Egyedülálló szülő - új kapcsolat (beszélgetős fórum)
Követelődzni? Számonkérni?Mégis mi jogon?
És tudom, hogy mennyire rosszul csináltam :( Ez késő bánat, de vhogy így alakult. Most meg kaptam egy esélyt az élettől, hogy talán helyre tegyem....ha nem cseszem el megint :(
Ebben maximálisan igazat adok neked, de tudnod kell, hogy ő is egy követelőző alak, aki képes az otthonomban történt bármilyen változást szóvá tenni, esetlegesen számonkérni érte...marhára nem könnyű a helyzet. Nem véletlen, hogy egyedül csináltam végig az egészet az első perctől.
pedig nagyon bután és rosszul csináljátok. minél nagyobb a gyerek, annál nehezebben visel ilyen változást, meg egy hirtelen jött apát. ő nem egy idegen, akitől óvnod kellene, meg vigyázni a pici lelkére. az apja, aki ezek szerint szereti, vele akar lenni
hagyd, hogy tényleg az apja legyen
Az en paromnak is van egy kisfia, es a kisfiu 5 honapos kora ota egy ejjelt az apukajanal van. Szerintem 5 evesen ideje nektek is elkezdeni!
Es akkor meg van oldva a gond!
tökéletesen igaza van a párodnak. gondolj már bele kicsit ép ésszel, így tervezed az egész életedet, míg fel nem nő a gyerek, hogy az exed a láthatást a te otthonodban tölti? a gyerekednek is sokkal-sokkal-sokkal jobb lenne, ha minőségi, valóban együtt töltött időt lennének együtt, nem csak az lenne, hogy anyuci leugrik a boltba, addig apa simogatja a buksiját. legyenek tartalmas, közös programjaik, exednek meg mondd meg, keresse meg a tökeit, és próbálja megoldani, hogy együtt lehessen a gyerekével, ha valóban akarja
Hé, nyugi, nem kell rögtön ítélkezni. Pont az volt a baj, hogy sosem éltünk együtt, és a pici születése után nyilvánvaló volt, hogy nem adom oda az egy-két hónapos, egy éves, két éves gyereket, ha nem szokta meg még az apját olyan szinten. EZért alakult ki a helyzet. Megbeszéltük, hogy ha elég érett lesz rá a gyerek, akkor belevágunk. Abból adódóan, hogy velemélt mindig a pici, sokkal jobban kötődik, ezzel nem tudok mit kezdeni. Az ő érdekeit néztük eddig is. Fél éve még 4-5 órát sem volt el nélkülem sírás nélkül...ez a helyzetből adódott. Elhiheted, hogy nekem is könnyebb lenne, ha úgy működne a dolog, mint azoknál, akiknél a szülők a első években együtt éltek és a gyereknek szorosabb az apával a kapcsolata....
Lehet, hogy nem megfelelő hangnemben mondta, de tulajdonképpen igaza van. Még a jog is így határozza meg a láthatást!
Én abszolút próbálok mindenkit megérteni, és empátiával kezelni. Eddig is a gyerkőc érdekében viseltem el éveken át az apát egész napokra, mert jót akartam a kisfiamnak. Egy dolog nem tetszett, amikor az új párom közölte, hogy kezdjék el a szoktatást, kéthetente két nap, és ha nem megy, az az apuka baja...oldja meg....
miért ne vihetne el egy 5 éves gyereket az apja két napra???? és ne haragudj, de mi közöd van neked ahhoz, hogy a gyerek apja hogyan oldja meg a láthatást. ha csak veled együtt tudja, minek váltatok szét? :)
az új párodnak igaza van, ha nem érted meg, talán hétvégente, mikor a te exed ott lebzsel, hozza ő is el a volt nőjét, biztosan jó buli lesz :))))
te komolyan fontolóra vetted, hogy inkább a párodat ejted, csak mert az exed hol máshol töltené a gyerekláthatási időt, mint a te lakásodban? ha öt hetes lenne a gyerek, még megérteném. öt évesen???? döbbenet
Nem tudom mennyire jogos, de inkább az összeköltözés előtt állítsa fel a szabályokat és egyezkedjetek, mint utólag panaszkodjon.
Próbáld meg az ő helyzetébe is beleképzelni magad, neki sem könnyű.
Szerintem meg egyáltalán nem normális az, ha az ex úgy megy oda, hogy az új partner ott él. Tegye fel a kezét, aki örülne egy ilyen helyzetnek, ha a párja exe ott tölt egy napot! Ez a helyzet megérett a változásra és a mama lakása nagyon ideálisnak tünik a dologhoz.
Mindenképpen toleránsabbnak kell lennie a jelenlegi párodnak, hiszen tudhatná van annak a gyereknek apja is, akinek joga van látni, ahogy az meg lett beszélve vele. Az hogy ő is ott lakik idővel, más kérdés, de akkor is el kell fogadja és együtt kellene működnie, normális kereteken belül.
Egyébként összeköltözés előtt ezt meg kell pátoddal beszélni, és a gyereked apjával is, hogy helyzet felállás változik és nekik erről tudniuk kell és alkalmazkodni is, hiszen érdekük.
Éppen ki lehet bírni azokat a láthatási időket, nem lesz a pokol kapuja párodnak se, ha jól összehangoljátok, kompromisszumokkal, de itt legyél te az irányító, vezényeld a két pasast ügyesen, hogy a legkisebbnek és neked elfogadható legyen a helyzet.
Remélem minden okés lesz. :)
A jelenlegi párod, fogadja el a helyzetet, nem szólhat bele, értem én, neked sem könnyű, de mindenkinek alkalmazkodni kell, bár aki belecsöppen az egészbe, annak a legnehezebb.
De akkor mennyit engedjek az új páromnak? Mennyi az, amit be kell vajon nyelnie?
Szerintem egyik sem jogos. Az új párod az elejétől fogva tisztában volt vele, hogy van egy gyereked, akinek van egy apja, akivel tartja a kapcsolatot.
Ha összeköltöztök, az a te és a gyereked otthona is lesz, és nincs olyan, hogy ő onnét kitilt valakit.
A gyerek apjának is kell alkalmazkodni, nyilván nem gondolhatja hogy neked soha nem lesz senkid őutána.
Mindenesetre ha most az elején nem állsz a sarkadra mindkettővel szemben, akkor sosem lesznek úgy a dolgok ahogy az neked és a fiadnak jó...
Kicsit tartok az apukától, igen, de csak azért, mert voltak nagyon szemét húzásai korábban...a párom tuti, hogy nem fogja ezt sokáig elviselni, fél éve viseli, de látom, hogy a végét járja...ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy ő nem elég megértő és toleráns, vagy ez a normális és nekem kell megértenem őt? A kisfiam kárára pedig semmit nem akarok csinálni...nincs olyan pasi, aki többet érne nála. Az a baj, hogy megszokta ő is, hogy az apja itt van, ha jön...bár öt éves lesz és első perctől ismeri, szereti is eléggé, szerintem elmenne vele....pár órára biztosan. De most a páromat illetően is elbizonytalanodtam, hogy jó előjel-e, ha vki ennyire felállítja a szabályokat még az összeköltözés előtt...vagy jogosan követelőzik?
Egyet értek, nagyon igazad van.
Ez eddig az apukának volt kényelmes, nem csak a szállása lett megoldva,de sokat nem kellett gondoskodjon a gyerekről, hiszen az anyuka ebéddel, vacsorával fogadta.
Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy legalább látta, mit eszik és mennyit a gyerek, nem pedig édességgel tömi az apuka.
Most saját lábra állna mindenki végre.
Most is tartasz még tőle?
Ha reggel jön, este megy, akkor is át tudja vinni a másik lakásba. Akkor van gond, ha még nem marad meg vele. Akkor a párod vagy azt kénytelen elviselni, hogy ti hármasban máshol vagytok vagy azt, hogy az apa mégis nálatok van.
Ennél jobb megoldás, mint Anyukád lakása nincs is. És a kedves aouka meg csak ne akadjon ki, nem jár neki alanyi jogon kvártély is a gyerekláthatáshoz.Örüljön, hogy eddig így volt, és legyen baromi boldog, hogy a megoldást ezentúl is Te tolod a feneke alá, még ha más formában is.
Két kakas egy tyúkólban; nehéz menet lesz.
Aki ilyen szituacióba lép bele, annak el kell fogadni a másik jelenlétét valamilyen formában.
ott rontottam el, hogy így hagytam kialakulni a dolgokat, és így szokta meg mindenki a helyzetet, mert tartottam attól, hogy egyszer elviszi...inkább ezt a megoldást választottam...ezt belátom, de ez már nem változtat a tényeken.
Most nem is a szállásról van szó, hanem arról, ha reggel jön, este megy :( Amúgy ő sem túl könnyű eset, tele elvárásokkal, de törekednék a békességre és arra, hogy segítőkész legyek a kisfiam érdekében. De a magánéletemet sem szeretném feláldozni, így is olyan nehezen kerültek sínre a dolgok, éveket vártam, hogy valaki komolyan vegyen....egyébként van anyukámnak a városban egy üres lakása, felajánlotta, hogy bármikor rendelkezésükre bocsátaná, de az apa reakciójától is tartok, mert megszokta, hogy jöhet-mehet...szerintem ettől ki fog akadni...ő ettől, a párom meg attól, ha itt van...ami egyébként valahol jogos :(
Nem tudna bérelni ilyenkor szobát valahol? (Nem luxus szállóra gondoltam.) Esetleg előpróbája/tesztje is lehetne a két napos távollétnek ez. Utána meg már ha elvinné két napra, könnyebb lenne a helyzet.
Megértem a párodat, meg te sem vagy kötelezhető rá, hogy láthatás esetén te biztosíts szállást.
Ami még fontos, hogy most kezdenénk el az apával a szoktatást, hogy két napra kéthetente elvigye, de mivel a legelején tartunk, nem tudom, fog-e működni, mivel a kisfiam még sosem aludt máshol...főleg nem ilyen messze tőlem. Ha egy ideig nem működne,mert kiakad szegény, akkor tolni kell picit a témát, és akkor marad az, hogy ebben a városban egy-egy nap....és itt visszatér a helyszín problémája
Egy öt éves kisfiú anyukája vagyok, első perctől egyedül nevelem őt. Négy és fél éves korában csöppent az életünkbe az első komoly kapcsolatom, ami fél éve tart. Végre sínen lehetnék, szeretjük egymást, komolyan tervez velünk, de több gond is van, és fogalmam sincs, mit tegyek. A kisfiam szereti őt, nagyon sokat foglalkozik a picivel, nagyon rendes ember...de kb. három hónap után a pici iszonyatosan féltékeny lett rá, hol szereti, hol kegyetlen őszinteséggel hárítja. A másik gond, hogy az apuka 200 km-re lakik, hetente látogatja, és mivel soha nem volt senkim, megoldható volt, hogy ha ilyen messziről lejön, nálunk töltse a napot. Az új párommal az összeköltözést terveznénk, de akkor a látogatásokkal nem tudom mi legyen, hogyan oldható meg. Nem küldhetem a gyerekemet egész nap az utcára sétálni vele, magához nem viheti, mivel messze lakik, az új párom viszont hallani sem akar róla, hogy ha ideköltözik, ugyanabban a lakásban töltse a gyerek apja a napot, amíg ő dolgozik, ami az otthona. Totál kivagyok...nem tudom, mitévő legyek. Vagy feláldozom a kapcsolatomat,amire éveket vártam, vagy a gyerek apjának nem segítem a láthatást, és vele mérgesedik el a helyzet :(
További ajánlott fórumok:
- Mi a véleményetek, tapasztalatotok a "non-stop" szülőkkel kapcsolatban?
- Szeretek egy fiút, aki Jehova vallású, nekem viszont nincs semmiféle vallásom. Szülők helyében engednétek a kapcsolatot?
- Párom egyik szülője halála után nagyon megromlott a kapcsolatunk csak ezzel foglalkozik. Próbálok még türelmes lenni, de meddig?
- Ha kapcsolatban élsz, mit bánsz, hogy megtettél vagy nem tettél meg, amíg egyedülálló voltál?
- Ha soha nem tartottad a kapcsolatot az egyik szülőddel, honnan tudod meg hogy meghalt?
- Mennyire található olyan munkahely, ahol figyelembe veszik az egyedülálló, kisgyerekes szülő igényeit?