Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Tele van a város akácfa virággal,
Akácfa virágnak édes illatával.
Bolyongok alattuk ébren álmodozva,
Mintha minden egy akácfa nekem virágozna.
Maradj még, ha elmész, mit reméljek én,
és kivel örüljek a mának?
Ha elmész, veled megy a nyár,
nincs napsugár, nincs mire várjak.
Maradj még!
- Engedd egy pillanatra elhinnem,
hogy szívünkben még nyár van.
Maradj még!
- Engedd, hogy megtaláljam önmagam
a szemed mosolyában.
Maradj még!
- Ne vidd el tőlem még az álmokat,
a vasárnapok fényét.
Tűzpiros virág volt minden csókod kedvesem
Emlékszel talán, akkor kint a Szigeten
Zúgó fák alatt most magam járok csendesen
Lépteid nyomát mindhiába keresem
...tetején,
csónakázik egy halászlegény,
hálóját a szerencse,
őt pedig a kedvese elhagyta,
el a szegényt...
Kicsiny falum ott születtem én.
Nincs ott lámpa nincs ott gyertyafény,
Házunk előtt vén eperfa áll
Engem anyám mindig haza vár
Megírom majd jó anyám neked
Ne várj haza többé, nem megyek
Amikor a kis falumban nyugovóra térnek
Anyám mondj el értem egy imát.
Valamikor néked vittem minden nyíló orgonavirágot.
Két szemedből rám ragyogni láttam én a fényes mennyországot.
Kacagott a napsugár is, bimbó nyílott minden rózsaágon,
Amikor a csókod égett, szerelmesen először a számon.
Valamikor a boldogság a szívünkben rakott egy kis fészket.
Azt hittem, hogy a hűséged, a szerelmed tiszta lánggal égett.
Te ígértél boldogságot, te mondtad, hogy soha el nem válunk.
Alig hullott le a rózsa, te is, én is, más utakon járunk.
Dalold el ezüst gitár szívemnek sóhaját,
De jó lenne szeretni, gondtalanul nevetni
Az egész élten át.
Dalold el ezüst gitár lelkemnek bánatát,
Járkálok a tavaszban, olyan csodás tavasz van,
Szerelmet mégsem ád.
Lenéz rám a holdsugár mámoros éjszakán.
Úgy kínoz valami, egyszer csak valaki
Felfigyel dalomra tán.
Dalold el ezüst gitár, hogy életem így sivár.
Oly jó lenne szeretni, vidám szívvel nevetni.
Dalolj csak ezüst gitár!
Hajdani trubadúr nincs már,
Mégis van szerelmes szív.
Szerelmes szívekre kincs vár,
A tavasz szeretni hív.
Tudom, hogy jöhet egy másik, aki követ,
ki szebben mondja neked, hogy csak is téged szeret.
Ne adj a szóra, mert holnap virradóra
rájössz, hogy elrontottad már az életed.
Hát jól vigyázz, hogy ne hibázz!
Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád,
lásd be, hogy néked is van számtalan kis hibád.
A rózsa tövise is megszúrja a kezed,
s az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed.
Ha néha bántalak, gondolj az első csókra,
gondolj az első édes halk szerelmes szóra.
Egy percre könnybe lábad akkor majd a szemed,
s rádöbbensz arra, hogy itt a helyed.
Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ,
Nem fog mindig a szerencse könyörögni hozzád
Rád gondolok amikor az orgona virágzik,
Nyár elején.
Messze szálló őszi szellő
Vidd el az én bús dalom
Súgd meg néki halkan, csendben
Feledni sosem fogom
Régi szerelem, még néha néha visszajár
Ha künn a Szigeten, halkan búcsúzik a nyár
Te vagy nékem az az asszony akitöl a boldogságot kaptam
Mégis te vagy az az asszony akinek én oly’ keveset adtam
Te vagy az a fénylő csillag aki mindig fent ragyog az égen,
Aki hogyha eltévedek megmutatja a jó utat nékem.
Te vagy aki otthon sírtál én meg közben a világom éltem
Tudtam azt, hogy egy jó szavam elég lesz, hogy megbocsásd a vétkem
Lehajtom most a fejemet, szeretném ha meg is szidnál engem
Olyan asszony vagy te nékem, amilyet én meg sem érdemeltem.
Majd az igazi szeretet
visszaadja szívemet.
Ne sírj, anyám, csavargó fiadért,
édesanyám, a könny nem sokat ér.
Hiába sírt fiad is, mikor hozták a hírt,
hogy a lány, kibe halálosan szerelmes volt,
feledni bírt.
Ne sírj, anyám, a te rossz fiadért,
édesanyám, a könny nem sokat ér.
Az éjszakát csak egy lány miatt, csavargom át.
Fütyörészve, hogy ne lássa más
a szívem fájdalmát.
Én az emberekkel rosszat sosem tettem.
Hogyha megbántottak hamar elfeledtem.
Kitártam a szívem, igaz barát voltam.
Kenyerem és borom mindig megosztottam.
Én a jóságomra nagyon ráfizettem.
Kár, hogy mindenkinek túlságosan hittem.
/:Mind elhagytak végül, csak egyet sirattam.
Legjobban az csalt meg, kinek szívem adtam.:/
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.
Szállj, szállj sólyom szárnyán,
három hegyen túl.
Szállj, szállj ott várnak rád,
ahol véget ér az út.
Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába.
Az a hely, ahol élsz, világnak világa.
Az égig érő fának, ha nem nő újra ága.
Úgy élj: Te legyél virágnak virága.
Szállj, szállj sólyom szárnyán,
három hegyen túl.
Szállj, szállj ott várok rád,
ahol véget ér az út.
Nézz rám, s ne ígérj, nézz rám: sose félj.
Ha nincs hely, ahol élj: indulj hazafelé.
(A...)
... lyányok, a lyányok, a lyányok angyalok.
A férfiakkal csak komédiáznak.
A lyányok szerelme nem egyszerű dolog.
A lyányok a csóktól csak ritkán fáznak.
A lyányok, a lyányok, a lyányok angyalok.
Az oltárhoz nem szaladnak véled.
Új műsorhoz új férfi kell. Ezt ők sosem felejtik el.
Gyerünk, gyerünk, gyerünk, mert gyors az élet!
Kinn a hóesés minden lábnyomot befed, ahogy a hit a sok sebet.
És a fák felett valahol ott lebeg a halk csengõszó.
A díszek elég díszesek a cukrok szalonképesek a szomszédok sem mérgesek.
Magunkban elcsodálkozunk, miközben ajándékozunk gyanús, hogy milyen jók vagyunk.
Nem is értjük, hogy angyalok hova kóboroltak el.
Hova tüntek egész éven át és miért csak most jöttek el?
Boldog Karácsonyt, kívánjunk Boldog Karácsonyt.
Az ünnep úgy szép, ahogy ránk talált hisz együtt éljük át.
Hát, Boldog Ünnepet.Valóra váló reményeket.
Legyen ma boldog, aki itt lehet.
Boldog Ünnepet.
Hát, kívánok Neked az ablakodba fényeket a fényhez szép csendeket.
A csendhez tiszta vágyakat, s a vágyhoz mindig társakat,
Mindig jó társakat.
Mindig új hitet múló bánatok után, ugye nem felejted el.
S, ha mi is kérhetünk ugye lesz nekünk a szívedben hely..
Karácsony ünnepén
Mindenhol gyertya ég.
Békesség jelképe
A gyertyaláng.
Mindennap gyújtsatok
Gyertyákat, emberek!
Égjen a béke- láng
Mindenhol már!
Halvány kis gyertyaláng,
Hol van a kék madár?
Mindenki várja őt,
Miért nem jön már?
Sok még a gyűlölet,
Éhség és szenvedés;
Mikor lesz vége már,
Kis gyertyaláng?
Fenyőfa, sok cukor,
Ajándék mindenhol,
De az én szívemben
Nincs nyugalom.
Ki mondja meg nekem,
Hogy éljek, s mit tegyek,
Hogy karácsony ünnepén
Boldog legyek?!
(Halász Judit: Karácsony ünnepén)
Kötözni való bolond az én szívem
Azt súgja mégis, visszajössz te még
Hiába mondom, nem hiszi el mégsem
Hogy a te szíved már másé nem enyém
Dicsőség mennyben az Istennek!
Dicsőség mennyben az Istennek!
Az angyali seregek
Vígan így énekelnek:
Dicsőség, dicsőség Istennek.
Békesség földön az embernek!
Békesség földön az embernek,
Kit az igaz szeretet
A kis Jézushoz vezet,
Békesség, békesség embernek.
Gyere, gyere ki a hegyoldalba,
Neked játszik ott egy rock'n'roll-banda,
Gyere, gyere, gyere, várunk rád.
Gyere, gyere, gyere, ne félj semmit,
Ne-ne-ne-ne-nem kell jegyeket venni,
Gyere, gyere, gyere, várunk rád.
Gyere, nem kerül egy filléredbe,
Ez a válaszom a kérdésedre,
Gyere, gyere, gyere, várunk rád.
Gyere, beülhetsz a mi autónkba,
Vigyázz, ne ülj rá a gitártokra,
Gyere, gyere, gyere, várunk rád.
Nem tudom, hogy elhiszed-e még,
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Álmaimban téged látlak
Két karomba téged zárlak
Nem tudom, hogy elhiszed-e még!
De, ha egyszer drágám nem bírom tovább
Ezt a fájó bús emlékezést.
Elmegyek én akkor tovább állok én,
Mert a szívem magányos szegény.
Elviszem én magammal az emlékeidet,
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket.
Utoljára drágám azt kívánom én,
Hogy te mással nagyon boldog légy!
Ragyogón süt a nap.
szikrázik a fény,
csak a szívem szomorú,
rád gondolok én,
szeretlek én.
Te vagy a fény az éjszakában,
te vagy a nyár, ha hull a hó,
te vagy a szó a némaságban,
a szélben pálmalevél,
szívemben te vagy a vér!
Talán sok év után, majd rájövök,
hogy van még rajtad kívül más.
Talán sok év után,
az élet hoz majd gyógyulást.
Ne sírj anyám, a te rossz fiadért,
édesanyám, a könny nem sokat ér.
Az éjszakát csak egy lány miatt
csavargom át.
Fütyörészve, hogy ne lássa más,
a szívem fájdalmát.