Egy kisfiú története... (beszélgetős fórum)

Hát ez szörnyű.Tudod még én is sirtam ezen az irásodon.Nem is tudom mit irjak neked,mert ide nem paszol egyetlen szó sem.

öszinte részvétem ! Ezután a borzalom után azt kívánom ,hogy minden vágyad váljon valora

A sajnálom kevés, és talán elcsépelt is. De muszáj volt leírnom, nem ment ki az írásod a fejemből. Őszinte részvétem. Kívánom, hogy minél hamarabb találjatok nyugalmat a férjeddel. Szeressétek egymást!

Vera

Borzasztó!!!

Nem tudok mit mondani csak nagyon sok erőt és kitartást kívánok nektek!!!

Jajj, te szegény!

Fogadd őszinte részvétem! :(((

Ahogy soraidat olvastam, potyogtak a könnyeim!

Erre nem lehet mit írni....! Tragédia! :(

Kedves Gica86!

Csatlakozom az előttem szólóhoz.

Részvétem!

Tudom, hogy most távolinak tűnik, de kívánom, hogy legyen 1x saját egszséges kisbabád!

Kedves Gica86!

Fogadd tőlem is őszinte részvétem...Mást nem is tudok írni,nagyon sajnálom ami veletek történt.

Kedves Gica86!

Összeszorult a szívem ahogy olvastam a soraidat. Megnéztem a képeidet, most már a könnyeim is potyognak:-( Ennél fájdalmasabb dolog nem történhet az életben. Fogadd őszinte részvétemet!

Kívánom hogy találd meg a békét a lelkedben!

Sok sikert az örökbefogadáshoz!

Elolvastam a történetedet és összeszorult szívvel morzsolgatom a könnyeimet. A mindennapokban olyan természetes, ahogy körülöttem ugrál a két kis csöppségem, hogy mosolyra fakasztanak, idegesítenek, nem fogadnak szót vagy épp áldott jól viselkednek, és én nem adok hálát ezért minden nap, csak élem a kis életemet velük. Pedig velük is, ahogy veletek, ahogy bárkivel, történhetett volna valami, és még bármikor történhet is, de ilyenkor mázsás súllyal nehezedik rám, hogy talán nem vagyok elég hálás az életnek...

Kívánom nektek, hogy legyen erőtök és babátok, ha nem is saját, de "saját", aki a tiétek, akit imádhattok, akivel átélhetitek a hétköznapokat, és kívánom, hogy legyetek vele nagyon-nagyon boldogok, olyan nagyon boldogok, hogy csak néha jusson az eszetekbe, most hálát kell adni...

Szia Gica!

El olvastam a történeted, és utána én nem tudtam,mit írjak, sírdogáltam, még így ismeretlenül is! Másfél óra elteltével, sem tudom mit írhatnék...

Számomra nagyon meglepő, hogy a mai világban,ez megtörténhet! Kórházban voltál,oda kellett volna figyelniük rátok!

Én meg voltam annak idején sértődve, hogy nem engednek ki pisilni a wc-re... most ez át értékelődött bennem!:/

Nagyon sajnálom ami történt! Együtt érzek veled, de a te fájdalmad, amit ilyen fiatalon át kellett esned ez senki nem tudhatja! Ezt a fájdalmat, csak az tudja, aki már vesztett el gyermeket!

Nagyon sok erőt,és kitartást kívánok nektek a lelki/testi épségetek felépüléséhez!

Őszinte részvétem nektek!

Szia!

Őszinte részvétem! :-(((((

Nagyon-nagyon sajnálom.

Alig tudok írni a könnyeimtől.

Ezt az idézetet egy nagyon nehéz időszakban kaptam egy ismerősömtől, aki a nyáron veszítette el a felnőtt fiát. Nekem nagyon sokat jelentett, kívánom, hogy neked is adjon erőt!

"Az éj sohase teljes,

higgyétek el, ha mondom!

Mindig marad a bánat mélyén egy nyitott ablak,

egy ablak, mely világos.

Mindig marad egy álom, ami virraszt.

Egy tiszta szív, egy kitárt kéz,

és figyelmes szemek,

s egy élet, amit meg kell osztani."

zokogok...

nem tudom, mit tennék.

én jún. 12-én szültem, egyidősek vagyunk. őszinte részvétem!

Szörnyű ez a történek, fogadd őszinte részvétemet. Ráadásul még azt a lehetőséget is elvették tőletek a nemtörődömséggükkel, hogy valaha is saját gyermeketek legyen.

A mi szülésünk sem volt könnyű, és hálás lehetek az orvosomnak meg a többi 4-5 közreműködőnek, hogy végül nagyon nehezen megszületett a kislányunk. Viszont én egy percre sem engedtem el magam mellől a férjemet, végig mellettem volt és ha kellett, ő ment és szólt annak akinek kell.

Szia!

Nem találok szavakat... Fogadd őszinte részvétemet és kívánom, hogy mielőbb megtaláld a lelki békédet!

Őszinte részvétem!

A maradandó dologra meg egyszerűen nem tudok mit mondani. Felfoghatatlan.

Megkönnyeztem, és majd belehasadt a szívem így anyaként.

Részvétem.

Sajnos tudom,hogy milyen elveszíteni csöpp emberkét. Kislányomat veszítettem el. Mai napig nemtudom túltenni magam. Hiába lettek utána a fiaim. Elvesztett babát nemlehet pótólni.Ezt megmondtam az UH-ot végző orvosnak is ,amikor mondta,hogy ikreim lesznek.Pótolják az elvesztett babát.Pedig nemtudtuk,hogy fiúk lesznek,csak annyit,hogy ketten vannak.

Sajnálom Ágika,hogy neked még lehetőséged sincs,hogy szűlj másik babát:((

Idővel örökbefogadtok babát,akit úgy szerethettek,mintha sajátod lenne.Kívánok nagyon sok erőt egészséget,hogy minnél hamarabb talpra állj ebből a traumából.

Kedves Gica!

Én pontosan tudom mit éltél át.Erre a sajnálom vagy bármi szó kevés!Az idő majd segít!

Sok erőt, kitartást kívánok!

........., én egyszerűen nem tudok mit mondani. Mit kívánhat ilyenkor az ember? Nagyon nagyon sok erőt. .....

Áááá, szinte felfoghatatlan.

Nagyon sajnálom!!!!

Úristen! Nem tudom hogyan tudnék ilyen dolgot elviselni. Kívánom, hogy találj békét!

(Még a sírást sem tudom abbahagyni, mióta elolvastam az írásodat.)

Nagyon sajnállak Gica86!

Elsírtam magam!

Kívánom, hogy találjátok meg másképp a boldogságot!Hidd el, lehetsz még boldog, csak hinni kell!

Most az a fontos,hogy a kis szívedben ezt elrektározd és a gyászból minél előbb felépüljetek.

Sok sikert és egészséget Nektek!

Felfoghatatlan,hogy ilyen előfordulhat a mai világban:(

Nagyon sajnálom!