Azok a mocskos anyagiak (beszélgetős fórum)

Szia!

Jó a cikk...nagyon....

Mi is így voltunk, amíg kislányunk meg nem betegedett. Ez lassan 4 éve lesz. Mindig csak a pozitív gondolkodás mentett meg minket. Most is ott vagyunk folyamatosan ahol a part szakad, de még nem estünk bele:))

Szia! Nagyon szép cikk, nagyon tetszett!!! És KÖSZÖNÖM! Épp most volt erre szükségem. Elég kilátástalanná vált a helyzetem, tegnap kicsit rá is depresszióztam, de ez most átlendített rajta.

Szép napot!

Hat igen, itt kezdodik:)

En is ismerek ilyeneket!

Szerencsere olyanokat is, akik meg szeretik jol beosztani, ezektol mindig tanulok valamit:)

Nagyon szuper a cikk, igazad van, mindenkinek megvan a keresztje csak nem mindegy hogy ki hogyan viseli:)

Es sokan a "semmibol" is meg tudnak (mert igenis meg akarnak) elni, mig masoknak az isten penze is keves lenne, kozben ertekes idot veszitenek az onsajnalattal.

Hinni kell benne, hogy megcsinaljuk, es jo sok otlet, es mindig kerdezni az idosebbeket, hogy ok hogy csinaltak, hogy csinaljak a mai napig? :))))))))

Szia Kirizsu!

Nagyon-nagyon örülök a sikereidnek!Tényleg!!

Ennél jobb dolgot hallani manapság,azt hiszem tán nem is lehet!!

Úgy látom tényleg most jött el az ideje a cikkemnek:)))

Gratulálok,és igazán büszke lehetsz magadra,mert a sikered Neked (és családodnak) köszönhető!!!

Szívből örülök,hogy jól alakult a helyzetetek,és kívánok minden szépet és jót az elkövetkező évekre is!!:)

Puszi:Bab

Nagyon szívesen!

Sajnálom,hogy nincs anyukád,szerintem ennél nagyobb tragédia nem is érhet valakit!(Párom is anya nélkül nőtt fel)..

Senki nincs akihez fordulhatnál?Rokon,barát?

Egyébként ez a cikk már elég régen íródott,két másik cikkem is megjelent azóta,nem tudom ez miért várt eddig...Talán most volt itt az ideje..

A 2. hozzászóláshoz csak annyit,hogy szándékosan adtam ezt a címet,hiszen rengeteg ember így fogja föl,és manapság ez az egyik legelemibb probléma.És éppen ezért tereltem a szót a cikkben a pozitív felfogásra.

Nem mindenki jártas az ezotériában,nem mindenki hiszi el,és ért vele egyet.Szándékosan használtam minden egyes szót úgy ahogy,mert nem csak egy bizonyos embercsoportnak írtam,hanem mindenki által érthetően akartam szemléltetni.

Ha sikerült,annak csak örülök!

Puszi Nektek!!:)

Mindig öröm látni, ha valaki felismeri a kiutat, tesz érte és ki is lép a rossz helyzetből, ahelyett, hogy benne fetrengene!

Tudod, mit szoktam mondani?

"Az akadály az, amit akkor látsz, ha leveszed a szemed a célról"

Csak így tovább!

Babocska, mintha magamat hallanám...teljesen így gondoltam én is.

Nem voltunk felelőtlenek a férjemmel, igaz volt hitelünk a házra és a kocsira is, de fedezet is volt, hiszen jól kerestünk mind a ketten.

Viszont történtek külső körülmények, villámcsapás szerűen, ami miatt anyagi nehézségeink léptek fel. Ráadásul jött a válság is és a 78ezres ház hitelből a mai napra egészen ponosan havi 152ezret kell fizetnem. A többit nem is sorolom.

Tehát egyik napról a másikra szembesültünk azzal, hogy nem tudjuk életszinvonalunkat annyival csökkenten, amennyivel megemelkedtek a hiteleink. ráadásul bár mindketten dolgoztunk mindkettőnk fizetése olyan 20%-al csökkent.

No jó akkor adjuk el a házat. Egy azaz egy db jelentkező nem volt rá, illetve ilyen felvásárlók jelentek meg és teljesen értékén alul akarták megvenni.

Szóval patt helyzet. Nem tudtam rezsit fizetni, nem tudtam tüzelőt venni, nem tudtam feladni teljes egészében a hitelt. Folyamatosan behajtó cégek zaklattak és életem totál zátonyra futott.

Belebetegedtem lelkileg és fél év múlva fizikailag is.

Nos egy ilyen mély depressziós napon ültem összekuporodva a fotelba és éreztem, hogy ebből nincs kiút....illetve....vagy mégis?

Attól semmi nem fog megoldódni, hogy önsajnálom magam. Attól semmi nem fog változni, ha tönkremegyünk a férjemmel teljesen. Betegen és lelkileg megnyomorodva ne lehet élni. Illetve lehet, de nem érdemes.

Nos döntöttem. Egyetlen út az előre. És belevágtam.

Mindent egy lapra tettem fel. Nem volt veszteni valóm. Úgy gondoltam, hogy van két lányom, akiket imádok, van egy férjem, aki mellettem áll. Semmi más nem számít. Mi van akkor, ha rámegy a ház, kocsi meg az összes tárgy? Azok csak tárgyak! Amíg mi megvagyunk egymásnak, addig nem számít, hogy egy panel 2 szobás albérletbe tengődünk, vagy akár a híd alatt. Csak az számít, hogy mi együtt vagyunk. Van elég eszem, van elég kitartásom és van elég bátorságom.

Akkor meg? Semmi veszteni valóm nincs, hiszen az engem körülvevő tárgyakat úgyis elveszik, ha nem teszek valamit.

Tehát belevágtam egy vállalkozásba. Dolgoztam, hajtottam és egy év alatt sikereim lettek!

Nem is kicsi. Igaz, hogy nagy rizikót vállaltam, de nem volt más kiút csak a felfelé vezető.

Persze még mindig labilisak a dolgok, de már kezdjük visszakapni a régi életszinvonalunk.

Rengeteg dolog hiányzik még, de most úgy vagyok vele, hogy nem gyötröm magam, el fog jönni annak az ideje is amikor kicserélhetem a tetőt. A jó isten meg vigyáz rám, hogy addig ne szakadjon be!:D

No lényeg, hogy rendíthetettlenül török előre és nem hagyom el magamat. Nehéz volt a férjemet is átállítani, de mostanra már ő is újra hisz és teszi a dolgát. Újra van új ruha, van teli hűtő és lassan, de a felszólító levelek is ritkulnak.

Csak másfél év volt a mély pont, de azt hiszem életem végéig jó tanulság volt.

Bocs, hogy ilyen hosszú voltam....

Köszi ezt a cikket :)

Most nagyon kellett!

Kicsit (nem kicsit!) irigykedem azért, hogy van anyukád... nekem is jó lenne... könnyebb lenne, ha lenne anyukám, aki olykor "helyrebillentene" néhány jó szóval...

Jobb híján Munchausen bárót kell játszani, és kiemelni magamat a saját hajamnál fogva a mocsárból...

na, erre én sem.

Ilyen havi kereset és kiadási arány mellett már jóval előrébb kellene tartaniuk.

Teljesen igazad van. A gondolatnak teremtő ereje van, és akinek a gondolatvilágában a rosszal, a bűnnel, a negatívumokkal kapcsolja össze, addig tudat alatt is eltaszítja magától.

Egyszer olvastam egy könyvet, melyben a szerző arról ír, hogy a gazdagság negatív, a szegénység pozitív(de legalábbis elfogadható)az emberek fejében. Pedig hogyan is lehetne a pénztelenség elfogadható, hiszen éhezést, nélkülözést és háborút generál?A gazdagság pedig, hogyan is lenne rossz, mikor egyenes következménye a bőség, a jólét, a gyarapodás???

Sok, nagyon sok múlik a felfogáson.

Ilyet én is ismerek. Jól kereső fiatal pár, a szülők házában laknak jelképes összegért, kb. a havi bevételük 10%-áért havonta, mert hát ők "spórolnak saját lakásra".

Csak ugye, az kényelmetlenségekkel járnak, mert egyrészt nem lenne az olyan full extrás, mint apuci háza, másrészt akkor nem lehetne mindent megvenni, kaját rendelni, shoppingolni stb.

Autóval együtt kb. havi 60 ezer az összkiadásuk, 350 ezer a teljes nettó bevételük és az elmúlt 3(!) éva alatt 800 ezret tudtak összespórolni.

Erre nem tudok gombot varrni, amióta hallottam.

Igazad van!

A környezetemben nem egy, nem kettő pár van, akik panaszkodnak, hogy nincs pénzük előrébb jutni, például saját házat venni, no de lelkiismeret furdalás nélkül járnak hetente moziba, havonta étterembe, vagy utaznak el wellness-elni, amivel jelzem, nincs gond, legalább szórakoznak.

No de akkor mérlegeljenek és ne panaszkodjanak, amikor teszem azt havonta 30-40 ezer forint csak és kizárólag szórakozásra megy el!

Nevezzük inkább a nevén, piszkos anyagiaknak a dolgot, jobban is hangzik, nem is olyan durva, ráadásul így szoktuk meg.

Nem kell sem fetisizálni, sem démonizálni a pénzt, fölösleges.

A pénz kell, hogy legyen, mert nem boldogít, de alátámasztja a nyugalmat a boldogságot.

Egyrészt meg kellene tanulni addig nyújtózkodni, amíg a takaró ér, másrészt tanulni kellene a takarékoskodást és a pénzzel való bánást, valamint

azt, hogy tartalékot mindig képezni kell.

Különben, egyensúly híján csak egy tönkrement idegrendszer és a folyamatos pánik lesz az élet, annak meg semmi értelme nincsen.

"Azok a mocskos anyagiak"

Akik így állnak hozzá, ne lepődjenek meg, ha az is marad.

A pénz is energia.