Barátnőmet megcsalja a férje... elmeséljem neki vagy ne? (beszélgetős fórum)

Sokan írjtok, hogy a rossz hír hozója bajba kerül. Szerintem bizonyos intelligenciaszint alatt történhet ez meg.

Én a barátnőmtől elvárnám, hogy szóljon.

Ha nem lennék biztos benne, hogy friss képek, egyedül akkor hezitálnék, de akkor is el lehet úgy mondani, hogy figyelj, ez volt a fb-on, nem tudom, mostani képek-e, jobb ha tudsz róla.

Ha emiatt rám megharagudna a barátnőm, legalább tudnám, hogy ennyit ért az a "barátság". Szerintem ez egyfajta barátságmérce. Na, micsoda szavakat találok ki megint. :)

Az jutott az eszembe, lehet, hogy mások a "barátnőm" kifejezés alatt csak holmi havercsajra gondolnak? Egyszerűen csak azzal tudom magyarázni a sok "ne szólj bele" hozzászólást.

A világért se!

(Nem a bűnösre, hanem mindig a rossz hír vivőjére haragszanak meg.)

Nehéz kérdés; kíváncsi vagyok, hogyan döntesz majd? Ezt Neked kell eldöntened, mit teszel?

Ha elmondanám a barátnőmnek, akkor neki hoznám fel a témát, és nem a felületesen ismert férjnek. Puhatolóznék, érdeklődnék hogylétük (kapcsolatuk, békülés óta...) felől; esetleg ráterelni a szót a szeretőre, mit tud róla, férjéről mit tud, hogy gondol a nőre? Ilyesmik. Aztán megemlíteném a face-es képeket, de nem úgy, hogy hűha... és biztosan újra megcsal; hanem úgy, hogy meglepő volt, vajon, miért tette ki a szerető, lehet, tényleg csak valami szánalmas bosszú a szakításért. Szóval, elültetni a bogarat a barátnőben, tudja meg, de nem beparáztatni, hanem segíteni neki. És leszögezni, hogy nem akarok rosszat, nem is gondolok rosszra, de hát asszonyka nincs fent a face-en, de őt is érinti a dolog.

B verzió, hogy nem szólnék semmit, és el is felejteném a képeket gyorsan, le is tagadnám, hogy láttam. Közöm hozzá semmi, az ő dolguk, oldják meg; és foglalkoznék a sajátommal. Ki tudja, lehet, hogy a férj engedélyt kapott a légyottokra?! (Nyitott, félig nyitott kapcsolatra gondolok.) Vannak, akik megjátsszák a külvilág felé, hogy minden OK, szép és bájos, de belülről meg korántsem annyira.

/Én is szoktam mondani a páromnak, ha ANNYIRA elkapja a vágy bármikor is, akárcsak a kapuzárási pánikkor majd sok év múlva; inkább d..ja meg és agyon, de NE tudjam meg; NE szeressen bele; és NE hagyjon el, ha már megkért, elvett és gyerekeket nevelünk; remélem, utóbbi minél előbb./ Lehet mások is gondolkodnak így.

Jo de ezt azert mondtam mi van ha kibekulnek es akkor mi lessz ? O vagyis a ferj mindent megtesz hogy tolled majd tavol tartsa a feleseget :-) mert te rosszaat akartal neki es ezt olyan ugyesen tudjak Ok csurni csavarni ?

es mit mond a baratno ?

Hat ket tuz kozott van es neki lessz a legnehezebb mert ted becsul mert elmondtad de a ferjevel meg nem akar vitat ??

en ezt megeltem csak nem megcsalas hanem aprobb dolog de azota a ferjem elott nem igazan hozhaton szoba a baratnomet .. azt mondja mindig hagyjal a te ketszini baratnoddel .

es en mindkettot szeretem de a baratnomet nem akarom elvesziteni persze a ferjem sem ..

Hát, nem tudom... Mindenki magából indul ki ugye - és ezt most magamra értem!!! Én nem tudnék olyan indokot, ami miatt megcsalnám a páromat, főleg egy kapcsolattal. Mert okés, van biológia meg kémia, ha ez összejön egy kis piával, lehet, hogy elszabadul, aminek nem kéne, de még ez sem mentség, csak enyhítő körülmény.

De itt nem erről van szó. Hanem arról, hogy a házasságban élő férfinek van egy kapcsolata. Ez számomra maximálisan elítélendő, és nem csak azért, mert velem is megtörtént...

Ha mást szeret valaki, váljon el. Meg lehet ezt normálisan, kultúráltan oldani. Ha meg nem szeret mást, minek tartja a szeretőt? Csak dugni? Kizártnak tartom...

Ismerek olyat, aki csalja a feleségét... azt mondja amit nem tud az nem fáj... sokkal jobb férj otthon, mert megkapja amire szüksége van és otthon sűrűbben fájhat az asszony feje...

Nem mondom, hogy teljesen egyet értek vele, de a barátom... a feleségét csak ismerem..

Ha az én barátnőm lenne tuti szólnék..én is tudni szeretném... de nem mindegy hogyan tálalod...

Egyszer véletlenül elszóltam magam.

Ő volt a szerető a férj+feleség háromszögben.

Közel 18 éven át nem beszélt velem.

Csak akkor keresett meg, amikor szüksége lenne komoly külföldi segítségre.

Az a lényegesebb amire reagáltam. Ha hasonló kép, pontosabban egy férfi + egy nő felállás van egy facebook oldalon, ahol a férfinek felesége van, akkor annak a feleségnek kissé több oka lenne neheztelésre mint az én osztálytalálkozón készült képem. Azt a képet kellene a topikindítónak eljuttatni a barátnőnek, aztán rábízni, hogy hogyan értékeli. Persze aki liberálisabb az gondolhatja azt, hogy miért ne lehetne férfi és nő között haverság (nem tudom, mi van a képen ill. hogyan.) tehát semmi ciki.

--

Én sem gondoltam, hogy rosszat teszek. De meg lettem nevelve.

Egy biztos nekem jolesne ha a baratnom aki kozel all hozzam oszinten megmondana a pasim mit csinal en ertekelnem de persze eloszor lehet beszelnek a hapsival is amennyiben nem mondod el te elmondom en ..

es ez nem zsarolas szerintem .. ez az en velemenyem.. egy igazi jo baratno az ki all joban es roszban is mellette ha nem az csak feluletes baratsag ..

Hat pedig szerintem ebben semmi rosszat nem latok :-)

Ez nem egy tragedia :-)

Ez nagyon nehéz ügy. Régi történetem van. 10 éve testvérnek számító barátnőm 23 évesen elvitt felvidítani egy buliba, amit én - szégyenszemre - végigsírtam egy csalódás miatt. Barátnőm a buliban megismerkedett valakivel, engem, a bőgőmasinát hazavittek. Összejöttek, 1 évig együtt voltak. Tudni kell, a barátnőm igazán szép, manöken alkat.

Barátnőmnek élete szerelme volt ez a hapsi. A fiú nagyon sok közös találkozást akart (étterem, mozi stb.)Éreztem, hogy kicsit többet figyel a közös találkozásoknál rám, mint kéne, de nem tulajdonítottam jelentőséget a dolognak. Egy év múltán a férfi szakított a barátnőmmel, és bevallotta, hogy igazán miattam van vele, de tudja, hogy én mást szeretek még mindig (persze a kapcsolat előnyeit kihasználta.). Barátnőm összeomlott, évekig nem heverte ki a dolgot. A fiú évekig üldözött még. Én sem a megismerkedésnél, sem a kapcsolat alatt, sem utána nem akartam tőle semmit; soha nem bíztattam, nem voltam kétértelmű. Amikor a hapsi elmesélt mindent a barátnőmnek, én voltam a hibás. Évekig nem beszélt velem. Sokat gondolkoztam, hogy amikor éreztem jeleket, kellett volna-e szólnom. Nem tudom; összetörtem volna a barátnőmet.

Több év után kibékültünk a barátnőmmel. Épp együtt járt valakivel egy fél éve. A kibékülésünk után két hónappal rendeztünk egy vacsorát. Az aktuális barátja kicsit ittasan bepróbálkozott nálam, elég erősen. Szóltam a barátnőmnek, okulva az előző történetből. Örökre megsértődött, mivel megint "elvettem" tőle valakit. A barátjától - ismételten - nem akartam semmit. Azóta is együtt vannak, a hapsi csalja akivel tudja.

Egy utolsó beszélgetésnél elismerte a barátnőm, hogy nem csábítottam, nem provokáltam, csak így alakultak a dolgok. De nem tudja megbocsátani nekem. Igaza van, de változatlanul vétlennek érzem magam. Szerintem tehát nagyon nehéz eldönteni, hogy mikor és milyen mélységig osszuk meg az igazságot..