Csak úgy, arról ami a fejedben jár... (beszélgetős fórum)

Alig várom, hogy lejárjon a párom fogyókúrája. Nem értem, férfi miért kell fogyózzon, ha csak picit túlsúlyos.

Így, mert hülyeségeket kell egyen, állandóan velem kötekedik. Na, de még 1 hét...

Nem értem, hogy tudnak ilyen vakok lenni az emberek.

Ágival a parkban voltunk, pirosba volt öltöztetve, van fülbevalója, köves és fiúnak názték.

Lehet, mert nincs 1 évesen derékig érő haja.

A tavaly ugyanez megtörtént, rózsaszínű, virágos ruhácskában volt, megkérdezték, fiú vagy lány.

Jó ötlet!:D

Áh, 5 év alatt azért kiismertem őket...:) És mégis! Anyu is ma jegyezte meg, hogy hihetetlen, mennyire hasonlítanak(itt fest most a bátyja nálunk)! Mint az ikrek! Pedig nem azok!

Tartsd meg mindkettőt:)

Vicceltem, érdekeseket mondasz. Rég ismered? Hátha idővel jobban körvonalazódnak a fiúk.

Hmm...:) Néha olyan érzésem van, mintha a pasimmal lennék, közben a tesója az!:) Előfordult, hogy csak fél szemmel láttam, hogy bejött a szerelmem a szobába, és ráförmedtem, hogy miért nem vasalta el a pólóm(siettünk vhová)! Nem szólt semmit, ránéztem, és szegény bátyja volt, aki pislogott rendesen! Nem értette, miért kéne kivasalnia a pólóm?!:))

Meg néha ösztönösen nyúlnék az ő popójához, stb:DD

Annyira jó anyának lenni, van egy kis Szöszmösz, akit rendezek, kényeztetek, mókázok vele. Nem tud beszélni, de elmutatja mit szeretne,sír, ha nem jó valami nki, kacag, ha meg van elégedve.

Persze, ez ilyen, most, mikor 1 éves.

Aztán, gondolom, nehezebb lesz. A gyerekneveléstől félek, nagyon komoly dolog.

vajon leszek-e valaha anyuka?

anyuka szeretnék már lenni!

szeretném átélni...

A félelem, féltés helyett élvezzétek az életet,Ti még fiatalok vagytok,úgy látom,engedjétek el magatokat.A baj a rossz majd később jön el (szülők elvesztése),addig megerősödik a biztonságérzetetek és az segit feldolgozni a veszteségeket.

A természet rendje az hogy a gyerek temesse a szülőt.Az a jó minél később,de el fog jönni azis ,ezt elkell fogadnunk.

:-))

Kicsit megnyugodtam:-) Hogy veletek akkor már 5 éve nem történt semmi, és hogy nem csak nekem vannak ilyen pánikjaim:-) Csak én sem értem, mért nem tudja elfogadni az ember a jót. Mért kell mindíg a rosszat keresni.Jó lenne kilépni ebből valahogyan.

Valahogy úgyvagyok a dologgal, hogy most minden tökéletes. 16 éve vártam a nagy szerelmemre, most együtt vagyunk másfél éve, már házat építettünk, jól elvagyunk. Kislányom sikeres, és olyan szép. Jó a munkám.Egyszerüen nemlehet az élet ilyen tökéletes. Mert eddíg sose volt. Ezért félek, hogy biztos történik majd valami, nehogy már ilyen jó legyen minden..

És ezt a nagy boldogságot folyamatosan beárnyékolja a félelmem. :-(

Szerintem teljesen normális, hogy féltjük a szeretteinket:) Nekem is nagyon gyakran eszembe jut, hogy nem szeretném elveszíteni őket.

Azért bizonyára van egy egészséges határ a féltésben is, gondolom az már tényleg nem egészséges, ha a gondolataink csak a rettegésről szólnak és hatással vannak a mindennapjainkra.