Bölcsen döntöttem vagy gyáva vagyok? (beszélgetős fórum)

Nincs szükségem rá, hogy védjem :) És hidd el, nekem nem fontos, hogy téged meggyőzzelek. Csak nem kell ám kijelenteni valamit, azért mert neked nem sikerült. Te így vagy vele, akiknek meg szerelem van a kapcsolatukban és nem múlt el, mint ahogyan sokan gondolják, hogy annak el kell múlnia, ők mosolyognak a kijelentéseiden.

Én megértem, hogy így gondolod. Csak szóltam, hogy van másképp is :)

Megértelek hogy próbálod védeni az álláspontod,de ennyire nem kell elrugaszkodni a valóságtól. :D

Szóval hogy őszinte legyek,a kis 6 éves kapcsidra

butaság hivatkozni,tegyél hozzá még 20-at és akko talán elkezdelek komolyan venni.

" De a személyes vonzalmon kívül igenis vannak nagyon fontos dolgok, amiknek szintén meg kell felelni ahhoz, hogy valaki boldog párkapcsolatban élhessen."

vannak, csak nem elegek hosszútávon, ha a személyes vonzalom nincs meg :)

Miért kell nálad az egyiknek kizárnia a másikat?

Tedd hozzá, hogy nálatok :)))

nagyon jól látja, mert hasonlóan rossz tapasztalatai vannak, mint neked.

Vannak jó tapasztalatok. A szerelmet nem az első két heti lángolással kell azonosítani, hanem egy olyan érzéssel, ami mindig ott van benned és több, mint a szeretet. Több, mint amit egy barát iránt érzel, több, mint amit egy rokon iránt érezhetsz. Kívánom neked, hogy megismerd az ilyen párkapcsolatot. Akkor optimistább leszel ilyen téren :)

Nem kicsit szélsőségesek a megállapításaid :))

Van másképp is, mint ahogy kialakítottad magadban az elméletet :) A gyakorlat mást bizonyít. Nem sok embernek sikerül, de ne magadból indulj ki.

Akinek ilyen rossz a tapasztalata szerelem terén, persze, hogy inkább aggyal próbál meg kapcsolatot kialakítani. A szerelem nem ilyen negatív. :) Nálad szerintem más okok vannak a háttérben.

Ha nálad a szerelem egy betegséghez hasonlítható, akkor ott gond van.

Nem kell feltétlen a józan észre hagyatkozni de akkor a következményeket is bátran vállalni kell!

Az érzést én is ismerem,de a boldogsághoz nem kötöm és nem tartom életbe vágóan fontosnak.

A szeretetet annál inkább. :)

Szerelem nélkül lehet élni,szeretet nélkül egy percet sem!

Sajnálom, ha nem ilyen párkapcsolatban élsz :)

Akkor persze, hogy handabandának fog tűnni :)

Lehet, hogy egyszer még te is rájössz. Akkor majd érteni fogsz :)

Ez egy rakás handabanda bocsi! :)

Nem sok ismerettel rendelkezel szerelem és szeretet közti különbséget illetően.

Miért bíztatsz másokat is ilyen badarságba?

Nincs benned egy csöppnyi felelősség érzet se :((

A szerelem egy a köldök energia központjában, vagyis az ösztön világunkban megjelenő egyik legdominánsabb érzelmi kitörés, amely általában egész lényünket uralmába veszi, mintegy rabul ejti. Ha beteljesedik vagyis viszonzódik hatalmas dinamikus erővé alakulhat, amely építeni képes. Ugyanakkor veszélyei is vannak, mert mint tudjuk a szerelem vak is, ezért nem választhatja ki az ember, hogy kinek lesz kiszolgáltatva. Persze a normális életben az ember számára ez a élet csúcsa és ha mindkét irányból tartósan működik és az emberek is összetalálnak, akkor a szerelem az együttélés legjobb fundamentuma.

A szerelem által megszerzett boldogság viszont ingatag, mert feltételekhez kötött. Ha a szerelem nem talál pozitív visszhangra, vagy nem megfelelő a partner, akkor a viszonzás hiánya vagy a visszaélés vele égető, önromboló erővé alakíthatja át a szerelmet, amely akár a végletekig viheti az embert, igy nem is ritkán, akár gyilkol és öngyilkolhat is. Tehát a szerelem, mint vitális erő, egy fiziológiai, pszichológia folyamat, amely az egész hormonális rendszert és a pszichét kiborítja harmónikus egyensúlyából és kérdéses, hogy az eredmény pozitív avagy negatív lesz az illető számára. Persze az irodalomban, művészetben és a köztudatban a szerelem csak pozitívnak elkönyvelt dolog. Azonban ha a vitális erejétől nézzük a dolgot a szerelem csak annyiban különbözik egy betegségtől, hogy nem mindig rombol, de az ember egyensulyát mindig felborítja. Mindkettő a földi élet tartozéka.

Nagyon sok ember keresi, hajtja és próbálja önmagában kiváltani a szerelmet, gyakran azáltal, hogy bebeszéli azt. Ezek az emberek hibát követnek el, mert hiszen értelmükkel egy természetes folyamat ellen játszanak, amiért aztán mindig meg kell fizetniük.

Köszönöm a válaszod és valahol megértelek...

tanácsom csak annyi : tedd azt, amit eldöntöttél, ne kérdezd, h. gyáva vagy-e, hanem járd az utad (szerintem:) !

Érdekes megközelítés..igen, itt az érzéseken kell dolgozni és lehet pont ez a baj! Nem azon hoyg mindkét fél szereti egymást és nem tudnak kijönni mégsem című történet! Azon tényleg érdemes dolgozni. Na de amikor nincs meg egyik fél részéről az érzés akkor mind dolgozzunk és minek?

Mondjuk a férjem teóriája hogy rendesen elhagyagolt és "természetes" hogy a 3.fél iránt lobbantak fel az érzelmeim. Nem tudom. Most kiiktattuk a 3. felet. Meglátjuk hogy alakulok érzelmileg.

Ne hari hogy nem reagáltam rögtön, viszont olvastalak és emlékszem.

6 éve vagyunk együtt és 2 éve házasok. Azonban az életünket a gyermekünkkel kötöttük össze először, nem papíron. 1 hónapnyi ismeretség után jött a babónk és már akkor nagyon elveszettnek éreztem magam, nem tudtam mit tegyek de mivel rendes férfi és előtte csak lúzerekkel volt dolgom úgy döntöttem megtartom.

De hogy 2 éve miért mentem hozzá? Igazából azért hogy összetartsam a családot a férjem ugyanis egy olyan országba ment dolgozni ahová én nem mehettem volna utána ha nem vagyunk házasok, különben meg úgy voltam vele hogy már a gyerek miatt úgyis az övé vagyok. Szeretetből mentem hozzá, boldog voltam, szép esküvő volt, bár nem volt az az "én vagyok a világon a legboldogabb menyasszony" érzés.

igazad van...

én hasonlót írtam az elején, csak senkit nem érdekelt:

11. Szen.De! 2013-01-14 20:29

Én csak azt nem értem, miért mentél hozzá (a férjedhez) szerelem nélkül?Nem kell válaszolni, ha nem akarsz, csak furcsállom:/ ..és azt is,h. a férjed is csak most 'ugrál' amikor képbe került vki más...

Hát, ha a férjedbe nem vagy szerelmes, a másikba meg igen, és nem a férjed adja, sosem adta azt a lelki pluszt, akkor nem értem, miért így döntöttél...

Egy párkapcsolatnak a kölcsönös szerelmen kell alapulnia, ha ezen dolgozni meg új esélyt adni kell folyton, akkor megette a fene az egészet.

Az előbbit ne értse senki úgy, hogy nem kell sokszor új esélyt adni, meg dolgozni, meg javítani, magamon is, és elviselni. De ha ezek mögött szeretet, szerelem van, akkor lehet és érdemes.

Ha viszont már magán az érzésen kell dolgozni.., Na akkor mindegy.

Szóval szerintem átgondolhatnád...

Hát igen.Így kell elegánsan félreállni.

Viszont van olyan volt szerető,aki könyörög, megalázkodik, majd hazudozik, kavar, bosszút áll stb..

Én gondolom, hogy érti.

Túl könnyen lemondott a "szerelméről" a pasi....

A fórum indítónak:

Minimum össze kellett volna hogy verekedjen miattad a férjed, meg a szeretőd???