Egy tini mami története (beszélgetős fórum)

Szép, amit magadról írtál . :)

A gyerekvállalásról akkor; jöjjön , amikor Isten úgy akarja ? :)

Hülyeség! Én senkit nem védek,de bocsásson meg a világ egy 30 éves nő is sokat varr a szülei nyakába,ha igényt tud tartani rájuk, hogy oviba kell menni,hozni-vinni....ha beteg és a munkahely nem tolerálja a táppénzt. Azért mondom, mert mi totál egyedül vagyunk a germekünkre, mindenki vidéken és rettentő nehéz.Nagyon sokat segít egy nagyszülő attól mert nem veszi észre az ember és védekezik azzal,hogy ő már akkor is dolgozott,nem az anyja nyakára szülte.Hát de,MERT ha nem volna a segítége, ő sem volna,vagy munkája nem , vagy pedig a gatyája menne dadára,úgyhogy igenis részben szülte az anyja nyakára.Mondom ezt én aki tudja,pedig mit meg nem adnék érte,ha itt laknának és én is szülhettem volna a nyakukra,könnyebben dolgoznék,anyagilag nem volna megterhelő,mert ha bármi van ott a mami,nem a dada,és természetesen minden nagyszülő boldog,ha végre rá sózzák az unokát,mert nekem ne mondja senki,hogy nem örül annak a gyermeknek és teherként tekint rá!Aki igen,az legyen büszke magára,mert akkor anyának sem lett volna való.

2 Most én úgy gondolom semmivel nem voltam előrébb,hogy én érettként szültem!! Mondom is,hogy miért. Ápolónőként végeztem,amit gyakorlatilag el lehetetlenítettek azzal,hogy kell egy év szakmai tapasztalat,csak úgy vesznek fel dolgozni,2. fiatal vagyok bármikor családot alapíthatok és nekik munkaerőre van szükség. Azt hiszem azzal a 4 évvel lazán kitörölhettem amit a szakma elvégzésébe feccöltem,és amivel öregebb lehettem,hogy úgymond jól haladtam az elméletileg érett anyaszerep felé.Úgy gondolom,hagy döntsem már el én mikor akarok családot alapítani, nem hagytam 2 hónapnál több futamidőt az elhelyezkedésre,pedig se kutyám se macskám nem volt,de a szüleim nem álltak úgy,hogy a tanulmányim finanszírozni tudják.Minden kórházat és öregek otthonát megbombáztam az önéletrajzommal,fogtam a fenekem, személyesen is felkerestem őket, pedig akkoriban olyan nagy emberhiány volt. Ja és hozzá fűzném kitűnő bizonyítvánnyal és vizsgakönyvvel!Na azóta is hívnak!

Hierarchia van, mindenkinek meg van a valakije,nem olyan könnyű ehelyezkedni.

Magyarul pucér fenékkel kerestem munkát,se nem szakmával,önerőből,tapaszalatlanul,háttér nélkül a világ egyik,majd másik végén.

Előzör Debrecen,majd Pest, szülőktől jó messze,se lakásom sem semmim és mégis élek.

Tehát az hogy én már mennyi idősen lettem anya sem nyom sokat a latba,mert csak az idő telt el felettem és NEM lettem tőle tehetősebb,vagy előrébb,mert annyi idő NINCS ahhoz,hogy azt mondhassam végre mindenünk meg van és jöhet a gyerek, NINCS,mert akkorra 60 éve szív a föld és nyílnak felettem a violák a mai világban!!!! Itt vagy fogja az ember és vállalja, vagy nem és vagy él a lehetőséggel amik adottak, hogy van kire támaszkodhat vagy nem.Nincs min hősködnöm, hogy én egyedül teremtettem meg amit, mert csak bátor voltam,nem hiszem, hogy ezzel most bárki kevesebbet érne,vagy többet. Mindenkinek azokkal a lehetőségekkel kell élni amik adottak,és nem kell irígyelni,hogy neki ott voltak a szülei! Hála Istennek!! És hála Istennek,hogy 16 évesen tudott olyan éretten gondolkodni,hogy vállalja a felelősséget! 30 évesen hitelből házat venni nem jelenti azt,hogy éretteb,vagy mindene meg van,pont,hogy úgy visít a jövő. Aki pedig örököl házat a szülőktől akkor nem mindegy mikor szül?Vagy eleve ha hitelt vesz fel is,az is mit számít 20 évesen, vagy 40,ugyanúgy kell fizetni és a munkahely akkor is ugyanúgy bizonytalan. Bármikor tanulhat, én jobban élvezem felnőtt fejjel,a magam ura vagyok és ha vissza forgathatnám az időt nem adnék az életemből 4 évet feleslegbe az ápolónői szakmámért,de a családom sem cserélném le,hogy olyan legyen aki tud finanszírozni,fizetni a könyveket,mert akkor orvos lehettem volna.

Dolgozni kezdtem, a célom az volt,hogy gyűjtök és az leszek ami szeretnék,de ahol én laktam semmi munkalehetőség,ahol volt az pedig kiadásokkal jár= felnőtté válás. Beszippantott az élet,jött a szerelem, evidens mit választottam úgyis dolgoznom kell,költenem az életre....Tapaztalat, ketten csak könnyebb és lehetek még orvos ez csak idő és pénz függvénye,nem adom fel!

Fiatalon lettem felnőtt,pedig ezekszerint 30 évesen is ráértem volna annak lenni, és most nem a szülésre gondolok.Akkor?!!! Ha ahhoz elég felnőttnek kell lenni,hogy dolgozzon valaki, akkor had legyen már az ember arra is elég felnőtt,hogy szüljön!Mert nem mindenki született olyan caládba,hogy egyből karrierista lehessen.

Természetesen okosabb, ha előtte van legalább 1 év munkaviszonya az embernek mielőtt szül,de ha neki volt segítsége,ha nem lett volna várandós is míg tanul a szülei nyakán lett volna,és még van ideje ezt meghálálni.

Olyan gusztustalan dolgokat pedig, hogy majd később itt fog sírni,ilyenekkel mocskolódni!!Aki ezt írta,az már ezt teszi,mert a saját életéből tapasztalva tud messzemenő következtetéseket levonni.

Nekem miért nem jut ilyen eszembe!Nem gondolom,hogy sírni fog, ha igen is sem azért mert anya lett,hanem azért amiért bárki más,hogy nehéz az élet és nehéz ez 30 felett is! Sőt tudod szerintem szélesebben fog mosolyogni mint te, mert még fiatal lesz mikor a gyerekek kirepülnek a fézekből és tudja majd élvezni a nagymama kort,mint keresztanyám.Én pedig csak remélem,hogy jól fogom tartani magam.Nem az idő határozza meg,hogy ki mikor éli ki magát,hanem ,hogy mikor találja meg AZT az embert!Később pedig,hogy együtt maradnak-e az,hogy mennyire jó a kapcsolata.Ha jól választ az ember EGY JÓ FÉRFI MELLETT, szerintem míg él ki élheti magát!!( testileg és lelkileg is!)

Minél több idő telik el ,annál kevesebbet ér az ember fizetése.5 éve az enyém is többet ért.

Szerintem az számít ki mennyi idősen érzi elég érettnek magát az anyaságra,ehhez pedig fontos,hogy mi szülők segítsünk nekik,mert nem egyszerű az élet és fel kell őket készíteni,a szülő dolga segíteni a gyermekeit!Azért szültem!Mi az,hogy NYŰG!!!!Ha így gondolnám meg sem szültem volna,mindig a gyermekem lesz!Az én életcélom vele tetőzött be,az ember mindent azért akar elérni,hogy többet tudjon adni nem?!!A föld alá magamnak minek halmozzak!.Én úgy gondolom azért 22 éves kor ami megközelítőleg érettnek számít,de,hogy most neki ez volt adott,nem ítélem el!Én úgy vagyok vele az enyémnél,csak találja meg azt a férfit,mit bánom én mennyi idősen, aki az életét adná érte,felelősséget vállal,dolgozik,mindent megtesz érte és majd a gyerekeiért, szereti,tiszteli és boldoggá teszi! A cikkírónak voltak lehetőségei, amikkel élt is ő igazán mondhatja a szüleire,hogy ÉDESANYA,ÉDESAPA.. és anyukaként is meg lehet valósítani az álmainkat, én iS ezt teszem.Tanulni sohasem késő, sőt nekem így jobban tetszik,kerek az élet,tanulás terén is a magam ura vagyok,munka mellett.

Már egy 16-20 éves gyerekről is meg lehet mondani,hogy áll az élethez!

Szóval kedves cikk író, ne add fel mert az élet 30-40-50 évesen sem könnyebb,ennyi dősen is válhatnak és lehetnek munkanélküliek,az élet kiszámíthatatlan,légy boldog,legyenek álmaid és kűzdj azért,hogy megvalósítsd!

Ahogy írod nem mindenki egyforma!

16 éves korunk óta vagyunk együtt a férjemmel.Kijártuk az iskolát,elhelyezkedtünk.26 évesen szültem meg a lányunkat.Eszembe sem jutott volna 16 évesen szülni.Tudhatta hogy ha nem védekezik abból gyerek lesz.És ez nem pálca törés.

Miért kell károgni? Lehet Ő lesz az, az egy akinek boldog lesz az élete. Nem is ismered, de eldöntöd car ügy, válni fognak. Nézd meg a magyarországi válási statisztikát, akik nem 15-16 évesen kötötték össze az életüket, siralmas. Egy osztályban meglehet nézni, hány gyerek él csonka családban. A gyerekhez, a házassághoz, nincs tuti forgatókönyv. Nem mindenki disco királynő, nem minden tizenévesnek az a vágya, hogy bulizzon, eszméletlenre igya magát, hajnalban a jól öltözött tinik, egyetemisták a saját hányásukban, pisijükben fetrengenek, volt szerencsétlenségem látni. Na, nekik még felesleges lenne a gyerek, de ugyanakkor vannak a környezetemben nyugis lányok is, akik inkább otthon vannak, kirándulnak, mert undorodnak az előbb említett emberektől, vagy pláza cicáktól.

Hála a jó istennek, nem vagyunk egyformák, így nem is lehet ismeretlenül pálcát törni senki feje felett.

Ugyanmár!

15 éve a 15 éves tanítványaim - egy elit suliban! - már javában a pasijukkal aludtak. Úgy jártak abortuszra, mint régen más a 6:20-assal.. Már a mi időnkben se volt minden osztálytársam középsuli elsőben szűz. Én a 17 évemmel nagyon későn kezdtem. Legfeljebb vagy tudták a szülők, vagy nem.

Sőt, legyél nyugodt, régen is jártak, csak nem volt divat erről beszélni..

Igenis nagyon vagány, aki ezzel szembemegy, és megtartja - persze szülői segítséggel, nyilván nem a puszta közepébe.

Nem annyira nagy kaland azért egy gyerek, pláne, ha többen vannak rá.

Válni meg szétmenni meg ugyanúgy szétmennek azok is, akik később házasodtak. Mert akkor meg már az ego nagyobb. Ez sem nem oszt, sem nem szoroz a témában.

És hogy mi a jutlom a nagyszülőknek? Maga a gyerek léte, a növekedő kis élet a környezetükbe. Nagyon nagy változást, gyógyulást tud az hozni, amikor befogadunk valakit, magunkat egy kicsit megerőltetve.

Meg az, hogy nem kell majd 80 évesen otthon egydül sírdogálni, hogy "jaj, a lányom 40 éves, mikor lesz már unokám". A házban nálunk 8 öregasszonyból 5 így van... Hát ez a szomorú, és nem az, ha kicsit előbb van unoka.

Én is lányos anya vagyok, és ha unokám lesz, unokám lesz. Ha öt év múlva, öt év múlva.

Akkor lenne kiveteles erteku pelda, ha egyutt lesznek 40-50-60 ev mulva is.

Van erre is elenyeszo precedens.

Pontosan!

Már kezdett a fórum olyan lenni,hogy tessék csak itt a jó példa...

Pedig ez nem jó így!Nem így akarok boldog nagyi lenni és én is lányos anya vagyok.

Mert ma az olyan termeszetes, hogy a kozepiskola elso osztalyat jarva az ember lanya teherbe esik es szul? 50-100 evvel ezelott igen, de ma nem!

Milyen terhet rakott a ket felelotlen gyerek a szulok vallara erkolcsileg, anyagilag, lelkileg?

Nehany ev mulva meg itt fog sirni, mert unja a felnott elet kotelezettsegeit, monotonsagat.

Ja kerem: 15 evesen tanulni, 25 evesen dolgozni, 30 evesen meg szulni.

Gratulálok!

A tanulást ne hagyd kedves Ibolyka semmiképpen el, legyen meg a végzettség... Ha nagyon nehéz, akkor is.

Én is két gyerek mellett fejeztem be az egyetemet. Bár most nem abból a szakmából élek, akkor is azt mondom, hogy nagyon fontos. Pont azért, hogy a gyereknek is legyen mire felnéznie, és igen - mások se mondhassák, hogy "csak" egy anya vagy..

Egyébként minden ok lesz, a vénvarjúkkal ne törődjél!

Mondjuk ez nálam ott kezdődik, hogy igyekszek olyan kapcsolatot kiépíteni a lányommal, hogy elmondja majd nekem, hogy lett fiúja. És ha ez megtörténik, nem homokba kell dugni a fejem, hanem szépen beszélni vele a védekezésről.

Abban egyetértek, hogy ha már megvan a terhesség, én sem vetettetném el, hanem segítenék felnevelni, hogy a lányom mehessen vissza az iskolába, mert egy 16 évesnek még ott a "helye".

És igen, egyrészt én nagyon életpárti vagyok, szóval csodálom és becsülöm a csaj bátorságát, hogy megtartotta a kicsit, de én is úgy érzem, sok mindenből marad ki, bár remélem, hogy tudják úgy segíteni a nagyszülők, hogy ez minél kisebb mértékben legyen így.

ez nem csaladalapitas, hanem egyszeru kovetkezmeny!

igy jart a vizhordo lany :(

Nem az a szomorú, hogy született egy gyermek. Hanem az a felelőtlenség, aminek ő lett a „következménye”.

És nem vészmadárkodok, csak látom a párom családjában történteket. Ott is 16 évesen szült először az anyuka, aki most 22 évesen egyedülállóként neveli a két gyerekét, mert a kedves apuka lelépett. A családja (kiemelten a párom=nagybácsi, aki házat is vett neki, amit azóta "természetesen" bérlő használ) támogatása nélkül megnézhetné magát. A gyerekek régen állami gondozásban, vagy nevelőszülőknél lennének. :(

Természetesen azt kívánom, hogy alakuljon jól a kicsi család sorsa.

És okuljanak belőle sokan: családot nem így kellene alapítani!

Az iskolai tananyagot pedig felül kellene bírálni.

Én is kiakadnék ha a 15 éves lányom közölné hogy terhes.

Én sem vetetném el vele,csak nagymama és anya lennék egyszerre.Mert a 16 éves gyerekem szépen megy vissza az iskolába hogy később el tudja tartani a gyerekét.

Ez a cikk szerintem nem egy rózsaszín álom,de majd rájön az anyuka.

Nekem ez az egész sántít...

Egy büdös nyikkot se olvastunk a kedves szülők reakciójáról!

cseppet sem szórakoztató mese :( Cikk írás helyett süthetett volna palacsintát...

Sok sikert kívánok a gyerekneveléshez és a kapcsolathoz.

(A matek szerint inkább a teszt időpontja van elírva. Szeptember eleje?)

A nagyszuleim 18-20 evesen hazasodtak ossze; de majdnem 65 evet eltek hazassagban.

Akkor ez termeszetes volt.

Igy legyen nalatok is!