Be tudod engedni a jót és a szeretetet az életedbe? (beszélgetős fórum)
Kedves Molyírtó!
Én hirtelenjében arra a szürke eminenciásra gondoltam aki lelkiismeretesen ,kötelességtudatból
végzi a munkáját, amiért nem kap és nem is vár elismerést. Tehát ahogy olvastam az jutott eszembe, ilyen ember már nincs is, valami nem stimmel nála. Ez a tapasztalatom, ha nem törtet valaki, nincs állandóan szem előtt, reflektorfényben, az bizony nem érvényesül. Persze, mint mindenben kivétel azért szerencsére akad.
Egyébként meg gondolom azért tetted fel a kérdést, hogy tudom-e mit tesz, ki is az igazi eminenciás?
..hát az az ember aki a háttérből nagyon is jól irányító, jó "stratégiai játékos" röviden. :)
Örülök, meg nem is a hozzászólásoknak.
Örülök, mert néhányan tudják, hogy miről van szó, azaz tudják, hogy min kellene változtatni.
Nem örülök, mert néhányakhoz még nem jutott el az üzenet.
Szerintem, lehet itt a véleményekből lelkileg építkezni.
Szerintem ez a fórum gondolatébresztőnek ideális.
Arra, hogy elgondolkodjunk: "Tényleg úgy működik a világ, ahogy mi gondoljuk?"
Ha már ezt elérjük a hozzászólásainkkal, akkor már jó.
Miért?
Azért, mert még sokan hajtanak teljes gőzzel a zsákutcába.
Nem jó az, ha a tiszavirágnak rossz napja van!!!!
Ezen érdemes nagyon elgondolkodni ......
Szia Pandora!
Ez a fórum a "néhány sorok" fóruma.
Nem is lehet más.
Éppen ezért, hozzászólásonként néhány sorban próbálom elmondani a véleményemet.
Pszichoanalízist itt nem lehet elkövetni...:)
Ha ennyire jó meg tudod fogalmazni a lelki szituációt, akkor kezelni is tudod.
Ha nem, akkor még van, amit nem látsz.
Mindenki hozzászólásában bent az igazság. De végső soron az egónk az, ami nem engedi befogadni a jót.
Mert az egónk a túlélésünk kulcsa, így mikor már sokadjára sebezték meg a szívünket, akkor elhatároztuk, hogy ezt nem engedhetjük. Az egó azt ígéri: megvédlek a további csalódástól, a fájdalomtól. Ez ad egyfajta hamis biztonságérzetet, ugyanakkor magas az ára, mert ezzel a jótól is véd. Pl. aki nem képes újra bízni abban, aki egyszer megbántotta őt, az valójában nem bocsátott meg, és akármilyen logikusan magyarázza a dolgot, végülis attól fél, hogy a korábbihoz hasonló dolog újra megtörténik, ismét megsebzik.
Végül az egó úgy beszűkíti a gondolkodásunkat, hogy már a jó dolgokat sem vagyunk képesek befogadni, mindenben veszélyt látunk. Ha idáig eljut az ember - én méter vastag és magas falakat húztam magam köré - akkor nagyon nehéz onnan visszatérni a "valódi életbe", azaz újra eljutni oda, hogy szívből megélem a mindennapokat.
Nehéz, de nem lehetetlen.
Kedves Enissa!
Tudod, hogy mit jelent a szürke eminenciás?
Köszönöm, ha válaszolsz.
Ha rám gondolsz, figyelmesen átolvastam minden hozzászólást és azok tükrében szándékozom reagálni.
Hű, de hivatalos vagyok...:)))
Most néztem, hogy tényleg az :)
..és szürke eminenciásnak érzi magát.
Akkor neki is van valami problémája önmagával?
Nálam nem a szeretettel van a probléma, sosem volt, talán nagyon is szeretek. (talán érdemtelenül is, mert úgy érzem, ha nekem jól esne, másnak is)
Nekem a szorongással van a problémám, hogy tuti nem lesz jó, biztos valami probléma lesz.
"Mi bennünk van egy rezisztencia, egy ellenállás, hogy "jobb nem elfogadni és jobb egy kicsit szenvedni". "
A manót jobb szenvedni, csupán állandóan olyan pesszimistán állok mindenhez, hogy inkább érjen kellemes meglepetés, mintsem csalódás újból.
Nem párkapcsolatra vonatkozik a csalódás.