Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
....Nem él már az öreg cigány, nem járnak a fonóba mint régen.
S az a kislány kit szerettél kinn nyugszik a csendes temetőben.
Visszaírja a jó Anya, hogy áll még a nyárfa
És a sarki kiskocsmában magyar nóta járja
Elfeledtek az emberek, nem is kérdez soha senki Téged
Csak akiről nem írhatok, csak az az egy siratott meg Téged....
Engem nem lehet elfelejteni
Értem könnyeket illik ejteni
Lehet így, lehet úgy, de az álmok mezején
Találkozunk majd te meg én
Lement a Nap
a maga járásán,
sárgarigó szól
a Tisza partján,
sárgarigó meg a fülemüle
szép a rózsám,
hogy váljak el tőle...
(Drága Anyám...)
Mama!
Áll-e még a régi ház
Vár-e rám sok hosszú év után
Mint a füst a szélben ott fenn
Sok régi perc mind úgy lett emlékké.
Visszatér ezernyi kép
Mindez álom már, de így is szép
Sötét kút az éj, és kint süvít a szél
Bár itt lennél!
Annyit adj, hogy úgy legyen, mint rég
Hozd el azt az édes érintést
A becézô szót, az esték csöndjét
Mama, kérlek, mondj még egy mesét
Annyit adj, hogy úgy legyen, mint rég
Hozd el azt az édes érintést
A becézô szót, az esték csöndjét
Mama, kérlek, mondj még egy mesét!
Hozzád bújtam kislányként
Bárcsak átölelnél úgy, mint rég
Mint a napfény, úgy ragyogsz fenn
Szívemben csak így látlak én.
Lásd, most is hívlak én
És bár fájt, hogy elmentél
Mindig bennem élsz
S nem bánod tán
Hogy százszor mondom
Bárcsak itt volnál!
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vágytál.
De mégis jobban szeretlek másnál.
Lehet, hogy kevés lesz az amit mondtam.
De őszinte, amikor a szivem dobban....
Te vagy a kávémban a hab, te vagy az égen fenn a nap.
Te vagy a jó, te vagy a rossz, te vagy ami bennem megmarad.....
Minden jót Mónika,
majd írok és válaszoljál....
Amikor elmentél tőlem majdnem meghaltam
Egy régi dalomtól meghatódtam titokban
És egy héten át parkoltam a tilosban, miattad
Amikor elmentél tőlem majdnem meghaltam
De az élet szép, s a lemezgyárat felhívtam
És emlékül neked ezt a dalt írtam....
Piros pettyes ruhácskádban láttalak meg téged,
Esti szellő el-elkapta fehér köténykédet.
Szívemet meg hirtelenül valami átjárta,
S egyszeribe te lettél a világ legszebb lánya.
Illatozó erdők mélyén andalogva mentünk,
Mind a ketten, te is, én is, vadvirágot szedtünk.
Egy virágnál, a legszebbnél összeért az ajkunk,
Csókolózó gerlepárok úgy kacagtak rajtunk.
Piros pettyes ruhácskádban nem szedsz több virágot,
Temiattad gyűlöltem meg az egész világot,
Temiattad lettem züllött, temiattad árva,
Kacaghatsz egy nagyot rajtam, falu legszebb lánya.
..még,
jut még eszedbe a múltunk?
Emlékszel rá?Emlékszel még?
Szép álom,álom de szép,
szép volt de szép!
Te voltál nékem a viruló határ,
sárga rózsa, amit te hoztál,
a mindenem te voltál, a mindenem te voltál,
a mindenem te voltál nekem.
Halvány orcádra, s egy sárga rózsára
örökké emlékezem.
Hová lett a tűz, mely kísért utamon,
hová lett a sárga rózsa bíbor alkonyon?
Lehullott a szirma, megcsalt életem.
Bolond szívem mit remélsz, hisz ez a végzetem.....
Leszállt a csendes éj, alszik a város, aludj hát te is fiam.
Feletted százszorszép pillangó szálldos, feléd száz tündér suhan.
Búcsúzóul most a karod kitárod, úgy suttogsz jó éjszakát.
Amíg a tündérek országát járod,apád majd vigyáz reád.
Te vagy az életem minden reménye, te vagy az élet nekem.
Add hát a kis kezed apád kezébe, s álmodjál, szép gyermekem.
Álmodban hallgass majd tündérmeséket, hallgasd a szívem szavát,
Szeress úgy engemet,mint ahogy én téged, kis fiam jó éjszakát!
Legyen a Horváth-kertben Budán
Szombaton este fél nyolc után
Mikor az első csillag kibúj
Kicsike babám hozzám simul
Rég várok valakire, aki csak ennyit mond: he,
Akinek nem vagyok más, Én, csak a szíve csücske
Rég várok valakire, aki olyan mint Te,
Akinél nem érzek mást épp csak egy villámcsapást,
Tudom, hogy láttam már valahol:
Talán egy japán teaházban,
Egy filmben vagy egy villamoson,
Tudom, hogy láttam már valahol,
És ha létezik úgy végre, írja meg pontosan hol.....
..Egyiknek sikerül,
a másiknak nem,
a sors néha nem tudja,
mit akar
De jó volna ha még egyszer Édesanyám, ott lehetnék nálad.
Nyárfaerdő ezer húrja csendhonában muzsikálja nékem,
Boldog idő velem marad, és az emlék a lelkem tükrében.
Nyárfa felett sötét felhő mért áll meg a magasságos égen?
Fellángol az alvó bánat, a szunnyadó, ringató reményen.
Vándormadár! Árva madár! Fájó lelkem repítsd fel az égre!
Szülőföldem dalát hallom, Édesanyám! Hazajövök végre!
Mégsem maradtál velem,
Nem tudom, most hogy legyen,
Én még mindig őrzöm a dalt,
De te már nem emlékezel.
És többé nem fogod a kezem,
Amikor elfog a félelem,
Hogy sok harcban kevés az értelem,
Az erőm túl gyorsan fogy el.
Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.....
..nem feledem,
itt állok árvén,
halálos betegen
mert szeretem...
......levél egyedül száll a réten át,
Párjára sosem talál, bármerre is jár.
Rád vár, siess, rád vár,
És sír már, hogy is látnád,
Kit elhagytál oly könnyedén.
A fényes napot felváltják a sötét éjszakák,
S a kisleány még most is vár egy hosszú év után.....
Rég nem láttak sírni mikor muzsikálnak.
Vágyaim, már régen megpihenni tértek,
Megtanultam, hogy kell elfeledni téged,
Csak, ne járnál vissza álmaimban éjjel,
Csak ősz sose lenne, dértől ezüst színű,
Hulló falevéllel.
Tavasz hozott téged az ősz vitt el messze.
Búcsú kézfogásra jöttél el egy este.
Az arcomra hulló könnyek között néztem,
Mintha mi sem fájna, olyan könnyen mész el.
Én meg itt maradtam csak a szívem ment el,
Megkeresni téged síró szellők szárnyán,
Hulló falevéllel.
Anyám,édesanyám,
elszakadt a csizmám,
elszakadt a csizmám,
ki varrja meg immár?
Szívem mélyén őrizgetem szerelmem hűségét.
Az én édes kicsi párom hasonlít anyámra,
Én pedig a nótás kedvű édes, jó apámra.
Galambszívet örököltem az édesanyámtól,
A szép dalos nótás kedvet az édesapámtól.
Ők neveltek, tanítottak minden szépre, jóra,
Fehér lelkű kis galambom szerelemre csókra.
..megversz is imádlak én,
te drága rossz apacs legény...
Indulok most újra az úton,
Õrizz engem, légy Te a célom
Ó uram, jöjj, bármerre járok
Maradj mellettem!
Kérlek Téged, légy közelemben,
Minden órán, minden percben,
Minden éjjel, s ha eljön a reggel
Maradj mellettem!....
Úgy szeretném meghálálni,
vagy legalább megpróbálni...
Citromízű banán, nincs a banánfán,
Nem kell senkinek ilyen találmány.
Ám ha ilyen banán nőtt már banánfán,
Én azt tehozzád hasonlítanám.
Nyár legszebbik gyümölcse
Nem lehetne szebb mint te,
Ám mit ér, ha szép de savanyú,
Hát ne legyél mindig szomorú!
Lehetsz király, hiába vagy
A mosolyod úgyis az arcodra fagy
Királynak lenni, az mámorító
De mi tudjuk azt, mi az igazi jó!
Szegény fiúk ott legfelül
Talpig aranyban, de tök egyedül
A hatalom nyűg, csak ostoba lánc
Amíg itt lenn folyton szabad a tánc!....
Elvitte a legszebb rózsát,
nem hagyott még lombot sem az ágon.
Elvitte a féltett kincsem,
napsugaras, boldog ifjúságom.
Valamikor de sok könnyet,
fájó könnyet csókolt fel az ajkam.
De a hosszú vándorúton
egyedül maradtam.
Nem mulatok hangos szóval,
beérem már csendes, halk zenével.
Öreg idő, szálló idő,
belepte a holló hajam dérrel......
Erdő mellett nem jó lakni,
mert sok fát kell hasogatni...
Lenn a délibábos Hortobágyon
Megakadt a szemem egy kislányon
Göndör haja úgy szikrázott a sötétbe
Mikor belenéztem a szemébe