Asszonyok, lányok, akiknek külföldön dolgozik a párjuk. (nyílt klub)
Zsana, próbáld megoldani a gépjavítást, mi is skype-on tartjuk a kapcsolatot, nagyon sokat segít, hogy minden este halljuk és látjuk egymást. Amikor nyáron nagy viharok voltak, náluk nem volt térerő (mobilinternetet használnak) és nagyon rossz volt, hogy nem tudunk beszélni.
Sziasztok! :) Nekem még csak aug 28.-tól dolgozik a párom Münchenben.9 éve élünk együtt kislányunk most elsős.Albérletben élünk,és ez a mostani külföldi munkavállalása nem volt tudatos.Úgy értem tisztában voltunk vele,ha egyről kettőre akarunk jutni,akkor ez csak igy fog menni.Egy hétfői napon azzal jött haza a párom,hogy telefonált a gyerekkori barátja,aki évek óta Németben van,hogy vállalkozása van ,van meló is meg minden,csak menni kell.Ez volt hétfőn és vasárnap a párom egy munkatársával már útnak is indult.egyszer 2 éve már lett volna egy ilyen lehetősége,de akkor bedurciztam,de nem tehettem megint ugyanazt...Bele kellett egyeznem.Nekünk a kapcsolatunk tökéletes,a bizalom is van 100%,de hogy egymás nélkül legyünk hetekig???Az nagyon nehéz....Mi tényleg olyanok vagyunk,mint a borsó,meg a héjja :))Azóta egyszer volt itthon 4 napra,kedden lesz egy hete,hogy visszamentek.Én nagyon nehezen viselem a hiányát...nagyon sokat sirok.Sajnos skypeolni sem tudunk,mert az én gépem nem jó,el kellene vinnem megcsináltatni,de most is ha leviszem a szervizbe,még irkálni sem fogok tudni neki.Pedig muszáj lesz,mert csak könnyebb lenne,ha legalább webcam.-on láthatnánk egymást.Legközelebb 22.-én jön,akkor egy hétre marad.Strigulázom a napokat.Persze mi is ki fogunk majd menni látogatóba,csak legyen nekik albérlet.Elvileg jövő hétvégén költöznek be egy lakásba,egyenlőre a főnökééknél laknak.A decembert már nagyon várom.akkor lesz a szülinapja,a főnökével (én is ismerem évek óta)már beszéltük is,hogy úgy intézzük,hogy ne tudjon akkorra hazajönni...de mi kimegyünk majd,mi leszünk a szülinapi meglepetés ;)Lesz öröm,az biztos.Egyébként mi már átbeszéltük a dolgokat,valószinű hogy nem folyamatosan fog kint dolgozni,hanem ez az őszi téli időszak kint,tavasz nyár itthon.Ezt én is könnyebben tudnám viselni.Meg persze ő is (: !Én mondtam a páromnak,hogy nekem egy esetleges kitelepülés sem jelentene gondot.Hát majd meglátjuk...ő nagyon nem szereti a németeket,az országot...egyenlőre a nyelvet sem beszéli (magyarok között van,ahogy ismerem,szerintem nem is fog sok minden ráragadni :D)Viszont nekem nem jelentene gondot a beilleszkedés,világ életemben németet tanultam.Na mindegy,ezt most még a jövő zenéje...egyenlőre az van,hogy nincs itt,és iszonyatosan hiányzik :(...Minden elismerésem azoknak,akiknek van lelkierejük akár 2-3 hónapon át is a párjuk nélkül élni (tudom muszáj!!!).Az én párom havonta haza jár,de azt már nem vállatam volna be,hogy 3 hónapokat legyen kint és pár napot itthon (mondjuk ő sem!)Egyenlőre ennyi,majd irok még...Kitartást mindenkinek (: !!!
Megjött a kedves ma délben. :)) Ma van a 12. házassági évfordulónk, ezért is intézte úgy, hogy szerda helyett már péntek este el tudjon indulni. Így most itthon lesz egy hétig, jövő vasárnap megy vissza. Nagyon örülök neki, de tudom, hogy egy hét együttlét után megint nagyon rossz lesz elválni tőle és egyedül maradni. De ezen ráérek szomorkodni majd egy hét múlva, most megpróbáljuk kihasználni ezt a hetet amennyire csak tudjuk. Olyan jó idő van még, el tudunk menni strandra, 3 is van a közelben és egész nyáron nem volt rá alkalmunk.
Igen, nagyon friss és nagyon új is. 3 éve és 7 hónapja vagyunk együtt, eljegyzésünk is volt, de azért húztunk gyûrût, hogy magasabb szintre emeljük magunk miatt a kapcsolatot :) esküvõt még nem tervezünk, mert ugy-e 2 évig még tanulok és azt szeretnénk ha stabilan állnánk valamennyire anyagilag is.
Nagyon szuper a kapcsolatunk, boldogok vagyunk együtt mindig. Azért mondtam, hogy új ez a helyzet, mert soha nem voltunk külön egy napot sem :( együtt is lakunk, több, mint 3 éve, minden a legnagyobb rendben volt, de a pénz az kell, itthon meg friss diplomásként nehéz elindulni. Inkább megpróbált egy külföldi munkát.
Nem is tudom, ha pl. 4 hetente hazajöhetne pár napra, akkor talán jobban viselném, akkor is ha tegyük fel nem 3 hanem 6 hónapra ment volna el, vagy egy évre. Kicsit sokallom a 3 hónapot egyetlen találkozó nélkül. Beszélünk minden nap, csak a szálláson nincs internet, plazaban meg ilyen-olyan bar-okban stb. van internet jel, de az is gyenge. Amikor nem tudunk neten beszélni, akkor marad a telefon, de az drága nagyon. A telefonbeszélgetéseink kb 2-3 percesek, azalatt semmit nem tudok majdnem elmondani abból,a mit szeretnék :(
Remélem, hogy megszokom azért hamarosan....bár mindenki azt mondta eddig, hogy megszokni nem lehet csak kibírni.
Szia !Nekem nemsokára hazaér a párom.Az előbb telefonált,átértek a határon.Ő minden hétvégén jön.Pénteken meló után indul,és szomb.hajnaltájt érkezik.És sajna vasárnap du. indul is vissza.Nagyon szar!!!!!!!!Minden hétvége egy rohanás.A gyerekek is szétszedik ilyenkor.Ő Svájcba jár.De ők is csak azért tudnak jönni minden hétvégén mert 4-en vannak a kocsiban,és így egy hónapban csak egyszer kell levezetni oda-vissza.Szabija 20 nap egy évben,most legközelebb okt.közepén jön egy hétre.Akkor összeházasodunk 12 év után.:))(Ezt csak ti tudjátok!):)
Szia!
Húú ha az én párom hazajönne karácsonyra végleg,vagy legalábbis egy kis időre,boldog lennék nagyon.Megértelek hogy szenvedsz.De látom még csak 8 nap telt el.Friss ez még számodra és belül maximálisan tudom mit érzel.Hogy nem tudtok naponta beszélni?Nekünk 2 gyerkőcünk van,néha nagyon kivagyok itthon,de most eszembe jutott az az idő amikor még nem voltak.Sokkal többet szenvedtem a gondolattól hogy egyedül vagyok.
Sziasztok!
Az én párom március 7-én ment ki Regensburgba dolgozni. Már nem vagyunk fiatalok (40-en túl mind a ketten) és eszünk ágába sem lett volna a különélést választani, de sajnos itthon nem kapott tisztességes munkát. Anyagilag persze sokkal jobb, de nagyon nehéz így egymástól távol élni. Amikor kimentek 7 hétig nem tudtak hazajönni. Azóta 4 hetente járnak haza, szerdán este ér haza mindig és vasárnap délelőtt már indulnak vissza. Tulajdonképpen csak 3 teljes napot tölt itthon. Most először alakult úgy, hogy a jövő héten pénteken este indul haza vonattal és szombattól a következő vasárnapig itthon lehet.
Nekem az elutazás napja a legrosszabb, akkor már reggeltől mindig bőgök. Utána 2-3 nap, amíg újra megszokom az egyedüllétet.
Néha nagyon magam alatt vagyok és nincs kinek elmondani. Ezért is örültem, amikor rábukkantam erre a klubra.
Sziasztok! Örülök, hogy csatlakozhattam! :)
Röviden a sztorim:
Sajnos alkalmam nyílt megtapasztalni milyen az, amikor a párom 1. 400 km-re van tõlem és még a napi kommunikáció sem biztos.
21 éves vagyok, idén végeztünk az egyetemmel, a párom a fejébe vette, hogy külföldön akar dolgozni, mert jobban megéri. Nekem más terveim vannak, beiratkoztam mesterképzõre. Kaptunk egy lehetõséget csehországi munkára, mivel barátokkal nyílt alkalma elmenni, kihasználta a lehetõséget. 3 hónapról van szó, karácsony elõtt jönnek haza. Mindenki azt mondja, hogy ez semmiség, én is erõsnek éreztem magam, hogy simán kibírjuk. Nem így van, minden nap próbálom lefoglalni magam, még csak 8 nap telt el, de nem vagyok jól, szomorkodom, idegeskedek stb. Nem mutatom senkinek, amikor beszélünk, akkor a páromnak sem említem, hogy nem érzem úgy, hogy kibírom. Meglepõdtem magamon, átmentem hisztisbe, nem kapom a helyem, dühít a bizonytalanság, hogy melyik pillanatban tudunk beszélni stb. Muszáj volt keressek egy fórumot, vagy akármit, hogy beszélgethessek olyanokkal, akik hasonló helyzetben vannak.
Hát üdv.!Már fel akartam adni az egészet,úgy gondoltam magammal csak nem társalgok már el itt.Örülök nektek!:))
Nekem ilyenkor a legnehezebb.A vasárnap du.Akkor indul vissza. Az ő arcára is rá van minden írva.Pocsék nehéz nélküle.
Sziasztok!
Ezt a klubot azért nyitottam mert úgy látom nem én vagyok az egyedüli akinek sajnos külföldön dolgozik a férjura,párja.Várunk ide olyanokat is akik belföldön ugyan,de távol az otthontól dolgoznak,nem tudnak hazajárni a távolság miatt.