Az a régi ház (beszélgetős fórum)

:)))

A látszat néha csal....

Köszönöm!

A cikk olvasása után én is visszagondoltam a múltat.Van mire emlékeznem és csak gyűlik egyre a tarsolyom.Mennyire ember közeli volt az a világ,amikor még pöttömke voltam és éreztem a nagyszüleim SZERETETÉT.

KÖSZÖNÖM EZT A GYÖNYÖRŰ VISSZAEMLÉKEZÉST!Süt belőle a szeretet!

A kiírt szavazásaid után meglepő és üdítő volt ez a cikk :-)

Gratulálok!

Náluk is elkerített udvarban voltak az állatok de muszáj volt keresztülmenni azon, hogy a veteményeskertbe érjünk és elcsórhassuk a napi eper-adagunkat (természetesen mosatlanul ettük ugye), meg az éretlen savanyú almát, körtét.

Én általában kisseprűvel mentem az állatos udvaron keresztül, csak ugye több kakas volt, nem volt egyszerű:DDD

XDDD

A kisbolt, ahol csak puncs és vaníliafagyi volt, vagy csak vanília és csoki. Öreganyám szalajtós bicaja. A tyúkok garázsában rozsdásodó kis fiat 500-as!:)))) Sorolhatnám...

Frissen learatott búzából a jól megtömött szalmazsák?

Télen a melegített tégla az ágyunkban a dunyha alatt?

Lehet.... Olyan kicsi a világ.

Tényleg! A csűcsös' kanna! A egyik felén a macskák lafatyoltak bele, az másik felén mi szívtuk a vizet. :)

Bocs, nem én vagyok a húgod??:DDD

Dettó a nagyim házáról beszélsz! Meg a "sparhelt", csuta, böllér bácsi...

Én a sok disznóvágásról még arra emlékszem, hogy a böllér bácsi csak úgy gurította a feleseket hajnal 5-től kezdve, meg a papáék szekerén voltak a bazinagy tálcák, ahol keverték a kolbász hozzávalóit. Én kevertem mindig a töpörtyűs üstöt.

És rengeteg lagzi volt, mert rengeteg nagynéni, nagybàcsi sok gyereke mind nagyobbak voltak mint én, ezért sorban lagzik és lagzik az udvaron egy sátorban.

Nyári konyha, ahova beszadtunk vizet inni, vagy megnézni, mit főz a nagyi, ő meg a kezünkbe adta a vödröt, hogy ha már ott vagyunk, vigyünk a kinti kútból neki vizet. A vödrök egy kis szekrényen álltak, 3 volt, mindig tele kellett, hogy legyenek:))))

Gyönyörű cikk :)

(Mondjuk nem is vártam mást.)

Jó volt ezt olvasni:)

Bár kicsit szomorú lettem, mert eszembe jutott a saját "emlékdobozom" is.

:DDD

Jaj, a kakasok! Nagyon köcsögök voltak, esküszöm, szembe tudtam nézni velük, akkorák voltak. :DDD

Olyan jók ezek az emlékek:))

A régi disznóvágások, a szüretek, a régi-régi ház.... Én négy éves voltam, mikor ideköltöztünk, de a mai napig visszavágyom a kislánykori házba, azzal a hatalmas kerttel, amiben óriási cseresznyefa nőtt, s kert mögött még ott volt a kukoricás is. Pedig hogy megkergetett a kakas, s volt, hogy beleléptem az akácfatüskébe is. Még a létráról is leestem, mert Tarzanosat játszottam, de csomót kötni a kötélen még nem tudtam:D