Csernus Imre idézetek (beszélgetős fórum)
Ebben a kijelentésben a pszichológus a sértés.
Ugyanis aki pénzért dolgozik mindenki megélhetési.
"
Egyébként sokan kérdezik, honnan tudják, hogy az illető segítő, legyen az pszichológus, pszichiáter, jó szakember-e. Mindezt nagyon gyorsan el lehet dönteni. Az első tíz-tizenöt perc után mindenki érzi, hogy a másikban ott van-e az erő, és hogy figyel-e őrá, vagy inkább rutinból teszi a dolgát (...)! Ha mindez, valamint a belső hang azt súgja, hogy nem kerek, akkor az ajánlatom úgy szól, menjenek tovább és keressenek mást!"
Ő a pszichológus, te meg a pszichiáter, mi?
😂😂😂
Nincs olyan hosszú életed, amennyit tanulhatnál tőle.
Nagyon erős a maga módján!
De ez ne itt legyen téma!
Annyira nem erős a srác számomra.
Egy megélhetési pszichológus.
"Amióta orvosként dolgozom, azóta érdekel a rabság, a másság és a stigmatizált emberek, akik saját poklukban fortyognak. És a talpra állás - bármilyen pokolba is került valaki. Ez már nagyon régóta megfogalmazódott bennem. Nemrégiben olvastam, hogy egy profi autótolvaj azt mondta a kocsik védelmi rendszeréről, hogy amit egy ember megalkotott, azt egy másik ember mindig feltörheti. Pontosan ezt gondolom a pokolról is. Amibe egy ember juttatta önmagát, abból ki is mászhat. De hogyan? Mi az út?"
/Csernus Imre/
"Amikor valaki egy információt, útmutatást hall, nagyon fontos, hogy megőrizze magában a kételkedést a hallottakat illetően. Hiszen ha feltétel nélkül elfogadok valamit, akkor csak bamba birkaként, gondolkodás nélkül megyek, amerre mások mondják. A kételkedés az emberi szabadságom meglétét jelenti, azt, hogy nem feltétel nélkül hiszek el mindent, megfontolom, amit hallok, és végül én magam döntök. Mindenki a maga sorsának a kovácsa. Nekem nagyon nehéz volt odáig eljutnom, hogy elhiggyem: én vagyok a saját sorsom kovácsa."
/Csernus Imre/