Azok a mocskos anyagiak (beszélgetős fórum)

Pont erre válaszoltam a 47-esben: ha örülsz, hogy legalább neked van lábad, akkor belenyugvó attitűdöt veszel fel, nem pedig egy tevékeny, pozitív attitűdöt azáltal, hogy azt mondod: "nekem kell még 3 pár cipő is a lábamra, így teszek is érte, hogy legyen".

Te sem hálás voltál, hogy legalább gyereked van meg férjed, amikor majdnem elvesztettétek a házatokat, hanem tettél azért, hogy ne vegyék el.

Erről beszélek :-)

Ha engem nyomaszt valami,nem nyálazom át a telefonkönyvem,hogy kit is ismerek,akinek rosszabb mint nekem?Hogy aztán ezzel nyugtassam magam!

Mikor a cikkben leírt napon mentem a postára a biztos tudattal,hogy nem vehetek nadrágot,és marad vagy 2000 forintom (szerdán)hétfőig,senkire nem gondoltam,csak magunkra.Mint írtam bele is feledkeztem az önsajnálatba.

Aztán rájöttem,hogy ennél én kreatívabb vagyok,és némi szervezéssel megoldhatom a helyzetet.Így is lett.És lám:ott volt a motiváció!És mindenkinek van lába...

Nagyon jó ez a cikk!

Teljesen egyetértek.

Körülöttem is olyan sokan siránkoznak hogy ez a baj az a baj...megértem hogy tényleg rossz helyzetben van az illető, de énsem vagyok közel sem jobb helyzetben.

Édesapám megtanított rá, hogy amim van, azt becsülni kell és nem elherdálni.

A kiskertes ötlet nagyon jó! Vettem vetőmagokat, de sajnos még nemnagyon tudom hogyan miként alakíthatnám ki a magam kiskertjét. ( két kutya van, el vannak engedve félek kiássák és nem az én kutyáim anyósé )

Nemrég egy vendégünk megkérdezte hogy hogy tudok a semmiből is főzni.

( gyakorlatilag üres volt a hütő )

hát úgy hogy van fantáziám, és sosem adom fel! és még ehető is a kaja:D

Akartam egy hasonló cikket írni, de elég egy, ez szerintem tökéletes. Én a pozitív gondolkodásról szerettem volna, és a magam példájából kiindulni.

Kirizsu ha megkérlek, tudnál nekem a kiskert témában segíteni?

Egyébként ez tipikus magyar mentalitás ,hogy irigyeljük,hogy a másiknak kicsit több van.Bár senki sem lát a dolgok mögé....

Van aki örökül és nem becsületes úton szedi össze a vagyonát ,de igen is van olyan aki mint egy hangya sokat dolgozik érte..

Így értem:

"ne siránkozz, lehetne rosszabb is"-ez azt jelenti, hogy kezeld úgy, hogy ez tulajdonképpen neked jó.

viszont:

"ne siránkozz, tégy érte, hogy neked is olyan jó legyen, mint xy-nak"-ez egy előrevivő, pozitív dolog, míg az előző egy passzív, belenyugvó hozzáállást tükröz.

ha ebben az országban ennyi értelmes, tenni akaró, szorgalmas, nem állandóan csak panaszkodó ember élne, már kánaán lenne...mármint kis hazánkban. Sőt, ha csak a fele így gondolkodna...de a sopánkodást,semmit tevést könnyebb csinálni...

nem is fűzök hozzá mást az előttem szólokhoz, teljesen egyetértek. Írta valaki, hogy egy családon belül ugyanarról indulva 2 út valósult meg, az egyik talponmaradt a másik lecsúszott(nem is kicsit), ez a bizonyítéka annak,aki megbecsüli azt amilye van és tesz is sokat érte, hogy jobb legyen a Jó Isten előbb utóbb megsegíti, az erőfeszítései előbb utóbb megtérülnek. Nálunk is van nem is egy ilyen a családban, az egyik viszi valamire a másik nem, na persze előző szerint az utóbbi a bunkó, a rossz, stb stb...

Persze, ezt jelenti, csak ha nyomaszt egy probléma, attól nem fogja senki jobban érezni magát, ha arra gondol, hogy másnak még rosszabb.

Akkor motiváció kell és felfelé nézés, nem pedig megnyugvás, hogy másnak rosszabb, mert lába sincs...

Már bocsi,de én sem!!!

Ez az idézet azt mondja:Ne siránkozzunk,mert lehetne rosszabb is!!!!

(vagy csak én gondoltam így?)

A hangya szorgosan gyűjtögetett,dolgozott egész nyáron.A tücsök csak muzsikált hét határon...

Majd jött a tél,röpködtek a mínuszok,és mindketten megdöglöttek!:)))))))))

Ezt a vicces topikban olvastam:))) Számos egyéb jó vicc mellett!

Remélem nem veszed rossz néven!:)

Teljesen igazad van. Meg mondjuk vesszük a felesleges dolgokat, mint kész tészták, kenyerek...stb, amit magunk is elő tudnánk állítani fele annyiból. Meg megvesszük a drága gyerekjátékot, ahelyett, hogy magunk ülnénk le a gyerekhez picit játszani mondjuk egy darab karton dobozból, kis temperából búvó helyet csinálni...meg mit tudom én...

Szóval leleményesnek kell lenni. Tudjátok én például imádok kertészkedni, ez az én kis nyugi helyem, ahol kiadom a napi stresszt. Mellesleg egy papírzsepinyi konyhakerem van, de késő tavasztól késő őszig nekem nem kell vennem semmi féle zöldséget.

Viszont azt látom, hogy a szegény családoknál, ahol munkanélküli a fél család nincs kiskert. Van nagy elhanyagolt udvar, de nincs kiskert. Tavaly megkérdeztem egy ilyen ismerősöm, hogy van egy csomó maradék palántám, ami nálam már nem fér el kell e neki. Tudjátok mit válaszolt? Hogy ő ugyan nem nyüglődik vele, majd megveszi a boltba... Aztán januárban mondja a kisboltosunk, hogy a nő ott könyörgött neki adjon hitelbe kenyeret meg tejet, mert nincs mit enniük...

Nekem még soha nem kellett hitelt kérnem boltba... és ha másra nem is futotta hó végén, de zöldség levest, lekváros palacsintát, meg zöldbab főzeléket még mindig tudtam főzni még a legrosszabb időszakban is fizetés előtt egy nappal!!!

Egyszer olvastam valahol,hogy "Ne irigyeld ami másnak jutott,mert nem tudhatod milyen árat fizet érte.."

Ezzel is úgy vagyok,hogy nem irigykedem a "szomszédra",ha hirtelen új autót vett,mert lehet,hogy valaki halála után örökölt pénzt,és úgy lett autója...

Vagy a nők,akiknek a férje dúsgazdag..Lehet,hogy mást nem is kap a nő az eltartáson kívül,se szerelmet,se figyelmet,se gyengédséget...

Vagy a kisfőnök pozícióját a munkahelyen..Lehet,hogy apuci benyalta oda,és sosem fog igazi elismerést kapni;vagy épp ellenkezőleg:mit áldozott fel az életéből(időt,energiát,egészséget),hogy oda felküzdje magát.....

És sorolhatnánk,hogy kinek miért jó itt Magyarországon...

Nagyon nagy dolgot vittél véghez!

Először is lett egy jó ötleted.

Másodszor volt egy nagy adag bátorságod mindent egy lapra tenni fel.

Harmadszor, és egyáltalán nem utolsó sorban kitartásod is volt az elkezdett úton végigmenni.

Gratulálok.

Örülök a cikknek, és annak is, hogy azért vannak még, akik reálisan látják a helyzetet, látják a különbséget a hangya és a tücsök életvitele között.

Nekem az a bánatom, hogy meglátásom szerint a tücsök mentalitású emberek vannak többen.

"Sírtam,hogy nincs cipőm!Aztán találkoztam valakivel,akinek nincs lába.."

Szerintem ez az idézet mindent elmond.

A hitről annyit,hogy nevezhetjük Univerzumnak,Istennek,Angyaloknak,Allahnak,Buddhának,vagy egyszerűen csak Magunknak,hiszen a lényeg,hogy higgy abban,hogy nem vagy egyedül,van kire számítani,de tenni a dolgod neked kell!Csak éppen,ha hiszel kapsz mellé némi segítséget belső hangocska formájában(egyébként is,szóval mindegy...)de ha hallgatsz rá,figyeld meg,hogy jobban jössz ki helyzetekből!.Az előző cikkemben (Egy áldozat vallomása) írtam,hogy gyerekfejjel elvesztettem a hitem Istenben.

Aztán egy csodás véletlen folyamán visszakaptam!Mai napig nem járok templomba,mert Isten bennünk van,én ebben hiszek.És bizony erőt ad!!De nem mondom,hogy engem nem kap el a mélypont soha,de segít kilábalni!!!

Barát:köszi,hallgatok rá!!!:))

Igen, mindig rossz szembesulni azzal is ha a szomszednak valamibol tobb van de ha esetleg ezert tobbet is gurizett, tobb lemondast tanusitott, az mindig olyan mellekes.

Szoval mindenki joletet akar, de sokan semmit nem akarnak tenni erte, ha meg igy nem jon ossze, akkor szinte mindig hibaztatnak valaki olyat, aki nem ult ezalatt olbetett kezzel.

Ertem en itt azt is, hogy esetleg munkavaltoztatas nelkul is, azokbol a lehetosegekbol kiindulva amink van, le kell ulni es atnezni mindent, hogy hol lehetne ezt vagy azt javitani, hogyan tovabb, mirol mondhatnek le hogy cserebe jusson egy masik dologra stb.

Tenyleg sokszor aprosagokon mulik, ahogy a cikkiro is mondta, sok olyan ruhank van, amit eleg lenne megvarrni, kijavitani, persze elotte rendet kell rakni a szekrenyben, hogy tisztan lassuk, mennyi de mennyi nem hasznalt goncunk van, megis sokak kenyelmesebbnek tartjak, hogy inkabb ujat vegyenek, penz elfogy, es lehet megint sirankozni...

Bocs, hogy ezeket leírtam, nem szoktam ezt nagy dobra verni, de igazából mostanában bárhová megyek mindenhol a keserűség vesz körül. Imádnak a magyarok pesszimisták lenni, imádunk panaszkodni és mindig úgy érezzük, hogy a saját problémánk a legnagyobb. Persze azt észre sem vesszük, hogy másoknak milyen problémái vannak.

Soha nem a pozitív oldalát látják a földnek.

Lehet, hogy nincs pénzem, de van két kezem és amíg az megvan, addig éhezni nem fogok, mert meg fogom találni a módját, hogy a napi betevőm meglegyen.

És a másik! Amíg megvannak a szeretteid, amíg ott állnak melletted, addig nem jöhet olyan dolog, ami miatt fel kéne adni bármilyen nehéz is!

Én ezt jól tudom és hálát adok a jó istennek, meg az angyaloknak, meg a sorsnak, meg megamnak, meg a világmindenségnek, hogy a két lányomat erőben, egészségben felneveltem és nem történt semmi velük!

Ennél fontosabb dolog a földön nincs!

És Vapi! A Te hited a legnagyobb hatalom, ami teremtő erővel bír! Ugye érted?

Befőttné:)

Nagyon tetszett a cikked, egy érett gondolkozású nőre vall, ne hagyd magad befolyásolni, anyukádat viszont mindig hallgasd meg, jó tanácsadó.:)

Istenem!! Hogy neked milyen igazad van!!! Ez így van ahogy leírtad.....

Nem hirdetni akarok, de ha valaki akarja nézze meg ezt az oldalt: [link]

Nekem ehhez kell a nap 24 órájában meg nem törő hit. A többi már csak hab a tortán...

Vapi

Meg a hitem! Kellett valami, amibe kapaszkodhatok! Ez lett az én "istenem". Az angyalkák. Gyerekek gondoljatok bele a régi öregek, akik háborukat éltek túl, gyerekeiket veszítették el, éheztek....kilakoltatták őket, áttelepítették őket.... hol van a mi problémánk azokéhoz képest! És mégis emberek maradtak, mert volt hitük! Hittek Istenben, vagy bármiben! Amikor én a végső döntést meghoztam a nagymamim hite segített. Már nem élt, de mindig azt mondta, hogy higyjek és a jó isten meg fog segíteni. Igaza volt!

Lehet ezt ragozni, de hitre szükség van.

Ja ezt mar en is megkaptam, hogy ha nem muszaly sporolnom, akkor minek csinalom?

Pont amiert te is irtad, nem veszem mindig termeszetesnek ami van, ki tudja mikor milyen helyzetbe kerulhetek en is, akkor jol fog jonni, hogy mar rutinszeruen megy a dolog.

De sokan az ilyenfajta elelmessegben csak kapzsisagot latnak, mert gondolom nekik automatikus, hogy amikor van, akkor ket kezzel kell dobalni...

Nagyon sok mindennel egyetértek az itt leírtakkal...csak egy kérdésem lenne...

Hol és miben segített az "Isten"???

ha te-ti nem csináltok semmit..csak beletörődtök a helyzetbe,akkor nullán-minuszon lennétek.

Tehát..itt a ti "saját" munkátok vitt előre...

Köszönöm szépen! Még valamit szeretnék leírni!

Nekem meghaltak a szüleim, rokonom, tesvérem nincs. Férjem családja sem tud segíteni, anyósom beteg, apósom meghalt, a tesvéréék meg ugyan úgy küzdenek ahogy a magyar családok nagy része.

Mégis volt mögöttem valami. Egy láthatattlan erő. Én az angyalkáimnak hívom őket.

Ők segítenek és én minden nap reggelén és minden nap elalvás előtt megköszönöm nekik és hálát adot, hogy mellettem állnak és erőt, hitet és támogatást adnak.

Minden nagyobb üzleti tárgyalás előtt magamban fohászkodom az angyalkáimhoz. És ők adnak. Tegnap például egy hatalmas (nekem hatalmas) lehetőséghez sgítettek hozzá. És nem győzök elég hálás lenni nekik.

Ezzel csak azt akartam elmondani, hogy soha nem szabad elfelejteni, hogy honnan jöttél és hova tartasz. Soha nem szabad természetesnek venni azt, hogy neked van. És soha, de soha nem szabad elfelejteni azt, hogy Te lehet, hogy most rossz helyzetben vagy, de vannak nálad sokkal rosszabb helyzetbe emberek, akinek olyan tető sincs a fejük felett, amit javítani kéne. És nem fogyókúráznak, mint én, hanem éheznek és talán még esélyük sincs a jobb életre.

Tehát soha ne felejtsük el, hogy bármilyen rossz is nekünk, még mindig van, akinek rosszabb és légy hálás az angyalkáidnak, hogy neked náluk jobb sorsot szánt!!!!

Van két nagybácsim, már 65 körüliek mindketten. Kétkezi munkából éltek mindig, egyiket sem vetette fel a pénz. Nagyjából egyenlő bevételük volt mindig is (most meg a nyugdíjuk is kb. egyforma).

Ami még ugyanaz bennük, hogy egyikük felesége sem dolgozott munkahelyen, otthon voltak háztartásban.

Az egyik családot most fogják kilakoltatni (vagy ahogy variálnak a moratóriummal, ki tudja, mikor, de terítéken van), hitelük van, nem kevés, semmire sem vitte, idős korára így járt. Csak mert a feleségének az Isten pénze nem volt elég soha. Napi szinten cseszte el a pénzt hülyeségekre, az a típus, aki beteg basszus, ha pénze van, komolyan:((( Azt akkor el kell cseszni, bármire.

A másik nagybácsim értelmes asszonykát fogott ki, most újították fel a házat idős korukban, nem hitelből, hanem félretett pénzből. Autót ugyan hitelre vettek, de mihelyt bejött a válság, egybe ki is fizették inkább. Nem élnek nagylábon, de változatosan kajálnak, vannak tartalékaik, nem félnek a majdani öregkortól.

Csak azért írtam meg, mert egyre többször jut eszembe ez a két rokonom: tulajdonképpen ugyanannyi pénz volt egy életen át mindegyiknek, és ennyi múlt azon, hogy beosztással él valaki, vagy ész nélkül szórja.

Annyira bennem van, és én igazán azóta spórolok, mióta bejött a válság. (Előtte is, de azóta igazán).

Nagyon sok múlik rajtunk, szerintem.