Egy kisfiú története... (beszélgetős fórum)

Elnézést hogy beleszólok.Nem ő teszi közzé,mikor elküldte Hoxának,ő átnézi,majd közli....több fórum van erröl,hetek,hónap is eltelhet mire megjelenik egy több héttel azelőtt beküldött cikk...

Másrészt az a történet,nem a Patriké,hanem egy másik kisfiúé,talán így könnyebb a cikkírónak is hogy leirta és nem kever bele más érzelmeket!

Elnézést kérek és nem bántani akartalak,de talán tényleg nem tudod hogyan zajlik itt egy cikk közlése.

Kedves Gica!

Nem tudom megállni,hogy ne írjak !

Nagyon fáj a lelkem/szó szerint/amióta elolvastam mi történt veletek!

Nagyon együtt érzek veled!!!Persze ahogy látom ezzel nem vagyok egyedül.

Most eszméltem rá igazán ,én mennyire szerencsés voltam.Hisz az én terhességemnél is ez a komplikáció lépet fel.

Tényleg csak a gyors ultrahangnak köszönhetem,hogy 2 percre rá már a műtőben voltam.

Míg odaérkezett az orvosom a másik műtőből,előkészítettek a császárhoz.

Én csak remegtem és imádkoztam,leperget az agyamban hogy most talán mindenek vége.

De hála a gyors orvosi segítségnek,minden jól sikerült.

Az orvos a végén gratulált,és mondta,hogy ezentúl mindketten kaptunk egy új életet/és születésnapot/.

Azóta is hálás vagyok nekik,hogy megmentették a kisfiamat!!!

Bocsi ha untattalak,de nem bírom feldolgozni ami veletek történt/mert én is lehetnék a helyedben/

Nagyon sok erőt kívánok neked,hogy feldolgozd ezt a hihetetlen fájdalmat!!!

Patrikhoz pedig sok-sok gyönyörű,felejtehettetlen percet kívánok!!!

Nagyszerű, hogy ilyen boldog fordulat állt be!

Én is azt mondom, Isten elvette, Isten visszaadta!

Az örökbefogadott gyerekeket nem a testében, hanem a szívében hordozza az anya.

Gratulálok Patrikhoz, és én is érdeklődve várom a töténetét!

Te nem tudod hogy itt a hoxán hogy megy egy cikk írása??Megírod, és egyszer csak kirakja Hoxa. Bocsi, de nem volt időm átírni... segítségre nincs szükség, hisz akkor nem itt tartanánk, ahol....

És ígérem, Patrikom történetét is megírom, csak mondom..nincs időm:D DE ÍGÉREM, MEGÍROM!!!!

De mikor közzétetted, már Veletek volt! Ha mégis úgy gondoltad, hogy ezt most kell megtenned, talán át kellett volna írnod a történet végét, vagy csak egyszerűen elhagynod az utolsó mondatot! Tudod nagyon sajnálom ami Veletek történt, de a jelenlegi helyzetetekben túl kell lépnetek, ha másképp nem megy, segítséggel.

És nagyon sajnálom a hozzászólókat, akik nem tudják egy új történet kezdetét és felzaklatva, könnyel áztatott sorokkal próbál Téged vigasztalni, ami csak újra tépi a sebeidet. Neked is könnyebb lenne, ha már nem a részvéteket, hanem a jó kivánságokat kéne megköszönnöd.

Nagyon sajnálom!!!

Nem is tudom, mit lehet ilyenkor mondani!!!

Gica,mi már priviztünk régebben nagyon de nagyon sajnálom ami veletek történt,én még most tudtam erőt venni magamon hogy irjak,napok óta rajtatok jár az eszem,őszinte részvétem nektek,de reméllem a sok rossz után mostmár ezer jó következik és A kis Patrik begyógyitja vérző fájó sziveteket.

És szerintem mindenki nevében irom ,hogy szeretnénk majd hallani a kis Patrikról is ha elég erősnek érzed hozzá magadat.(egyébként próbálok a Lente ur után kutatni de még nem jártam sikerrel,bocsi hogy nem irtam az utolsó privire de még mái napig nem tudom honnan vagy ismerős,de egyszer ugyis eszembe jut)

Gica! Ami Veletek történt nagyon tragikus és tényleg könnyfakasztó! Sajnálatos, hogy ilyen egyáltalán megtörténhet, de nem tudom megállni szó nélkül, hogy lassan 3 hete Patrik anyukája vagy, ennek ellenére azt írod, hogy:

"És most itt állunk mi, család és lehetőségek nélkül.."

őszintén nem tudom mit gondoljak! Ott van melletted egy kisfiú, aki bearanyozza a napjaitokat, de még nagyon friss a története. Ettől még a családotok része lett, Ti már így vagytok egy CSALÁD! De ha nem így érzed, akkor valami nagyon nagy baj van! Szokták mondani, hogy Isten egyik kezével elvesz, de a másik kezével ad. Ha már Nektek ennyire gyorsan (talán túl gyorsan) adott, akkor inkább élvezzétek a mát és tervezgessétek a jövőt. Kívánom, hogy mihamarabb találjátok meg a lelki békéteket és élvezni tudjátok Patrikkal töltött minden perceteket! Tiszta szívből kívánom Patriknak, hogy nagyon boldog, harmonikus élete legyen Veletek.

Kedves Gica!

Nagyon megsirattam a kisfiadat :'( Szörnyű ami veletek történt! Az ember nem is gondolná... Rábízod magad, és a kisfiad az orvosra, szülésznőre, és mégis ilyen borzalom történik...

Nagyon-nagyon sok erőt kívánok!

Szia Gica!

Nagyon sajnálom, ami Veletek történt :(( Ez borzasztó!

Remélem Patrik egy kisfiú, akit örökbefogadhattatok! :)

Szisztok!

Most olvastam a történetedet Gica.Itt ülök és sírok,ez szörnyű.El sem tudom képzelni mit érezhetsz most,csak sejtem.Nagyon erősnek kell lenned.Az idő a gyógyír.Nagyon sajnállak!!!!!

Fölfoghatatlan,döbbenet!

Most olvastam el,mert nagyon ismerős volt (sajnos)a kép a kisfiadról.:(

Már egy ideje mindig gyújtok érte gyertyát!

Mélyen sajnálom!

Őszinte részvétem!

sziasztok,

tegnap reggel olvastam a történetedet Gica, azóta sem térek magamhoz. el sem tudom képzelni, mit érezhetsz, ha nekem ennyire fáj ami Veletek történt. és tehetetlen düh van bennem, amiért ilyen előfordulhat valaki/k/ nemtörődömségéből.

kívánom, hogy egyszer nagyon boldog legyél egy kisbabával, akinek Te leszel az édesanyja. mert attól, h a vérszerinti nem Te vagy édes lehetsz!

sziasztok...

miközbe olvastam,olyan szívfájdalom ért,hogy még az emberem előtt se tudtam leplezni érzésemet.

senki nem mondta h az élet olyan könnyű.használati utasítást se kaptunk születésünknél.de egy biztos...nem lehet úgy élni tovább az életünket,ha folyamatosan visszanézünk.

tudom olyat vesztettél,ami egy nőt igazán boldoggá tehet.sajnos neked nem adatik meg az,ami nekünk.de az biztos,ha erőre kapsz,és megtalálod a lelki békédet,nagyon boldog leszel/tek,és még többet is kapsz.mert TI igenis megérdemlitek.

tudom néha úgy érezzük,az élet kegyetlen és igazságtalan.de van szép és jó oldala.neked ezt kell észre venned.és ha hiszel benne,Isten megadja mindazt a jót,és szépet,ami kijár nektek.

tudom korai még erről beszélni...de mikor idővel múlik a harag a düh,és a fájdalom,akkor örökbe fogadtok egy babát,akit ugyanúgy tudtok szeretni,mint ahogy a sajátodat szeretted volna.

csak kitartás:)puszi

Kedves Gica!

Láttam a Naplóban is a riportot Rólatok. Már akkor nagyon megrázott, ami Veletek történt. Fogadjátok őszinte részvétemet! Tényleg hihetetlen, hogy manapság ilyesmi megtörténhet. Egy ismerősöm is akkoriban veszítette el a babáját, de náluk valószínűleg főleg őt magát terheli a felelősség. De ez egy másik történet.

Kívánom, hogy Patrikkal boldogan életetek legyen!

Kedves Gica!

Láttam a Npalóban is a riportot Rólatok. Már akkor nagyon megrázott, ami Veletek történt. Fogadjátok őszinte részvétemet! Tényleg hihetetlen, hogy manapság ilyesmi megtörténhet. Egy ismerősöm is akkoriban veszítette el a babáját, de náluk valószínűleg főleg őt magát terheli a felelősség. De ez egy másik történet.

Kívánom, hogy Patrikkal boldogan életetek legyen!

Én nem is tudok erre mit mondani...:(( Elvesztetted a babát és a reményt, h újabb bébi foganjon meg, ahol ő jönne vissza hozzád...:(( Sok erőt és kitartást kívánok! És ha lehet mondani, egyszer boldogságot!

Niki

Őszinte részvétem Gica! Nagyon elszomorított ez a történet! Én is gyújtok egy gyertyát a kicsiért!

:( Nagyon sok erőt kívánok!