Divat vagy életforma? (beszélgetős fórum)

Igazad van, tényleg nem vicces a lányom méreteit hasonlítani egy felnőtteknek szánt nadrág méretéhez. A szerencsém az, hogy nem a gyerekkel van baj! :-)

Ha egy gyártótól, tervezőtől vásárolod a ruháidat, akkor valóban egy adott számhoz, adott méret van rendelve. Viszont hidd csak el. hogy van 40-es nadrágom is (kényelmesen begombolva, nem szűk) és 44-es is. És most néztem magamra ruhát, nos a 44-eshez fogynom kell. Ezért nem hiszem el.

A másik, hogy így "felnőttebb" fejjel, és hogy tényleg előttem a jövő, diploma, lassan esküvő, családalapítás, semmiért nem kockáztatnám meg, hogy esetleg ne lehessen kisbabám, vagy valami betegsége legyen, mert hülyére koplaltatom magam, és minden szart beszedek...

Egy csomó ilyen hirdetés van neten is, hogy ilyen olyan bió bigyó bogyó...zsírbontás meg csak term. alapanyagokból...gondolkoztam rajta:D komolyan:D...aztán 5perc után elkezdtem röhögni saját magamon, hogy idióta vagyok:D...meg igazándiból be sem mernék venni semmit:D...anyukám is orvos, apukám is, és amikor volt ez a 48kg-os korszakom, és MÉG mindig eltökélt szándékom volt, hogy fogynom kell, mert 45kgosan fogok úgy kinézni mint a modell csajok, felébresztettek, elmesélték szépen nekem, orvosi nyelven/ szinten elmagyarázták, hogy hova juthatok:)...és beláttam, hogy "beteg" vagyok:)...

Sziasztok!

Valóban, úgy van ahogy carmacode mondja:)...elmesélem az én "kálváriám"...gyerekoromban sportoltam (3éves koromtól kedve), genetikailag jó testi adottságokkal rendelkeztem, (szüleim is alacsonyabbak az átlagnál, és mindketten vékony alkatúak), aztán egy sérülés miatt, illetve mert felvettek egy másik város neves gimnáziumába, ahol rengeteget kellett tanulni, se időm, se erőm nem volt, és lehetőségem sem a sportolásra (bejáros voltam), szóval gimi alatt, feljött rá egy "kis" plusz súly...18 évesen 66kg voltam ami a 160-as magasságomhoz sok is volt és 38-40-es gatyákat hordtam...aztán érettségi után volt egy ilyen "depis" korszakom, semmi nem ment...semmi nem jött össze...aztán egyik napról a másikra megembereltem magam, és rájöttem, hogy önsajnálatból nem lehet "megélni" muszáj összeszednem magam!elkezdtem fogyózni, sulit is váltottam, és fél év alatt 15 kg-ot fogytam. Minden megváltozott...élvezet volt elmenni vásárolni, mert bármit húztam magamra minden TÖKÉLETESEN állt, passzolt rám (34-es gatyáim voltak...) Aztán elkezdtem "mániákusan" a legkisebb xs-s méretek felé menni...és ha szüleim nem kapcsolnak, én is belekerülök egy olyan körforgásba ahonnan nincs kiszállás...anorexia...de 20évesen annyira nehéz belátni, hogy az a kép amit a média sugároz felénk, NEM valós...az általam vásárolt folyóiratokban, is csak a tökéletes testű nádszál vékony csajokat látni...én is olyan akartam lenni...most 53 kg vagyok, mindenki szerint "jól" nézek ki...de még most sem érzem jól magam...ez sztem egy olyan "betegség" ami már tudat alatt annyira behálóz, hogy soha nem fogok tudni szabadulni tőle...

en szerintem pedig csak arrol van szo, hogy a legtobb embernek visszaigazolas kell.

A valos testkep es az onbizalom nem all egyenes aranyban egymassal. Mert maga a testkep csak az egyen valosagat turkozi. Ezert aztan meg az is hallani akarja, hogy o mennyire szep es tokeletes, aki feszes hasfallal setalt ki a szuleszetrol.

Egyebkent pedig irigyellek. :-)

En amikor hazamegyek es ismerosokbe botlok, csak egy tema van, hogy mi mire vitte. Es ebben csak ket dolog fer bele. 1. Hogy ferjhez ment. 2. Hogy gyereket szult.

Engem meg ez bosszant es jo lenne ha gyorsabban haladnank a korral.

A 46-os ruhaméret az 46-os ruhaméret. Hogy miért nem hiszed el, azt nem tudom?

A 4 és fél éves lányod derékméretének a felnőtt méretekhez való hasonlítása meg egyáltalán nem vicces. El sem bírom képzelni, hogy "nem sokat kellene bevenni, hogy jó legyen rá".

50 éves leszek nemsoká, de állítom, hogy nem a korral jön a túlsúly.

Sziasztok, köszönöm a hozzászólásokat. Tavaly voltam 86 kiló is, most 72-73 vagyok. Nekem nagyon jó lenne a 65. Cikkemmel nem akarok fogyókúrás vitát kiváltani, mindössze annyi a mondanivalója, hogy másról se tudunk mi nők beszélni, mint a fogyókúráról, elfogyasztott, vagy éppen elégetett kalóriákról, feszesítőkről. Nagyon igaza van Carmacode-nak, hogy agyunkra ment már ez a téma. mindig ide lyukadunk ki végül.

dethlefsen-nek is igaza van. Más az elméletem, mert nem akarok vékonyabb lenni X-nél, kevesebb kiló X-nál, nem akarok formásabb vádlit, mint Z-nek van. Nem akarok már 36-os méretű ruhát felvenni, csupán egészséges szeretnék lenni és ehhez elengedhetetlen a plusz kilók elveszítése.

Valóban a korral jön a túlsúly is, de megfelelő életmóddal lássuk be, leküzdhető. És ezt úgy mondom, hogy van kis úszógumim, narancsbőröm és meg se közelítem a favorizált 90-60-90-et. Sose leszek annyi.

A ruhaméretekről csak annyit, hogy nem hiszem el, hogy 46-os lenne a ruhaméretem, pedig a legtöbb bolti méret szerint igen. Hozzáteszem, lányom nem túlsúlyos 4 és fél éves, de némelyik "felnőtt" nadrág derekából nem sokat kellene bevenni, hogy jó legyen rá. Azért ez is vicces... :-)

Igazad van azzal kapcsolatban, hogy mindenki maga tehet róla, hogy elhízott. Én már fogytam 20 kilót és most olyan köztes állapotban vagyok. Nehéz az alakomra való farmert találnom pl, mert most a csőfarmer a divat. Viszont abban nagyon idiótán nézek ki. Ami meg jó a csípőmre az nagy a derekamra.

Az önértékelésemmel konkrétan nincs problémám.

Tulajdonképpen te is ugyanazt csinálod, mint a többiek...

Azt írod, többek között, hogy ha tükörbe nézel, jól akarod érezni magad. A többi millió nő szerinted nem ezért....?:)

Tehát ugyanarról szól a dolog, mint mindeni másnál, csak te alapból "más elméletet" kreáltál hozzá.

Nem bántás!!!!:)

És kívánok sikeres "formásodást", sok örömet a gyerkőcökben!

Én pajzsmirigy beteg vagyok már elég régen.

És valóban nehéz az indokolatlanul felkapkodott kilóktól megszabadulni, de nem lehetetlen!

Ez a betegség csak neheziti a fogyást, illetve több odafigyelést igényel.

Ha beletörödnék és meg sem mozdulnék én is lehetnék kövér és sokan, akik ezzel a betegséggel küzdenek.

Sajnos azt kell mondanom, hogy mozogni kell és nem takaritani, gyerek után futkosni, hanem kitartóan napi szinten speciális mozgást végezni. A spaeciális alatt azt értem, hogy erősitő torna és intenziv mozgást kombinálni. Én pilátesz tornát csinálok és utok. Ha rendszeresen csinálom, akkor minden OK, de ha elhanyagolom, akkor jönnek a kilók. És kezeltetni kell a betegséget, ami napi egyszeri gyógyszer szedésből áll.

A genetikus túlsúlyban nem hiszek, csak a lustaságba és a mértéktelen evésbe.

Sajnos sok esetben tényleg saját maga tehet az ember az elhizásról. Sokan nem tudnak egy filmet megnézni úgy, hogy közbe ne egyék halálra magukat. Sokan nem tudnak elmenni egy gyorsétterem mellett úgy, hogy ne egyenek meg egy menüt és persze a vásárlás közbeni evés is ilyen. Minek kell mindenképp enni, amig végig megyek a tescón?

Igen, sajnos ez van, sanalkozva radneznek,hogy mit keresel te ott egyaltalan, hisz nincs is semmi a meretedben!Undorito!

Nekem 2000ben a nagy lokest az adta meg az eletmodvaltashoz,hogy nadragot kellett volna vegyek egy vizsgara, feketet.S nem talaltam semmit ami ramjott volna, a combomig feljott es utana semmi...Attol kezdve hatalmas erofeszitesse de lefogytam egy csomot...

De egyszer megcsinaltam,szoval meg tudom csinalni megint.Ez biztat igazan!

Hasonlo a velemenyem...mert atmentem rajta.Gyerekkoromban sajnos anyukam depresszios volt, nem nagyon foglalkozott velem,mit eszek es mit nem, mit sportolok...ha egyaltalan sportolok...

De a rendes etelek helyett szinte mindig ettem a vajas-margarinos kenyeret, tomtem magamba a rengeteg zsirt...meg is van az eredmenye.Nem haragszom mar anyukamra, vegul is odafigyelhetett volna jobban is, de szerintem mindennek meg van a maga oke.Aki betegseg miatt hizik, van ki egyszeruen azert mert nem figyel oda, rossz szokasokat vett fel...,stb.

Most leszek 30 ebben az evben.2000-2005 kozott 40 kgtol szabadultam meg, es elertem a legkevesebb sulyom...viszont a szuleim elvesztese 2006ban nagyon megrazott,es hirtelen elveszitettem a fonalat es felzabaltam maamra ujra vagy 20kilot,most ezzel kuzdok.

Idokozben cukorbeteg lettem,enyhe magasvernyomasom van,es ez mind 100%ban betudhato annak,hogy KOVER vagyok.Nincs ezen mit szepiteni.

Csak attol nem hizol,amit nem eszel meg.Ha mozogsz, fogysz,ha nem 5000kaloriat nyomsz magadba.

Szoval van megoldas, de tenni kell erte.

Igaza van a cikkírónak, mostanában már lassan mindegy mit csinálsz, milyen az arcod..., de ha 5 kiló fölösleg van rajtad akkor már szégyelld magad és tedd fel életed céljául a fogyást!

Persze én is fogyózom éppen és nem megy könnyen. Azokat bírom a legjobban, akik itt osztják az észt, hogy életmódváltás, sport stb.. Persze ezt mindenki tudja, csak nem mindenkinek könnyű ezt betartani, megvalósítani ilyen-olyan okok miatt.

De az azért durva volt, hogy tavaly bementem egy butikba kb. 10 kiló fölösleggel (szülés után 1 évvel) és az eladó azt mondja amikor kérek a térdnadrágból a méretemben, hogy talán az XXL-es jó lesz. Hozzáteszem tényleg az lett jó (68kg voltam), akkor egy 75-80 kg nő már csak lepedőt vegyen fel?

Nem tudom, miért jönnek egyesek minden hasonló topicban ezzel. Igen, vannak akik betegség miatt híztak el, nyilván nem róluk van szó. Sajnálatos, mint minden betegség, de ez nem változtat a tényen, hogy a LEGTÖBB EMBER ÖNHIBÁJÁBÓL HÍZIK. Nem mind, nem egytől-egyik, a legtöbb.

Van olyan is, hogy genetika, de ez ritkán befolyásol annyira, hogy valaki kövér legyen, csak sokkal rosszabb azt belátni a szülőknek, hogy elrontották a gyereket. Egyszerűen túletették, gyerekkorában felszaporították a zsírsejtjei számát.

Most majd biztos megkapom, hogy ennyi kilóval fogjam be.

A butikokban és üzletekben azért vannak kis ruhák, mert nem kell annyi, amit ők árulnak. A legtöbb nő normál méretű vagy molett, ezek a ruhák hamar elkelnek, mivel ezt veszik, a kisméretű pedig megmarad, mert nincs annyi anorexiás nő, mint ahogy ők gondolják. És még emlithetném azt is, hogy a legtöbb boltban elszabott ruhákat lehet kapni. Nincs olyan nő a világon, akinek a csipője 95 cm és ehhez a combja mindössze 40 cm. Ez már egy gnóm lenne. És a többiről ne is beszéljünk. Ugyen ehhez a 95 ös csipőhöz ritkán van 70 cm-es mell. És még sorolhatnám azt, hogyan vannak elszabva manapság a ruhák. Amikor a boltos azt mondja, hogy azért nem jó rám a 40-es nadrág, mert ez kis 40-es! Röhej. Nem létezik kis 40-es, vagy nagy 40-es, csak 40-es.

Én egy arányos testalkatú nő vagyok, de mire kapok egy nadrágot magamnak, addigra az élettől is elmegy a kedvem. Amikor még volt konfekció méret addig lehetett vásárolni rendes ruhákat, de most az S,M,L,XL, XS, stb. méretek vacakok.

Sajnálom a nőket, hogy mindig a centik és kilók hatalmában vannak, frusztrálják magukat az elszabott ruhák miatt és az anorexiás modellek miatt. Nem tudom miért lettek ilyenek sokan, de valahogy nekik kellene agyban rendet tenniük.

Amikor én voltam fiatal akkor a 38-as volt a normál méret, az ettől kisebb méret volt a gyerek méret vagy a betegesen sovány méret, aki nem nagyon kapott magára ruhát. Most meg azt hiszik az emberek, hogy ez a jó. Nem rég néztem egy régi zenés műsort a TV-ben. Dolly és csapata. Jó volt ránézni a táncos lányokra:) Formásak voltak, csinosak, jó mozgásúak. Nem úgy mint most, amikor a leszbikus tánc a divat. Már azt sem tudják a lányok, hogy hogyan rázzák magukat, hogy elkeljenek. Azt hiszik, hogy attól szépek, hogy gebék, agyon sminkeltek és vonaglanak.

És még valami. A korunkkal változik az alkatunk és egy idő után nem áll jól sem az alakunknak sem az arcunknak a lánykori súlyunk. Én ezt már tapasztaltam. Ha lemegyek 60 kg alá, a versenysúlyom 56 volt, akkor már aorexiásnak nézek ki, de 64 kg-al tökéletesen:)

Ezt nem neked irtam mind, csak a te hozzászólásod kapcsá jutott eszembe.