Döntésképtelenség?... (beszélgetős fórum)
Minek házasság neki??
Mindent megkap kötelezettség nélkül is!
Kaja, pia, nô, tiszta ágy, mosott ruha van.
Ide jutott a világ nem házasodok mert ha valami nem tetszik már el is mentem viszlát. Nincs promléma megoldása, megbeszélése csak agyő. Az ilyen hozzáálás nem is alkalmas a családi életre.
Szerintem lépj!
Ha tudod, hogy szeret téged, mert ezt érezned kell, akkor miért nem hiszel neki? A társadalom elvárása szerint már persze benne van abban a korban,(szerencsére nem ez dönt mindenben) de nem mindenki egyformán érik meg pláne egy ilyen komoly dologra.
Lehet egy fél év múlva máshogy gondolja majd. Ha vele képzeled el a jövőd, akkor légy türelmes még. Nem késtetek le semmiről. Ami az előző kapcsolatában történt vele az igen is lehet hatással rá.
Lehet, hogy van "kapaszkodó", bár kétlem. 30 évesen nem vagytok már tinik. Egy 33 éves férfi döntse már el, hogy mit akar, illetve mit nem akar.
Fussatok neki még egyszer, ámbár lehet, hogy ha te engedsz a házasságból és nem vesz el, attól még élhettek boldogan, sőt gyerek is lehet....csak hát ez a "tüske" mindig benned lesz. Ott fog villogni a fejedbe, hogy nem vett el feleségül.
Egyébként én nem akarnék olyanhoz menni aki nem akar elvenni. Ha neki nem vagyok fontos...ő sem nekem. Az én agyam egyből átfordulna.
Megértem, hogy nem akarnál szakítani és félsz a választól, de nem érdemes sokáig húzni az időt. Ha ő 33 évesen, 2 év együttlét után úgy élné meg a házasságot, gyereket, mint egy béklyót, akkor nem akarja ezt, és nem illetek egymáshoz szerintem. :( Nem tizenévesek vagytok, 30 évesen már tudja az ember, hogy mit akar, és ha szereti a másikat, vele tervez.
Én a helyedben nem húznám annyira az időt, bármilyen nehéz is. Ha még valamilyen konkrét tervekkel ütközne most a házasság és a gyerek, azt meg lehetne érteni. Beszéld meg vele normálisan, hogy neked a közeljövőben tervben van házasság, gyerek, ha ő nem akarja, az lenne tisztességes, ha egyenesen megmondaná, mert akkor nem egymással fogjátok úgysem megélni a jövőt.
Egyetértek, és Bagdy Emőkével is.
Ha "a papír nem számít" - akkor miért nem teszi meg, hogy ha a párjának/barátnőjének fontos, hogy elvegye és ország-világ előtt ők egyek legyenek és hófehér ruha és az összes velejárója... vagy csak két tanú, de legyenek házasok.
Vajh miért?
Persze, lehet együtt élni, házasság nélkül boldogan és békében de ha az egyik félnek fontos, miért nem házasodnak össze?
És akkor még a gyerek vállalásról nem beszéltem.
Szerintem ez csupán időhúzás vagy nem szeret annyira.
Ha egy férfi igazán szeret egy nőt, ő kéri meg a kezét és ő akarja hivatalossá tenni a kapcsolatot.
Én így tettem, annak idején. Majdnem 29 éves voltam, mikor megismertem a mai férjemet. Én nem ragaszkodtam a házassághoz, de gyereket mindenképp akartam. Mondtam neki, hogy 32 vagy 34 évesen szeretnék szülni. Ő persze a 34-re szavazott:D De ezt megbeszéltük az elején, és 33 éves voltam, amikor elkezdtünk nem védekezni.
Az más kérdés, hogy házasodni majd'mindenórás terhesen házasodtam:))
Egy biztos, nem kell nyaggatni.
A másik, hogy te úgy adtad elő, hogy megérted, mert te is félsz (kicsit) a kötöttségtől. Ez így nem pálya.
Ha azt akarod hogy elvegyen, akkor azt kell neki mondani, hogy te úgy képzeled el a jövőt, hogy pl. 3 éven belül házasság, 4 éven belül gyerek. Ha megfelel, megfelel, ha nem, akkor úgy tűnik, hogy alapvetően különbözik a jövőről való elképzelésetek, s nincs miről beszélni.
úgy értem, hogy nem kötelezi el magát (nem jegyez el, nem vesz el), bármikor leléphet...33 évesen a férfiak nagy többsége még "hülyegyerek" szintjén van, és sokaknál ez meg is marad :-D aztán vagy találnak egy olyan nőt aki erőszakos és elveteti magát, vagy tényleg szerelmes lesz és elveszi őszinte szerelemből.
Ha téged boldoggá akarna tenni, akkor legalább annyit mondana, hogy "drágám te vagy az életem értelme és tőled szeretne gyereket, de még nem szeretnék házasságot, hidd el, együtt fogjuk leélni az életünket"
Ismerek olyan párt, akik esküvő nélkül is példásanszépen élnek együtt, mindneféle félrelépések nélkül, és éppolyan komolyan veszik a hűséget é sminden egyebet, mint a legjobb házasok. Őszintén szólva sosem értettem, hogy ha a házasság nekik "csak egy papír", akko rmiért fájna azt a papírt megszerezni, de ezt ők tudják.
Nem kérdés, hogy rengeteg elhamarkodott, vagy olyna házasság is születik, ahol az elköteleződés még nyomokban sincs meg, és a válás olyan alternatíva marad végig, mint ahogy visszaviszek egy ruhát a bvoltba, ha mégsem jó rám. Szomorú, hogy osk ilyen van.
Nem én mondom, hanem Bagdy Emőke ondta, hogy egy nő életében semmilyen tökéletes élettársi kapcsolat sem fogható ahhot, mint amikor egy férfi ország-világ előtt hangosan kimondja, hogy ő ezt, és csak ezta nőt szereti, és jóban-rosszban szeretni si fogja, és persze így is tesz.
Szóval persze, mindenre van példa és ellenpélda, és nem lehet általánosítani, és soha nem mondanék olyat, hogy mindenáron házasság, vagy hogy a házasság úgy általában mindig jobb, mint az élettársi kapcsolat, de tökéletesen megértem, ha valaki házasságra vágyik, és ilyen esetben mindig hagy némi keserűséget maga után, ha a férfi kedvéért lemond róla. Ezt is mérlegelni kell.