El tudsz -e képzelni olyan élethelyzetet, amikor már lehet nem szeretnéd folytatni az életet? (beszélgetős fórum)

Lehet nektek és nekünk ez a természetes.

De sokan igen furcsán néznek ránk.

Hogy-hogy nem nyírtuk ki még egymást?

Ja ,és folyamatosan beszél hozzám,kommentál dolgokat ,felolvas cikkeket ,megerősítést vár .

És igen ,igényli a társaságom állandóan.

Na ,ezek után ez minden csak nem szokványos.

Nekem , nekünk normális! Ha valamelyikünk tovább van másik helyen, akkor megyünk keresni a másikat , miben tudunk segíteni! Egy helyen dolgozunk, ott is remekül együtt tudunk működni! Minden egyes percet kihasználunk együtt!! Szerintem mi mind a ketten a pokolba megyünk! 🤣

De bele sem merek gondolni mi lesz velem nèlküle! Szeretnék elsőként távozni! Bár akkor neki fájna! 😢

Ezért nem szoktam ezen gondolkodni! Élvezzük, míg tart!!

Bajban lesztek Ti is.

Ez nem normális,azt tudod e?

Mondtam is a férjemnek,úgy próbáljon megpusztulni,hogy fogom a lábát és megyek utána.

Egy a baj,ő megy fel,én meg (a család genyája), lefelé 😉

😁

Ne gondold, hogy néha nem fordult még meg a fejemben 😏,de még élünk.

Igen! Eltudok képzelni olyan helyzetet! Mi is 24 órában együtt vagyunk a férjemmel! Imádjuk minden percét!

Az én szívemnis megállna! 😭

🖤

Mi napi 24 órában együtt vagyunk.

Ez 15 éve.

Nekem is megállna a szívem.

Tudjuk ez nem normális, tisztában vagyunk vele.

Erről eszembe jutott anyu unokatestvére. Beteges volt, tüdőembólia, pitvarfibrilláció, vérhígítót szedett. Férje mindig mondogatta, hogy ha Mariann meghal, ő egy percig sem akar élni tovább, már el van készítve a gyógyszer, amit bevesz.

Sajnos, bekövetkezett a baj.

Azt nem állítom, hogy boldog új párkapcsolatot kezdeményezett, de nem lett öngyilkos, eléldegélt kb. 10 évig. Előző házasságából származó fia átszervezte az életét, megoldották az étkezést, háztartást, otthonában maradt.

Egészségesen teljesen másképp látja az ember a dolgokat.

Könnyen dobálózunk,de az életösztön dolgozik.

Nem egyszer voltam a halál közelében,meg sem fordult a fejemben, hogy szeretnék meghalni.

Nyilván könnyen beszélek,mert nem voltak iszonyatosan fájdalmaim.

Nem tudom, hogy akkor mennyire vágytam volna a halált.

A fórumkérdésre visszatérve.Igen.

A férjem nélkül nem élhetek.Ez biztos.

Hát nem tudom...anyu daganatos beteg volt, fentanylon, morfiumon, mégsem siettette a halált. Ezt mondjuk, míg egészségesek vagyunk, de ha megcéloz a kaszás, tíz körömmel kapaszkodunk.

Örültünk minden napnak, amit velünk töltött, pedig nem volt könnyű végigcsinálni otthon. Sosem fogjuk megbánni, hogy elkísérhettük.

Kérdésre válaszolva: nem.

Nem tudom, mit tartogat a jövő.

Te se tudod.

Miért foglalkoztat ez a kérdés?

Pontosan 34 évvel ez előtt egy orvos mondta nekem, hogy azoktól az idős és beteg emberektől, akiken már nem tudnak segíteni (kórházban, vagy intézetben vannak) apránként megvonják a vizet és néhány napon belül meghalnak. Mint mondta, fel sem merül a gyanú arra, hogy ez is eutanázia.

A mai napig nem nem tudom elfelejteni mit mondott, viszont kezdem megérteni

Ott az a szabály, hogy mindent megvonnak tőle, hogy minél előbb meghaljon.

Egyébként nekem is az a véleményem, hogy a haldoklóknak csillapitani kell a szenvedésüket, ha akármilyen lehetőség van rá.