Anyaotthonokról tapasztalat? Segítség bajban vagyok... (tudásbázis kérdés)
Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat. Ahogy felkelt a nap egy kicsit én is nyugodtabb vagyok. Hajnalban nagyon el voltam keseredve.
hópihe84
A ménfőcsanaki otthonról nem is hallottam, csak a Cirill és Methódról és az önkormányzatiról. Nagyon köszönöm az információt! Később megkereshetlek kérdésekkel privátba?
bared
Igen meg akarom tartani és mindent megteszek, hogy talpra álljak. Két héttel ezelőtt (még nem tudtam, hogy terhes vagyok) élből elutasítottam volna az örökbeadást. Most is idegen a gondolata is...csakhát...
Az apuka ugyanaz, mint a fiam apja, de nem élünk együtt. Sokáig csak havonta egyszer 1-1 órára látogatott meg minket. Néhány hónapja kezdett kicsit sűrűbben jönni és tovább maradni én pedig nagyon örültem, hogy foglalkozik a fiúnkkal, hogy lassan változik és egyre fontosabbak vagyunk a számára. Így amikor december elején beállított, hogy akár egy egész napig is tud maradni és itt is alszik...nagyon örültem neki. Nem szerelemből, nem a szexért, hanem a fiamért, hogy neki is legyen igazi apja. Védekeztünk, semmi malőr nem volt. Éppen ezért most még el sem akarja hinni, hogy teherbe estem...
Többé nem fog megtörténni az biztos és legközelebb, csak esküvő után fogok lefeküdni bárkivel is...de ez most mindegy. Ennek a helyzetnek a megoldása most a legfontosabb
Voltam kollégista, nem zavarna a szűkös tér és az sem, hogy azon másokkal kellene osztoznom. Csak a hangulat ne legyen gyilkos. Ezért keresek egy olyan anyaotthont, ahol -nem a szoba alapterülete érdekel- jóindulattal fogadnának.
az a legnagyobb baj, hogy a magyar örökbeadási törvények áldozatul esnek a bürokráciának...
én pl meddőségi kezelésre járok... van már egy lányom, de lehet, hogy később adott esetben elgondolkodtam volna egy nevelőszülőségen...
de már eleve nem vagyok rá alkalmas, mert albérletben lakom pl.....
kicsit az az érzésem, hogy szeretnéd ezt a babát, és meg is értelek téged...
kívánom, hogy minden úgy alakuljon, ahogy szeretnéd...
azért valamit nem nagyon értek.... ez a kapcsolatod nem tűnik valami jónak.... vajon megéri még fenntartani? hiszen még számítani sem lehet rá(
Kedves Lea!
Engedd meg, hogy így szólítsalak, hisz nevedet sem ismerem. Ez pedig egy gyönyörű női név, nekem legalább is tetszik.
Alighanem, életed egyik legkeményebb helyzetének éled meg, ami most történik veled.
Gyereket vársz, pedig nem tervezted. Sem idő, sem hely, sem körülmények, sem esetleg az apja nem alkalmas arra, hogy gyereket szülj.
A választás szinte egyértelmű. Szinte. Könnyen elvetethetnéd a gyereket. Bárkivel beszélsz is, alighanem az abortuszt ajánlja. Nincs olyan családsegítő, amelyik azt latolgatná, hogy megtartsd. Mire is tartanád? Se iskolád, se lakásod, se állásod, se családod, aki melletted áll.
A műtét meg olyan könnyen megy. Reggel bemész, délután már mehetsz is haza. Rutin. Nincs veszélye a mai technika mellett, nem érzel semmit, nem fáj sem előtte, sem alatta, sem utána. El is felejted néhány nap alatt. Néhány hét alatt meg már eszedbe sem jut. Úgy-e ezt már hallottad? Mindenfele ezt mondogatják.
Te most mégis itt üldögélsz a képernyő előtt és ezt a levelet olvasod. Mert valami motoszkál benned.
Az, hogy egy kisbaba szeretne megszületni? És a kisbabák annyira aranyosak, beszőnek a szeretetükkel, ha a közelükbe tudsz kerülni. Talán már a karodban is érzed kicsi, kiszolgáltatott testét?
Miért is ne születhetne éppen ő meg? Azért mert a tied? Pont a tied nem jöhet világra? Hisz te is élsz! Te megszülethettél. Az anyukád - bárhogy volt is ő akkor - kihordott és megszült. Esélyt adott az életednek. Nem mondom, - el tudom képzelni, hogy - nem mindig örülsz ennek az esélynek. Az ember gyakran érzi, hogy bárcsak meg se született volna. Néha tényleg túl elviselhetetlen minden.
Meglehet, most is valahogy így érzel.
Lehet, hogy minden össze van zavarodva benned.
Lea! Én nagyon tisztellek a bátorságodért. Már azért a bátorságodért is, hogy gondolni mersz arra, hogy ne azt tedd, amit mindenki normálisnak tart körülötted. Hogy fontolgatod, hogy nem tudnál-e Te is esélyt adni a kisbabád életének.
Igen, Lea! Azt hiszem, tudnál.
Talán mi tudunk segíteni, hogy a kisbabád megszülethessen úgy, hogy te védve, biztonságban, ha kell, titokban hordhasd ki őt. Aztán majd meglátod.
Ha nincs erőd hozzá, ha még túl korai lenne, hogy anyaként élj, akkor keresünk neki családot. Ahol jó érzés lesz tudnod őt. Ahol meg tudják adni neki azt, amit te még nem tudsz most. Ahol boldog lehet. És neked boldogság lesz tudni, hogy ott növekedhet, szeretet veszi körül és milyen jó, hogy élhet és nem egy kórházi kukászsákban kötött ki.
De az is lehet, hogy a várakozás hónapjai, a szülés alatt, vagy amikor először szoptatod, akkora szerelem vesz erőt rajtad, hogy semmi szín alatt meg nem válnál a kicsitől. Ha így lesz, ebben leszünk melletted, ebben fogunk segíteni. Már lesz kit szeretned és lesz, aki szeret. Nem csak fontos leszel, hanem te leszel maga a teljes világ. Nélkülözhetetlen.
De mi nem csak családot, közösséget szeretnénk köréd varázsolni, abban is segítünk, hogy szüleiddel, rokonaiddal újból jóba tudj lenni, hogy később se maradhass egyedül.
Nálunk, a többi társaddal közösen úgy fogunk élni, mint egy nagy család. Igaz, szinte csak nők lesznek. De, hát, ez csak kicsit több mint egy évig tart. Addig megerősödsz, és temérdek dolgot megtanulsz.
Nem mondanám, hogy könnyű lesz az élet, mert feladat az lesz bőven. De remélem örömöd is telik benne bőven.
Mindent megtanulunk a háztartás, család és gyerekgondozás fortélyaiból. Sokat fogunk dolgozni, gyönyörű női munkákat végzünk: hímezünk és befőzünk, varrunk és vasalunk, főzünk és ünnepeket szervezünk, takarítunk és kertet gondozunk. Mire az otthonból elmész, olyan gazdasszony lesz belőled, hogy nincs olyan hotel, ahol ne kapnának utánad.
De ez csak veled és a te akaratodból lehet így.
Ha annyira erős és bátor vagy, hogy ezt a fáradságos utat választod, nagy eredményeket érhetsz el. Szakmát szerezhetsz velünk, munkát keresünk neked és jó eséllyel lakhatást is. Ez legnagyobb részt a szorgalmadon fog múlni.
Ha minden jól sikerül, 15 hónap után úgy mehetsz tovább, hogy nem csak egy csodálatos kisbabád van, akivel öröm az élet, de értékes szakma a zsebedben, munkahely és lakás vár, és nem utolsó sorban sok-sok barát és támogató.
Nehéz lehet most neked dönteni. Nagyon is nehéz.
Ha szeretnél erről beszélgetni, hívd föl Anitát (06 20 929 7794)! Ő szívesen válaszol bármilyen kérdésedre. Mivel három kis gyermeke van, lehet, hogy van olyan óra, amikor neki kevéssé alkalmas, de biztosan tudtok találni egy nyugodt időpontot is. Írhatsz is, ha egyszerűbb a lea@lea.hu e-mail címre.
Barátsággal:
Kati
Jajjj..:( sajnálom,h ilyen helyzetbe kerültél...próbáld meg a leát, [link]
ha meg várólista van,elvileg van időd is,de ne vetesd el a babát!! :((((
nagyon sajnálom((
én alapvetően abortuszellenes vagyok, de azt gondolom: a jelen mgyarországi helyzetben, ha semmi!!! esélyét nem látod annak, hogy felneveld, ne tartsd meg((( ha nem sikerül csecsemőkorában örökbe adni, már maradandó lelki sérüléseket szenved...
ha pedig elmégy anyaotthonba: sokszor 2 anya lakik 3-5 gyerekkel egy szobában...ahol meg betartják a szabályokat, és egy család egy szoba, éveket kell várni a bejutásra(((
sajnos a szakmámba vág, így látom milyen procedura((
Dehogy gondoltam meg jól! Gondolkodni sem igen tudok. Már többen írtatok nekem privát üzenetet és mindenki az ab-t javasolja.
De minden porcikám, a lelkem, a hitem minden-minden ellene van...
Egyetlen egyszer voltunk együtt (aki nálam ritkábban él nemi életet az csak apáca lehet), védekeztünk óvszerrel és nem volt baleset. Az egész vagy egy rémálom vagy egy csoda.
Ha elvetetném soha nem tudnám megbocsátani magamnak. De ha megszületik és ezzel nyomorba vagy még rosszabb helyzetbe taszítom magunkat, akkor is vége lesz mindennek...
A szörnyű az egészben, hogy olyan, de olyan kevés hiányzik ahhoz, hogy gondtalanul örülhessek. Elég lenne egy biztos munkahely, vagy egy támasz (nem is feltétlen férfi, elég lenne ha anyukám vagy nagymamám mellettem állna...
Jól meggondoltad? Ilyen körülmények között muszáj megszülnöd a másodikat?
Én a helyedben várnék a második babával addig, amíg olyan párom akad, aki akarja is őt. Meg az anyagi helyzetemet is figyelembe venném.
Én olyan szívesen mondanék valamit, ha tudnék. Én is azt olvastam, hogy csak pár hónapig (én 6-ot olvastam) lehet ott maradni és nagyon hosszú a várólista, úgyhogy sokkal előtte kell bejelentkezni.
Ha van több címed is, akkor a közelieket esetleg nézd meg személyesen, biztos meg lehet nézni és akkor érezni fogod, hogy hova mennél inkább..
nem tudok jót mondani. volt ismerősöm ott. onnan kijönni nagyon nehéz, és talpra állni. végigjártak egy csomót mert egy intézetben csak 10 hónapot lehetnek azt hiszem
vagy hogyan.
Sziasztok!
Van egy két és él éves kisfiam és most derült ki, hogy 7 hetes terhes vagyok. Sajnos az apa elhárítja magától a felelősséget. Az anyukám és a testvérem számára már így is teher vagyok. Gyes-en vagyok, a munkahelyem megszűnt...Nem tudom mihez kezdjek, mi lesz velünk.
Eszembe jutottak az anyaotthonok. De semmi kézzelfogható tapasztalatot nem találtam a neten (csak elvétve egy egy rövid megjegyzést). Kigyűjtöttem telefonszámokat, de azt sem tudom, hogy melyikkel kezdjem és mire számítsak. Alakóhelyemen csak egy otthont találtam, ha itt nem lenne hely, akkor lehet-e máshova is jelentkezni? Nem annyira sürgős, amíg meg nem születik nagyjából el lehetek a mostani körülmények között, de utána, tudom, hogy nem lesz majd maradásom.
Kérlek segítsetek tapasztalatokkal, tanácsokkal!
Köszönöm