Császár után szeretnék simán szülni....lehetséges? (beszélgetős fórum)

Az én fiam is elég vadóc. Eleven, határozott kissrác. A lányom türelmes, nyugodt.

Nekem mázlim volt. Éreztem minden porcikámat, de nagyon zsibbadtan és nem fájt semmi. Műtét közben mindig mondták, hogy épp mi történik. Kb. 1-2 perc volt rémes, mert erős hányingerem lett az érzéstelenítőtől. Gyorsan adtak rá valamit és el is múlt.

Ha lehet választani akkor egy tündéri és nyugis kislányt.2 éves fiam a vadóc fajtából való,aki születése óta nem alussza át az éjszakát ,mindent ért de csak pár szót mond.Nekem az első császár altatásos volt másodszor is azt akartam de a dokik nem engedték.A másodiknál elég szarul voltam műtét közbe szédültem nem kaptam levegőt,alig vártam,hogy vége legyen.

Én is megpróbálok jönni. :)

Magamat ismerve leszek:)

Mennem kell felébredt a kiskirályom:)Ha este lesz valaki szerintem én is jövök:):)

A katétert nekem is csak akkor vették ki,ha jeleztem,hogy van ingerem.Hát én jeleztem gyorsan:)

Én beöntést szerencsére nem kaptam...arról nem is volt szó!!

Az klassz! :) Most mit szeretnél? Látom, hogy Neked is van már fiad is és lányod is.

Katétert a műtét előtt mindenképp kap az ember. Amint fölkeltem, kivették. Beöntést most nem kaptam. 5 éve még adtak hashajtót mindenkinek, most csak akkor, ha már napok óta nem sikerült. Én is kértem, mert nem akartam, hogy azért bent tartsanak, mert nem sikerül. Addig viszont nem lehetett enni, csak húsleves levét vagy tejbegrízt. Irtó éhes voltam.

Nekem ugyanez annyi különbséggel,hogy mi most próbálkozunk a harmadikkal.

Minket is hajtottak wc-s dologgal bár másfél napig katéterem volt!!!De nekem a nagy dolog sem jött könnyen össze,sőt,műtét után 1 évig szorulásom volt...:s

Én mind3-at ugyanabba a kórházba szültem(sajna ma már nincs meg a szülészeti része a kórháznak)és az évek múlásával változtak nálunk is a dolgok.De amikor 95-ben szültem a fiamat,már akkor hallottam arról,hogy pár óra múlva kitessékelték az anyukákat az ágyból(ez másik kórház volt).

A gyengeség attól is volt, hogy előtte 10 órát vajúdtam. A torkom a csőtől lett olyan, amit letoltak az altatásnál.

Most már úgy hallom,az a menő,hogy 6-8 óra múlva ki az ágyból a zuhanyzóba.Produkálj mielőbb pisit,meg nagy wc-zz is,és akkor nem szekálnak beöntéssel,meg kakéterrel.

Nem csak kórház függő. Ahol én szültem, pár éve még ott is 24 órát kellett utána feküdni. Mondták, hogy már nem így van, mert nem ettől függ, hogy fájni fog-e utána a fejed vagy sem. Most 8 órát kellett feküdnöm. Utána segített talpra állni a szülésznőm. Lezuhiztam és megkaptam Laurát. Estig velem volt. Éjjel is együtt akartam vele maradni, de nagyon horkolt a szobatársam és Laura nem bírt aludni. Én sem, ezért másnap egy 1 ágyas szobába költöztem. Onnantól velem volt éjjel is. Az elsőnél 5 napot voltam bent, most hármat. Illetve azért négyet, mert a műtét előtti napon be kellett feküdnöm.

Ez biztos az alatástól lehetett nem?Engem mind3 alkalommal spinálisan érzéstelenítettek.Kába nem voltam,de gyenge annál inkább.

Nekem aznap csak fel kellett ülnöm az ágyban de másnap hajnalban már vittek zuhanyozni...nagyon fájt!!!!

Jaj bocsi rosszul klikkeltem,félrenyomtam:)

Az első császár után én is olyan gyenge és levert voltam.

Úgy látom ez is kórházra válogatja,hogy kinek mikor kell először felkelni a műtét után.Amikor a fiaimat szültem még 24 óra kellett ahhoz,hogy talpraálljak.A kiscsajomnál már 6 óra múlva mennem kellett zuhanyozni.Hát...A mai napig bennem van az az érzés:(Azt hittem,besz..ok:D

Pedig az nem semmi!!Én másnap alig bírtam felkelni,szoptatni alig tudtam mert nem tudtam olyan helyzetbe fordulni ahogy kényelmes lett volna.Étvágyam semmi volt,egy islert ettem meg egy nap...életem legrosszabb 3-4 napja volt:(

nem ajánlottam fórumot. Mire gondolsz?

Igen, tényleg magas. Vérvételnél vigyorogni szoktam. Na nem azért mert mazochista vagyok. :)

Én is féltem tőle nagyon, de rossz volt, hogy altatás után csak másnap láthattam a fiamat. nem szopizhatott rögtön. Hánytam, amikor felébredtem és nagyon kába voltam. A torkom pedig kb. egy hónapig olyan slejmes szerű volt. Állandóan fuldokoltam éjszakánként. Ébren sokkal jobb volt. Amint kitoltak a szobába, megszoptattam Laurát. Még műtét közben megmutatták és megpuszilgathattam. Már aznap mászkáltam a 8 óra leteltével.

Sajna nem találom azt a fórumot amit írtál:(

Persze nem jajgatok,meg kiabálok,csöndben tűröm a fájdalmat,márha a felszisszenés annak számít:D

Neked biztos magas a fájdalomküszöböd,nem?Mert én olyan kis nyamvadka vagyok,egy tűszúrásnál már felszisszenek:D

Nem biztos, hogy vállalunk harmadikat. Ha igen, akkor remélem, hogy tényleg az lesz. Ha most is fiam született volna, akkor tuti vállalnám a harmadikat is.