Egy tanácstalan lány története (beszélgetős fórum)

Szia!

Szorítok, hogy sikerüljön jól döntened és a végén minden jól alakuljon. Nem könnyű most neked, de ha ezzel a fiúval képzeled el az életedet, akkor lehet, hogy te már döntöttél is.

Hagy időt magadnak és apudnak is hogy megszeresse a párod.

Talán még ez az egy év elég lesz, hogy kialakuljon valami barátság köztük. A lelked mélyén biztosan tudod, hogy mi a gondja a pároddal apudnak. Próbáljatok meg erről az emberkéddel beszélni és ne hozzátok szóba egyelőre a költözést, mert az csak olaj a tűzre.

Isten ments, hogy okoskodjak! Ne is így fogd fel, de egy év alatt talán történhet valami és megpuhul az édesapád. Még fiatal vagy és az apudnak talán esküvő gondolata lehet, hogy nem is a fiú alkalmatlansága miatt elfogadhatatlan, hanem talán azért, mert túl zsengének talál.

Mennyi idős a párod?

Kedvem lett volna nagyon ronda dolgot írni Neked...

Gondolod, ha kijárja a sulit, egyből vagyonosodik is? Mi változna? Semmi.

Most kell lépnie, még mielőtt elmérgesedik a dolog, a srác nem fárad bele, és a lány nem lesz egyre bizonytalanabb.

Egy gyönyörűen, mindkét szülő által támogatott kapcsolatból is lehet rém rossz házasság. Mindig benne van a lutri!

Szia, Szerintem nem lenne jó döntés hozzáköltözni,erre élő példa édesanyám ő is úgy költözött apámhoz ,hogy nem volt külön lakása meg semmije, és mikor rosszabbodott a helyzet (egyre több veszekedés, verekedés stb.) akkor kidobta anyámat még az volt a szerencse ,hogy anyámmal eltudtunk menni az ő édesanyjához és ,hogy őszinte legyek azóta is ott élünk... Én elhatároztam ,hogy amíg én nem érek el valamit addig nem költözök össze senkivel nem akarok így járni... Csak ezt megszívtam mert ugyanaz van velem is a párom akar venni házat és szintén szeretné ha suli után odaköltöznék... Csak... Nekem sem lesz akkor semmim... Nekem sem lesz hova költöznöm ha nem tart sokáig a kapcsolatunk.

Anyukámnak azóta sincs semmije, Apámat utálom nem is tartom vele a kapcsolatot. (ez szerintem érthető) Szóval a lényeg,hogy nagyon gondold át, mert ebbe nagyon bele lehet bukni!

Ez szomorú történet...

Mondjuk én is szóba állok anyósomékkal és a párom egyéb rokonságával, pedig egyik se jött el az esküvőnkre. De ez nem jelenti azt, hogy elfelejtettem a dolgot... Meglátogatom őket a kötelesség kedvéért, de ne várják el, hogy kedveljem/szeressem őket.

Tudom, de nem lehet örökké haragudni... Csak magadat mérgezed vele!

Édesanyám nagyrészt apukám és a családja viselkedése miatt lett öngyilkos, mikor 13 éves voltam, az öcsém meg 10 hónapos... És szóba állok velük! Apukám mondjuk tönkrement bele, mikor felismete. Már sosem jön teljesen rendbe...

Ha választani kell...

Ki a jövőd? Az apád, vagy a párod? Ki az akivel az életedet akarod leélni?

Persze, lehet arra gondolni, hogy mi lesz, ha mégsem a párod az igazi. De, hogy Apád biztos nem az, akivel az életed akarod leélni, az szinte biztos.

Most még zsarolható vagy. Ha jól értettem, eddig sem volt igazán az Apád, ezután sem lesz. Fájdalom, de így van.

Szia!

Nálunk is ugyan ilyen volt 10 évvel ezelött a helyzet,mármint nálunk fordítva.Anyukám egyszerűen nem fogadta el a párom.Ő sem iszik,nem dohányzik semmi olyat nem lehetett rá mondani ami miatt nem "szerethette"a páromat.Egyszerűen mostmár kiderült,igenis féltette,hogy vele mi lesz!A mostmár férjemmel sose volt és mostmár sosem lesz jó kapcsolat köztük,de amióta külön élünk,azért tudnak mondani egymásnak két jó szót.Az a baj,hogyha még mindig apukád akar irányítani és te már felnőtt fejjel hagyod is magad,akkor egyrészt mondhatja a párod,hogy jól van én nem bírom ezt tovább és odébb áll,másrészt apukád lehet,hogy ezt is akarja és maradsz te neki,mint"rabszolga".Ha van döntésed és van hová mennetek és szeretitek egymást annyira,én biztos,hogy a páromat választanám és én azt is választottam.Több,mint 10 éve együtt 3 gyerekkel és még mindig nagyon szeretjük egymást.Nekünk is sok "csatát"meg kellett nyernünk mire,mostmár szent a béke és éli mindenki a saját kis életét,nyugodtan!Sorsdöntő választás!Kívánom,hogy jól döntsél!

Apádnak bejárónő kell. Ennyi.

Pakolj, az első vonattal indulj a párodhoz és vissza se nézz!

Szomorú, hogy ilyen szülők vannak...

Ne haragudj, hogy ezt írom, de ha nincs oka az apádnak, hogy ne kedvelje a párod, akkor benne van a hiba... Lehet valami ebben a kényelmi dologban.

Nem tudom, mihez kezdenék, ha nem lenne összetartó családom, ezért nagyon sajnállak téged, hogy ilyenbe születtél... Sz.Bellával értek egyet egyébként.

Szia! Neked kell döntened, de leírom, mit gondolok.

Az én családom is hülye, tehát megértem, hogy őrlődsz. De tudod, ha a párod tényleg ilyen, amilyennek leírod, és ilyen családi háttérrel is vállal, és veled képzeli el a jövőjét, szerintem költözz hozzá. A suliban van rá mód, hogy az utolsó évet levelezőn végezd el? Akkor dolgozni is tudnál mellette, és anyagilag nem függenél a párodtól. Ha ez nem megoldható: igen, jelentkezz át. Hidd el, még mindig jobb, ha nincs családod, mintha ilyen rokonoknak próbálnál megfelelni.

A dolog másik oldala: ha összeházasodtok, és babá(i)tok lesz(nek), az lesz a család.

Szerintem, ha nincs más megoldás, válaszd Lacit. De neked kell döntened!:)

Hát, nem irigyellek, az biztos...

Csúnya lesz, amit írok, de apukád véletlenül nem a maga kis fenekét félti? Mert ha te elköltözöl, nem lesz meleg ebéd az asztalon, mire hazaér, sőt, a hűtőben se lesz semmi, ha ő nem vásárol be... A jót könnyű megszokni és nehéz megválni tőle...