Butaságot csináltam? (beszélgetős fórum)

hallottam már olyat ahol működött! de a második esélynél vigyáznod kell! mert 3. tuti nem lesz!

sok sikert!!!

lehet,h. akkor még nem álltatok készen a kapcsolatra és kellett ez a pár év

mindenképp érdemes megpróbálni

Akkor most már nem általánosságban..

Veszélyes játékot játszol.. Egyikőtök sem ugyanaz az ember már, tudom, mert ezt én is végigjátszottam nem rég: már nem az ember szereted, hiszen nem ismered, hanem a múltbéli szép élményeket, a fiatalságodat, ami akkor volt..

Amibe én maximum belemennék (azok után, hogy rendesen megégettem magam egy hasonló szituban), az egy laza szeretői kapcsolat. És újra megismerni a másikat, anélkül, hogy arra építenél, ami régen volt. És ez az igazán nehéz..

az esély megvan:)

meg kell próbálni, szépen lassan, elkapkodni nem kell!

Biztos hosszúra sikeredik majd a kérdés. :-)

Várjuk!

Volt egy komoly kapcsolatom soksok éve. Életem szerelme volt. Igy majdnem 27 éves fejjel is igy érzem.

Lassan 5 éve, hogy véget ért. Az oka nagyon egyszerű. Fiatal voltam. Ő volt az első, akivel együtt éltem, akivel közös gondjaink voltak, akivel éltünk a világban. Sokmindent kaptam tőle, bizsergett a levegő, ha a közelben volt...

Mivel először éltem külön a családomtól, igy nagy volt a lelkesedés, imádtam még WC-t is pucolni. :) Aztán ellaposodott ez a lendület, és egyre többször kértem a segitségét a házimunkában. Szivesen megtette, de nem akkor, mikor kértem. Kötözködtem vele sokszor emiatt...

A másik alapvető gond az volt, hogy nem beszélt az érzelmekről. A féléves fordulónkig ki sem mondta, hogy szeret. Éreztem az első perctől kezdve, mindent megadott érzelmileg, ki merem jelenteni, hogy tökéletes társ volt! Egyre jobban szerettem volna hallani is, nem csak érezni, nem csak tudni, és egyre többször utaltam rá, hogy mondja ki.

Elszaladt velem a ló, és a végén már semmi nem tetszett, mindenbe belekötöttem, ő persze megrémült a változástól, és nem merte megadni,a mit kértem.

Elszúrtam. Méghozzá nagyon. Mélyen megbántottam. Vége lett.

Ennek már 5 éve, és én nem találom a helyem. Nincs olyan, a igazán érdekelne, nincs, akitől bizsereg a levegő, nem találok senkit, akiben ne őt keresném.

Pár hete, hónapja vége lett a kapcsolatának. Jól indult, boldog volt, olyan volt lány, akire mindig vágyott, szép vékony, csinos, fiatalabb még nálam is, szertelen, jó humorérzéke és frappáns reakciói vannak. Az okot nem tudom, de szakitottak. Előtte pár nappal vele álmodtam, és gondoltam, ránézek, hogy van, mi újság nála, és akkor láttam megdöbbenve, hogy egyedülállók mindketten, és már nem együtt élnek külföldön, hanem a srác hazakölzötött. Volt nagy örömködés, meg szomorúság, mert azért drukkoltam nekik, megérdemelte már, hogy végre boldog legyen, és ez egy kb 3 éves kapcsolat volt, azt gondoltam, lassan már házasok lesznek...

Nemrég volt a 30. születésnapja. Irtam neki. És sajnos válaszolt. És egyre olyanabbakat ir, amiktől a szivem ismét kiugrik a helyéről, folyamatosan csak rá tudok gondolni... azt hiszem, kezdek megint szerelmes lenni... De mi esély van egy újabb közös jövőre?

Mit gondoltok?

Nah, általánosságra általánossággal válaszolok.

Mindenki csinál butaságot, senki sem tökéletes. Kérdés, hogy az a személy, akivel szemben a butaságot elkövetted, ezt hogyan éli meg, és problémát csinál-e belőle, vagy sem.

:)))

Jót mosolyogtam :)))

Kiváncsi vagyok,hogy lesz e kérdés! :))