Beteljesületlen szerelem (beszélgetős fórum)

Ja, hát én eleve "nagy szerelemből" létrejövő házasságra gondolok.:)

Azért onnan is van kikacsintás, csak nem 14 év után.

De csak kikacsintás, és rövid ideig.

Egy kapcsolat ellaposodhat 5 év után is és 30 év elmúltával is lehet izgalmas, tartalmas, kiegyensúlyozott. Ez azon a két emberen múlik akik benne élnek és azon, hogy milyen minőségben és mennyiségben töltik meg tartalommal, szeretettel, megbecsüléssel és tisztelettel.

Én is azt mondom, hogy ha igazi és örök szerelem akkor azt nem lehet félresöpörni, az utat követel magának. ott nem lehet trükközni és hókamókázni.

Ha meg nem, akkor el fog múlni.

Ha neki így jó, legyen a barátnője, mindegy.:)

De 14 év után nem szabad, hogy ellaposodjon egy kapcsolat. 20-25 esetleg, ..én a 14 et korainak tartom.

Annak, hogy összejöjjenek, semmi akadálya, mármint külső.

Van itt pedagógus, mondja meg ő: érdekel-e valakit, hogy kivel kavar a tanár?

Ez a kérdés nekem is eszembe jutott...

Meg még sok minden azokról a dolgokról, amiket írtatok...

Az élet nagy kérdései:

Törvényszerű az, hogy minden kapcsolatnak a vége az elhidegülés, az együtt mellett élés?

Vajon az emberek hány százalékában merül fel, hogy legszívesebben (ha nem lenne közös gyerek, vagyon stb.) kilépnének a kapcsolatból egy új reménybeli szerelem miatt?

Valaki azt írta, hogy aki ilyet megtesz egyszer, az többször is megfogja. Ez elég negatívan hangzik. Viszont mindenkinek egy élete van és joga ahhoz, hogy a boldogságot keresse. Sajnos az élet kompromisszumok sora. Valakinek az ad nagyobb biztonságot, hogy a már kiismert ember mellett marad és egységben tartja a családot, valaki romantikusabb módon egyfolytában a boldogságot, a pezsgést keresi. (Őszintén szólva én egyre inkább becsülöm az ilyen bátor embereket.)

Abban nagyon egyetértek, hogy ha valaki félrekacsintgat, akkor annak oka van. Vagy az, hogy olyan a vérmérséklete (még a guruló krumplit is) vagy az, hogy válságban, unalomban van a házassága.

El fog múlni.

Túl lesz rajta.

Nem bántásból írtam...De,ha azt mondod,váljon,és megteszi,ha rosszúl sül el az új kapcsolat,akarva,akaratlanúl is hibáztat téged.

Ha azt mondod,maradjon a férjével,és úgy tesz,évek múlva te leszel a hibás,mert car az élete.

Szerintem ilyesmibe nem szabad belefolyni. Hallgasd meg,tartasd a vállad egy jó síráshoz,adj zsepit,de ennyi... Kb.ennyit tehet egy barát ilyen esetben!

Viszont a tanitvanyan igy vagy ugy, de lecsapodhatnak dolgok; es a munkatarsak sem vakok;

meg ahogy olvastam, az anyuka jarogatott be feleslegesen az iskolaba;

nyilvan o volt jobban beindulva;

egy biztos: nem vetne a pedagogusra jo fenyt, ha kiderulne ez a kis erzelmi malor;

Nem orvos, ezért nem. És a nő meg nem a diákja, ezért sem. 2 felnőtt ember.

Mondom, szerintem ezek kifogások arra, hogy valamire lehessen fogni a beteljesületlen szerelmet, nehogy kiderüljön a végén, hogy esetleg nem is működne köztük sokáig.

Van egy ilyen mondás, hogy néha a sors úgy büntet, hogy valóra váltja a kívánságodat. Vagyis teszem azt, összejönnének mégis és akkor láthatnák, hogy nem is olyan jó együtt. Ennyi. Nem azért, mert nem hiszek a szerelemben. Én hiszek a szerelemben, de aki nyafog, rinyál, mártírkodik és nem tesz semmit, az saját maga sem bízik abban, hogy ez szerelem. Lehet, hogy tudat alatt is érzi, hogy a másik sem.

etikailag kifogas ala esik, mivel az egyik tanitvanyanak a szulojerol van szo;

nem ajanlott az ilyen "viszony"

Én hagynám szenvedni, úgy értem, vannak ilyen emberek akik direkt ilyen lehetetlen kapcsolatokba kapaszkodnak, hogy legyen miről panaszkodniuk.

Mivel a férje is távol van, természetes, hogy egy idő után nyit valamilyen szinten mások felé. Amiben pedig egyáltalán nem vagyok biztos, az az, hogy ezt nevezhetjük-e szerelemnek. Milyen szerelem? Egy kölcsönös szimpátia, vonzalom és kész. Ki mondja, hogy ez akkora nagy szerelem, hogy kiállná az idő próbáját, vagy inkább azt sem. Az is lehet, hogy ha mindketten válnának, hamar kiderülne, hogy nem is illenek össze. Ha viszonyt kezdenének, az is egy illúzió lenne, mert ugye a viszonyba általában nem viszi az ember a mindennapi kis csip csup ügyeit, marad csak a relax, a szórakozás.

Aztán ha élesben menne, jönnének ugyanezek a gondok ott is. Talán a barátnőd pont ezért ő maga sem akarja, hogy beteljesüljön ez az egész, mert akkor lehullana a lepel az emberről, akit most tud idealizálni csak úgy. Neked meg panaszkodni róla. Vannak ilyen emberek, nyugi. Ha meglenne neki a tanárúr, akkor meg beleszeretne egy másikba, mert neki hiányzik az a nyűglődés, ami azzal jár, hogy nem kaphat meg valakit. Mártírkodik már bocs.

Nem akarok így beszélni egy emberről, akit te meg nagyon megbecsülsz, de ez van, ő ebből az álmodj királylányból sosem fog felébredni.

Ja, de! Ha jönne egy másik anyuka, aki ugyanúgy bejárogatna a tanárbácsihoz:)

Egyen csokit és vegyen egy új ruhát, ezt szokták. :)

Mondd meg neki, hogy ne legyen nagyon elkeseredve. Ha ez igazi szerelem mindkettejük részéről, akkor nem fognak egy kihűlt házasságban maradni. Ha csak fellángolás, akkor el fog múlni.

Az sem jó, ha kerüli nagyon a férfit, mert a saját fantáziájában fogja túlmisztifikálni a helyzetet.

Rendben. :)

Részben igazad van, csak mindig tőlem kérdezi, most mit csináljon. Mire én: nem tudom. De mivel fel vagyok regisztrálva a hoxán, megkérdezem a közvéleményt, ki mit tenne hasonló helyzetben. Beleegyezett. Nem a háta mögött intézkedtem. :)

Miért kellene pszichológus? Vagy pszichológus miatt lehet válni?

Szerintem hagyd békén! Ne mondj semmit! Ezek az ő érzéseik,majd megoldják,nagy gyerekek már!

Elhiszem,hogy rossz látni,ahogy szenved a barátnőd,de ez nem a te dolgod! Különben is: bármit mondanál,később rosszúl is elsülhet!

Békén van hagyva, abszolút!

Így van, ki van mondva, meg van beszélve, kettejük közt mondhatni le van zárva. Most már csak hivatalos dolgokról beszélnek ha nagyon muszáj.

Csak én azt szeretném, hogy fejben is felejtse el, ne nézegesse az iskolai képeket, inkább mentse meg a házasságát ha még lehet...

Csak én azt érzem, BÁR Ő KIMONDTA, magában mégsem tudja magát tartani ehhez. Talán egy pszichológus kellene neki.

Lehet, hogy én olvastam rosszul a leírtakat, de nekem úgy tűnt, már megbeszélték, hogy semmi nem lesz a gyerekek, a házasságok miatt. Szerintem csak a barátnő szenved, mert szerelmes, és mert azt hiszi, ez az érzés viszonzott és nagy dolgot veszít.

1. Ha a férfi is szerelmes, de úgy döntött, hogy nem tesz semmit, nem akarja a családját elveszteni, tiszteletben kell tartani és békén hagyni.

2. Ha a férfi nem szerelmes, és csak egy vonzalom miatt nem akar belebonyolódni egy viszonyba, ami a munkáját is veszélyeztetné, akkor is békén kell hagyni, és örülni, hogy nem lesz nagyobb szívfájdalom.

Lehet hogy csak idő kell hogy letisztuljon ez a kép.

Azt, hogy a barátnőm mit érez, elmondta neki fél éves titkolózás után. Rá pár hónapra ismét beszéltek, de ekkor már a férfi is vallott.

Pont hogy a barátnőm volt az, aki ezek után azt mondta, szereti őt annyira, hogy nem akar neki és a családjának fájdalmat okozni, nem akarja a közel 20 éves pályáját egy mozdulattal lerombolni, mert tiszteli mindazt, amit eddig elért az életében.

Szóval nem egyoldalú szerelem, pont ez a baj. Azon sokkal könnyebb lenne túl lépni szerintem.

Meg nem hagyott el senki senkit... de nagyon rezeg a lec. A masik pasi is tizenev utan unalmas lesz; aztan jon megint a kovetkezo?

azt szoktatok irni, hogy aki egyszer megteszi, az tobbszor is...

aso-kapa-nagyharang; allitolag orok huseget fogadtak;

Nekem úgy tűnik, hogy ez csak a barátnőd részéről szerelem. :( Kétlem, hogy ha a férfinak is nagy érzései lennének, akkor így alakult volna a történet.

Ezért nem tudsz jobbat tanácsolni, minthogy próbálja rendbe tenni a házasságát, ha pedig nem lehet, váljon el, és majd jön egy kölcsönös szerelem.

Ez nem igaz. Itt senki nem hagyott el senkit.

Pont hogy a megoldást keresi/keressük.