Az édesapám hajléktalan, mit tegyek? (beszélgetős fórum)
Engem nevelőapa "nevelt" 10 éves koromig. Rajongással szerettem, pedig sokszor nagyon megvert...
Aztán elköltözött, elhagyott bennünket. Normális apa-gyerek viszonyt ápoltam vele egy jó darabig, később pedig észrevettem, hogy állandóan köszörüli rajtam a nyelvét, ironizál - és én úgy elszégyellem magam, mint kicsi gyerekkoromban. Addig fajult a dolog, hogy még a nője is elkezdett ócsárolni.
Csúnya veszekedés alkalmával derült ki, hogy igazából senkinek sem tart az az ember, akire saját édesapám helyett felnéztem. Írt egy nagyon aljas levelet, ami miatt két napig semmit sem aludtam, aztán én is írtam egy még aljasabb levelet: csak hogy képben legyen azzal, hol rontotta el. Nem vagyok hálátlan gyerek, megköszöntem, amit életemben értem tett, és megírtam neki, hogy innentől felejtsük el egymást. Felhívhatott volna, válaszolhatott volna - mégsem így tett: húgom fejét ordította le, hogy milyen szar embernek tart.
Kimondtam neki mindent, ami hosszú éveken át mérgezett, és megkönnyebbültem. Nem tartozom neki semmivel, és ezt akkor értettem meg, amikor elküldtem neki a levelet.
Talán nem a tárgyhoz tartozik, de mégis úgy éreztem, hogy itt elmondhatom.
Sorry, ha off volt.
Apám részéről senkit sem ismertünk,állami gondozott volt.
Nekem csak anyum van akivel ezt meg tudom beszélni,ő átérzi igazán,hiszen benne volt.
De ő is csak annyit tudott mondani hogy nekem kell eldönteni.
Bár...ő azért szidja néha rendesen.
Cippora,anyummal egyetemben az a véleményem,hogy apám úgy gondolja,hogy mivel mind a kettőnknek olyan jól megy,így kötelességünk lenne segíteni rajta.
Sőőőt,amikor felhoztam hogy nekem is problémáim vannak,csak röhögött,és azt mondta hogy majd megyek én is csövezni...
:( Nekem is hiányzik.Azért sokszor jó fej is volt velem,talán ezért érzek most így.
Na meg maga az hiányzik,hogy nincs,és nem is nagyon volt apám.
Mostohaapámmal sajnos nem nagyon tudtam közeli viszonyba kerülni,mert messze lakom tőlük :(
Hm.Be kell vallanom,hogy apakomplexusom is van.
Teljesen normális ez az érzés: dolgozik benned a lelkiismeretfurdalás.
Jó lenne, ha lenne egy testvéred vagy unokatesód, akivel ezt meg tudnád beszélni.
Apukádnak nincsenek rokonai?
Együtt érzek Veled, tudom miről beszélsz.
Az én apám is világéletében link volt, tönkretette az egész gyerekkoromat, anyukámat bántotta, folyton ivott, nem is részletezem tovább. Anya sajnos nem volt elég erős, és így 53 évesen a szíve felmondta a szolgálatot. 17 éves voltam akkor és hála neki pánikbeteg. Én összeköltöztem a párommal, saját lakásba (azóta már van egy 3 éves kisfiunk), apám pedig gyakorlatilag az utcára került. Még mélyebbre süllyedt, de nem akart rajta változtatni. Összejött egy nővel, akinek fűt fát összehazudozott a múltról, de miatta legalább képes volt a piáról lemondani, dolgozott, és albérletbe költöztek. Miután megszületett a kisfiam találkoztunk párszor, vett neki ajándékokat, már már kezdtem elhinni, hogy jó útra tért... Aztán mind a ketten munkanélküliek lettek és az albérletben gyűlt az adósság. Egyszer felhívott hogy segítsek neki, mert én vagyok az utolsó esélye. 60 ezer forintot adtam neki oda (amit én is kölcsönkértem), esküdözött, hogy vissza fogja adni, amint lesz munkája. Ennek lassan másfél éve. Ígért, ígért, ígért, a páromnak pedig elege lett ebből, és rövidre zárva a dolgot, kijelentette neki, hogy a továbbiakban nem vagyunk hajlandóak beszélni vele, mert erre senkinek nincs szüksége.
Azóta nem beszéltünk. Ő nem hív, én nem hívom. Mégis olykor olykor bevillan, hogy mégis, milyen jó lenne látni, elmenni vele és a kisfiammal egy cukrászdába és megenni egy sütit, vagy a játszótéren szaladgálni. A kisfiam nem tudja mit jelent az a szó, hogy mama, vagy papa. Nincsenek nagyszülei, de ész érvekkel végig gondolva, ez így van jól... előbb utóbb újra csak kihasználna, és fájdalmat okozna... pedig sokszor hiányzik.
"..tönkreteszi a lelkem, napokig rosszul vagyok, ha véletlenül beszélünk .."
Mit értesz ez alatt? Szid, folyton felhánytorgat dolgokat?
Gyűlölhetném is,mert tönkretette az életünket,anyumat 23 évig kínozta,állandóan részegen járt haza.Miatta ott kellett hagynom az iskolát,és a mai napig nem jutottam el odáig,hogy újra elkezdjem.
Meg egyébként is...ő akart mindenáron gyereket,szétszórta a fogamzásgátlót a réten,és amikor ott voltam...ilyen lett.
Ő miatta nem volt gyermekkorom,semmim.
És fogalmam nincs,hogy miért sajnálom,és miért van lelkifurdalásom.
Ezt neked kell érezned..ha megkönnyebbül tőle a lelked, akkor szakítsd..ha nem, akkor keresd, de ne mélyedj bele nagyon, mert te is rámész.
Nekem anyám ilyen..ő nem hajléktalan mondjuk, de tönkreteszi a lelkem, napokig rosszul vagyok, ha véletlenül beszélünk telefonon..de mégis képtelen vagyok totál lerázni. Mondjuk én már nem keresem.
Sziasztok!
25 éves vagyok.Édesapám a születésem után nagyon link ember lett,elitta az összes fizetését (már amikor dolgozott),se anyummal,se velem nem törődött soha.Édesanyám 23 évig kitartott mellette,nem csalta meg,bár a viszonyuk elég rossz volt.Amikor 15 éves voltam,apám úgy döntött,hogy többé nem dolgozik.
Én akkor kezdtem el járni közgazdasági szakközépiskolába,amit ott is kellett hagynom,mert anyum nem bírta egyedül fizetni a lakbért,rezsit,3 ember étkeztetését,az iskolámat.
Elmentem takarítani feketén,12 órába,éjszakai műszakba.
Jobb lett a helyzet,de apám csak követelőzött,hogy legyen hús az asztalon,és a napi 3 doboz cigarettája.
Én elköltöztem otthonról az akkori barátomhoz,anyum megismerkedett egy férfival,aki mára a férje,és elvált apámtól.
Utána még kb. egy évig fizette apámnak a lakbért,rezsit,és adott neki pénzt hogy tudjon ennivalót venni.
De ez nem mehetett a végtelenségig,anyum felmondta a szerződést a lakásra (szociális bérlakás),kifizetett 300.000 forintot a helyreállításra (apám leamortizálta a lakást),és hamarosan szó szerint kilakoltatták apámat,mert nem volt hajlandó kiköltözni.
Én ekkor már messzebb laktam tőlük,azóta én is férjhez mentem.
Ezek után telefonon tartottam apámmal a kapcsolatot,vagyis mindig én hívtam.Fogalmam sincs mit csinál,talán hasonló helyzetben lévő emberekkel vagy együtt.
Nem rég megváltozott a telefonszámom,és nem tudom mit csináljak,felhívjam-e.Az eddigi beszélgetéseink is csak arról szóltak,hogy ő neki milyen rossz,és hogy a mostohaapámat szidta,akitől 3 év alatt több segítséget kaptam,mint tőle 25 év alatt.Na meg információkat akart kiszedni belőlem,hogy hol dolgoznak,hol laknak,ilyesmi.
Úgy gondolom hogy nem kellene lelkiismeretfurdalásomnak lenni miatta,de mégis van.
Mi is rossz helyzetben vagyunk,csak a férjemnek van állása,mások miatt tele vagyunk adóssággal.
Szóval még ha akarnék se tudnék neki segíteni,magamon se tudok.
Mit tegyek?Szakítsam meg vele a kapcsolatot?