mi esik jól neki, mire van szüksége. A mennyiség és a változatosság a fontos szerintem.

Tudom, hogy a közösség nevel a legjobban, meg az inytyernet.

Megpróbálom, és majd lesz ami lesz. Megpróbálom minél jobban felnyitni a szemét, hogy miért nem jó neki a csoki és a mekdonáldsz. Az biztos, hogy otthon nem lesz csoki tonna számra, és ha majd tizenévesen azt látom, hogy vesz magának, azzal a lendülettel dobom is ki az ablakon :) Már nem a gyereket, hanem az édességet :D

u.i: Egyébként a csoki pár év múlva már úgysem fog problémát jelenteni, mert megfizethetetlen lesz :)

Az életet élvezni kell, nem sanyargatni magunkat.

Én pl. ma még nem is ettem, úgy beleéltem magam a munkába. De most átmegyek a plázába...

Szerintem meg nagyon egyszerű a történet. Egy gyereknek lehet nemet mondani bármire, amíg nem érti meg. Mire meg maga dönt, már képes belátni sok mindent.

Mai szemmel nácis fegyelem, amit anyám csinált, de szerintem meg alap, és én sem csinálnám másként. A kék fagyiból nem kapsz, palacsinta meg csak akkor lesz, ha megeszed a zöldség főzeléket.

Egy gyereknek nem kell sok, hogy a jutalmazó központja pozitívan csatoljon vissza. Elismerés a szüleitől, hogy ha huszadjára is, de jól csinálta magától, és még azt is tudja miért helyes.

Minket ez kölcsönösen zavarna... nem ilyen beállítottságúak vagyunk. Sem ő, sem én. Nyilvánvalóan senki nem jár csukott szemmel, elfordítani se fogjuk a fejünket, de tuti nem fog nekem ajánlgatni a férjem pasikat, hogy tetszik-e...?

És nem, nem gondoljuk úgy, hogy önbizalomhiány, ha ez a másikat zavarja.

Én itt arra gondolok, hogy jó esetben megfelelően nevelik a szülei.

Én pl. nem kaptam kisgyerekként csokit. Hozott a Mikulás meg a húsvéti nyúl, annak is nagy része megavasodott vagy végül anyám sütit csinált belőle. Mivel nem szoktam enni, ezért nem is voltam nagyon oda érte.

Durva színű fagyit nem szoktunk enni, hanem anyukám elmondta, hogy az tele van festékkel és káros. Kb. 12 évesen azon röhögtem, hogy egy testnevelőtanár újdonságként számolt be egy előadás témájáról, hogy az adalékanyagok, húú...

Talán elfogunk vagyok magammal, de azt gondolom, hogy egy gyerek ezeket elég gyorsan és jól megtanulja kicsi kirától, és persze a megszokás tényleg nem elhanyagolható tényező, de a legfontosabb, amit Pms is írt, felnőttként magunk döntünk.