Családfüggőség (beszélgetős fórum)
Nagyon más-más fázisban éltek, gondolkodtok.
Ennek nem lesz így jó vége... a te elvárásaid, hozzáállásod nem az ô ritmusa, életszemlélete.
Jehova-jövő...: az oviban van egy kislány, akik jehovák. Ennek értelmében a kislány nem ünnepel szülinapot. Ez mindenkinek a vallási magánügye, de!
Nálunk a szülők mindig visznek tortát a gyerek szülinapjára. Amíg tart a köszöntés meg a gyertyafújás, éneklés, stb, a kislánynak a csoportszoba előtt a szekrénynél ülve kell várni, és amikor már kiporciózták a tortát, akkor mehet vissza.
Biztos szeretik a szülei, de amikor ezt látom, a kislány meg szomorúan vár, a szívem szakad meg...
:) :) :)
Hát, az ugyanúgy megvan... az anyja öccse nagyon benne van, ő meg mintha próbálkozna, de nem ad bele apait-anyait, nem veszi azért túl komolyan...de lehet ezt is csak az anyja, öccse kedvéért... mert ideje még pluszban erre is, nahát erre sincs normálisan! Sztem valahol ez is egy plusz gond :(
Mindig másoknak akar megfelelni, lehet :( Csak nekem nem...
Igen igzad van és kösz, hogy próbálsz segíteni... :)
Ez az, hogy neki megvan -e az a döntés, hogy velem tervezzen..akár örökre... mert ez döntés kérdése... csakhogy én 32 leszek nyáron, a gyermekvállalás nekem már valahol idő kérdése... és ezt tudja...
Tudod, erre csak azt tudom mondani, hogy mi a párommal az első perctől tudtuk, hogy csak vele tervezünk, örökre, ha úgy tetszik.
Még akkor is, amikor én mondtam neki, hogy igen, szeretnék egyszer gyereket - és a hangsúly az EGYSZER MAJD-on van. Ő már akkor vágyott rá, pedig csak 22 volt, én 19. 5 évvel később ugyanitt tartottunk. Ő akarta, én még nem. Talán még ma is ezt mondanám, ha a kisfiam nem dönt úgy minden biológiai törvényszerűségre fittyet hányva, hogy megszületik és kész.
A lényeg: nem ugyanolyan ütemben látjátok a kapcsolatotokat, ezt tegyétek tisztába, mert a leírtak alapján ez lehet minden gond forrása. Ha elbizonytalanodott, találjátok meg az okát, és javítsatok rajta. Ha ez nem megy, fene megette...
Mikor kérdezem, hog nem akar gyereket? Feleséget?
A válasz: De! Szeretne...
És hogy ő ennek így indult neki...az elején tisztáztuk direkt, ki hogy áll a házasodás/gyerekkérdéshez... azt mondja, közben változott meg valami(nyilván az én viselkedésemben-nem azt kapta amit várt), és ezért lett bizonytalan...
A párod:
Sokat dolgozik, még hétvégén is, vélhetően napközben/egész héten kellően elfárad. Hétköznap várja otthon a kaja, a lakás, szex és a punnyadás egy nehéz nap végán. Hétvégén meg meglátogatja a családját, ahol szintén van lehetőség punnyadni, gyereknek lenni, nem csinálni semmit.
Jelenleg neki ez kényelmes, ha van is benne igény többre, az nem olyan erős, mint a jelen kényelem iránti szeretet.
Te:
Otthon vagy munka nélkül, egész nap nem történik igazán semmi, azt várod, hogy hazaérjen a párod, és végre történjen valami. De mivel megértő vagy az iránt, hogy ő sokat dolgozik, hét közben nem nyeszteted. Valahol joggal várnád el, hogy akkor legalább a hétvégék legyenek mozgalmasabbak számodra, de ő ilyenkor is pihen(ne).
Te már a jövőt tervezgeted, esküvőt, gyereket szeretnél egy már többéves kapcsolatban, a párod meg nem gondolkozik még ilyesmiben az aligpáréves kapcsolatban, de attól azért még szeret(het).
Szerintem ebben van a gond. Nem ugyanazt gondoljátok a kapcsolatotokról és arról, hogy milyen irányba és milyen ütemben kellene haladnia. Ezt tegyétek tisztába, a többi magától is megoldódik!!
Véleményem szerint ez a hazarohangászás GÁZ! Felnőtt férfi aki egész héten gürizik, gondolom hullaként ájul be az ágyba és hétvégén sem az az első hogy a kapcsolatát építse hanem mint egy koleszos rohan haza a mamahotelba.
Teljesen jogos, hogy felhúzod magad ezen, ez nem kisajátítás hanem jogos igény, hogy veled legyen mikor mindketten szabadnaposak vagytok.
Mégis miről szól akkor egy párkapcsolat? Csak egy lakásban élünk? Semmi közös minőségi idő?
szerintem az még jó is
csak ne végtelenbe nyúló ottlét legyen...:)
De ez csak azt erősíti meg, hogy nem akar veled lenni. Különben ebéd után elindulna haza.
Milyen messze laknak a szülei?
Hát ez az! Eltaláltad! Sosem fog rám családjaként tekinteni! Ettől tartok! Napközben dolgozik, ezért nem velem van...na ezt kéne pótolni a hétvégén... de ő szombaton is dolgozik, tehát nagyon kevés ideje marad a maradékot felosztani a család és a barátnője/esetleges majdani felesége közt. Az a baj, amikor otthon vagyunk náluk, ezt látom. Bevonul a tesóval a szobába,(anyukájával szinte alig beszél), megy a gépezés, stb, anyuci néha bejön, szól, fiaim ebéd, vacsora, gyertek...
És ez az, hogy már számtalanszor próbáltunk leülni, és beszélni erről, de egyszerűen nem jutunk dűlőre... valószínű, egyre ijesztőbb, hogy az lesz a vége, nem lesz más megoldás, mint őt meghagyni a család bűvkörében(sosem lesz normális párkapcsolata-ezt ki más viselné el?)
Olyasmivel próbálkoztál már, hogy alternatívát kínálsz?
Mármint arra gondolok, hogy ha otthon is csak punnyadás van, akkor miért ne csinálhatná az anyjánál is, ahol még gyereknek érezheti magát?
Próbáltál olyasmit, hogy mondjuk elmegy az anyjáékhoz, de estére kötött programot szervezel (színház, mozi, étteremben vacsora, stb)? Mintha randitok lenne?
Aztán pár ilyen alkalom után NYUGODT hangnemben beszélhetnétek a dologról - hogy valóban hiányzik-e neki, hogy az anyjáéknál tespedjen, vagy jobb veled? Neked kell kiderítened és rávezetned őt is, hogy valójában azért akar-e az anyjánál lenni sokat, mert addig gondok nélküli gyerek lehet arra a kis időre, vagy csak mert lusta.
Bocsi, hogy ezt írom, de nem vagy a családja. Egy nő vagy, akivel együtt él. Nem veled van napközben, és nem veled tölti a szabadidejét, ez azért sejtet néhány dolgot.
Inkább azt kellene végiggondolnod, hogy miért szeret otthon, a szülőknél lenni. Ha csak azért, hogy a tesójával üljön a szobában, miközben anyuci körbeugrálja, akkor szerintem egyszerű a dolog.
Két értelmes, felnőtt ember vagytok. Ha ezt sem tudjátok megbeszélni, mi lesz majd később, a komolyabb gondoknál? És ha úgy érzed, nem akar elvenni, nem akar gyereket (már pedig miért akarna, ha folyton azért hisztizel), akkor itt az idő, hogy tovább állj, és keres magadnak egy érettebb férfit.
Ne haragudj, de te sem leszel már fiatalabb.