Az öndicséret bűzlik. Ez igaz? Avagy mi az egészséges önbizalom? (beszélgetős fórum)
Nekem annyiban szerencsém van, hogy nincs lélekölő, kötelező munkahelyem.
Viszont szemüveges vagyok, és idegenkedem a kontaktlencsétől (a dioptria talán nem is engedné, de mindegy). :D
Az önbizalmam szépen a helyén van, de még ápolgatom, hadd nőjön.
Van maxipulóverem, de nem ér bokáig, különben úgy néznék ki, mint egy hibbant kerti törpe. :D
Senki. Az egészséges önbizalom témához kapcsolódik, hogy ne hagyjuk magunkat befolyásolni.
Ha másképp nem megy, kapcsoljuk ki a tv-t, és neten se látogassunk olyan oldalakat, ami frusztrálhat. Sokak részére számít ez új infónak. Kinek szólna az öndicséret, ha azt rendszeresen hangoztatják, egyáltalán igényt támaszt rá valaki?
A másik dicsérete, mindig gyanús, és a legritkább esetben önzetlen..
Engem főleg akkor szoktak dicsérni az ügyfelek, hogy milyen szép vagyok , meg milyen jó ügyvéd vagyok, stb, amikor nem tudnak vagy nem akarnak fizetni ...
Ismerem mindkettőt, szerintem találkozunk életünk során mindkettővel. Erre írtam az elején az aranyközépút az ideális.
A véleményünk meg neveltetésünktől, tapasztalatunktól, habitusunktól függ.
Én kimondottan utálom, ha dicsérnek. Úgyis érzem, ha elismerik a munkámat. A külsőmmel is tisztában vagyok a pillantásoktól, felesleges hangoztatni. Egy idő után elcsépelté válik, mint a szeretlek, ha nem érzem, hogy őszinte ne mondja, érezzem. Vagy kimondás nélkül is érzem, hogy szeret valaki, ahogy néz rám, ahogy tesz irántam.
Nem tudom átmegy-e, mire gondolok.
Nem szoktam sose mondani, de kitűnő munkát végeztem, de szép képet festettem, micsoda remek verset fabrikáltam, isteni finomat főztem, mert minek?
Az álszerénységgel épp ezeket a reakciókat próbálják sokan kicsikarni. Azt várja, hogy a másik dicsérje, erősítse az önbizalmát. Aki rendben van magával ismeri a jó és rossz tulajdonságait, eredményeit, annak nincs erre szüksége.
Tudom, hogy irritáló tud lenni, ha valaki nem megy bele ebbe az össznépi játszmába, de nem zavar.
Én arra válaszoltam, hogy nem magyar, hanem nemzetközi "az emberi jellem, vagy jellemtelenség nemzetközi. " a megnyilvánulásokra gondoltam , az AZ helyett az EZ lett volna helyesebb.
Jót mondani nem jellemtelenség, csak teljesen felesleges számomra. Van egy mondás: "A bölcs ember hallgat arról is amije van,az ostoba kérkedik azzal is, amije nincs.
Ha kellő önbizalmam van, tökéletesen nem érdekel, hogy elmondják százszor, de szép munkát végeztél, vagy de szép vagy. Én azt tapasztaltam ez azoknak fontos, akik nem tudnak tökéletes munkát végezni, vagy önképzavarban szenvednek. Az oroszlános példa teljesen találó, nem érdekli mit mondanak róla, ő akkor is az, aki.
Ez így van. Többször is előfordult már velem, hogy valaki (csinos nő) megjegyezte, hogy neki is kéne hasaznia, mert van ott kis lerakódás, én meg hirtelen csípőből rávágtam, hogy szerintem is. De nem azért mert okvetlenül szükségük lett volna rá, hanem mert a hasizom fontos a derékfájás megelőzésében (a zsírt meg úgysem azzal lehet eltüntetni) Egytől egyig úgy vették a válaszomat, hogy biztos nagy hasuk van szerintem, és elsavanyodott képpel néztek rám.
Most vagy azt várták, hogy azt válaszolom, hogy "áh, dehogy, olyan csinos vagy", (amit meg is mondtam nekik, hogy csinosak, nem arra értettem, hogy fogyjanak le), vagy nem gondolták komolyan és álszerénykedtek és rosszul esett nekik, hogy ráhelyeseltem, mindegy, 2-3 ilyen eset után nem mondok már semmit az ilyen panaszkodásra, mert én aztán nem tukmálom rá senkire, hogy hogy kell kinéznie, ezekben az esetekben is ők voltak, akik mondták, hol érdekelt engem az ő hasuk...
Köszönöm szépen :)
Remélem nem ugranak vissza a kilók majd. Nálunk a fogyókúra vagy diéta sajnos családi vonás.
ez nem egoizmus, vagy TÉNY, vagy önámítás. Amit leírtál, abból azt a következtetést vonom le, tény, legalábbis az előzményekhez képest az.
Egyébként, gratulálok az eredményedhez, a kitartásodhoz!
Ennyi? Szerintem ennyit sokan mondanak magukról. Aztán persze van, hogy valakire úgy is igaz, hogy mások szerint is szexi és dögös, valaki meg esetleg a hurkatestére mondja ezt, de még ez sem ártalmas.
Ha valaki bűnronda mások szerint, de magát szépnek tartja, egyáltalán nem gond, nem árt vele senkinek.
Az viszont igen, ha valaki ronda, magát szépnek gondolja, de az ideje egy részében azokat cikizi, akik pedig szinte mindenki szerint jó nők, és természetesen nála is jobbak. Ilyenkor szerintem csak önbizalomhiány van, amit öndicsérettel akar kompenzálni, vagy nem mutatni.
De aki magával tényleg elégedett, az másokban is meglátja a szépet ezért sokkal jobb eset.
Amit te írsz, hogy mit mondtál a tükörnek, szerintem egy szimpatikus dolog és kész, nem kell ebből drámázni, hogy egoista stb.
Amúgy tényleg cikibb az álszerénység, amikor valaki szépnek tartja magát (az vagy sem, annak tartja magát), de szándékosan szerénykedik, hogy mások kezdjenek már el bókolni neki.
De pláne az egoista szó egy csomó mindent takar, ez a szitu meg amit írtál, nagyon a külsőre van kiélezve, pedig kíváncsi lennék, hogy tényleg erre mondta ő, hogy egoista vagy, vagy pedig a "tartalomra"?:)
Ha valóban rászolgál a dicséretre és tárgyilagosan teszi, az talán nem bűzlik.( de ne a külsőrfe vonatkozzon )
- pld. a csinos vagyok, jó nő vagyok, ezeket álszerénységből illik kicsit tompitani, kivéve ha a beszélgető partnered szintén bombázó.
- de ezek, hogy
jóállásu hajam van ( ez látható ) v.
szerencsére jó felfogásom van, vagy könnyen tanulok - ez az egészséges önbizalom kategóriába belefér.
Bocsánat, hogy nem reagáltam eddig.
Az eset ami felvetette a kérdést a következő.
Tinédzser koromban voltak rajtam plussz kilók amivel mindig hadakoztam. Ennek most úgy néz ki vége, sikerült leadnom. Tegnap a nővérem szobájában voltam, neki van egy nagy tükör a szekrényen és megpillantottam magam. Elkezdtem illegetni magam és ciki vagy nem, de kicsúszott a számon, hogy -milyen dögös szexi nő lettem-. :)
Mivel a külső egy általános, mindenki számára érthető példa. Írhatnánk bármi mást, csak a speciálisabb dolgok jellegüknél fogva nem túl jók példának.
Ki írta, hogy a reklámok lennének a követendő példa? Lemaradtam?
A szerénykedés bűzlik, mikor arra vár valaki, hogy cáfolják, dicsérjék. A manipulációnál jobb az őszinteség. AZ ilyen szerénykedők vérig sértődnek, ha valaki helyesel nekik. Pl.:
Nem is fogytam annyit. _Tényleg nem, igazad van.
Ilyen játszmákba nem szállok be.
Ez szerintem tipikusan magyar szokás, jó lenne elhagyni már.
Az egy dolog, ha mások észreveszik, megjegyzik, hogy akkor nem fogok (túlságosan!) szerénykedni...
De hogy naponta "fényezzem magamat" = dicsérjem magamat, mert mások ezt nem teszik meg, no az az igazi öndicséret, és bizony annak igen büdös szaga van!
Nem tökéletességről van szó szerintem. hanem arról, ha én x dologban jó vagyok, értek hozzá, akkor nem fogok szerénykedni, hanem kimondom.
Nem ez az elvárás? Tudom, de nem érdekel. Az a megszokott, hogy ilyen helyzetben az ember szabadkozik, szerénykedik. Mi értelme: