Anyának lenni - majdnem nagymama korban (beszélgetős fórum)

És még valami, ami végső érvként mindig feljön: a gyerek érdeke. Nem akarok untatni senkit arról, hogy ideális körülmények között mi lenne a gyerek érdeke újszülött korától felnőtt koráig fizikai közelségben, szoptatás szempontjából, egészséges étkezés terén, készségfejlesztésben, digitális technológia használatban, szűkebb és tágabb családi kapcsolatokban, óvoda- majd iskolaválasztásban, és így tovább. Már csak azért sem lehet mindezt számba venni, mert ahányan vagyunk (megint csak a saját tapasztalatok, hit, világnézet, család által befolyásolva) annyian annyiféleképpen gondolkodunk arról, hogy mi az ideális. De ha meg is lehetne állapodni ebben, akkor is biztos vagyok benne, hogy 100%-ig ideális körülményeket senki, vagy szinte senki nem tud biztosítani minden téren. Egy hétköznapi példa: az egyik anyuka idősebb az ideálisnál, a másik pedig egyedül neveli fel a gyerekét, hiába fiatal, és hiába nem így tervezte. Kifejezetten ideális egy gyereknek apa nélkül felnőni? Nem. De jobb, mintha őt is és az anyukáját is nap mint nap ütné-verné az apa? Igen. Sokkal.

Szerinted jobb egy gyermeknek csak 40 éves koráig érezni és élvezni a szülei szeretetét, mint meg sem születni? A saját értékrended szerint válaszolj erre, mert ezt az értékrendet adod át a gyermekednek, ne mások véleménye döntsön.

Erre azt tudom írni Neked, hogy a 25-30 éves anyukák sem gondolták volna a szülőágyon a védtelen kis újszülöttet ölelve, vagy még azelőtt, a pocakjukat simogatva, hogy dackorszakban, majd iskolás korban, majd még később milyen nehéz lesz helytállni a gyermek mellett mindenféle szempontból. Nem lehet rá felkészülni egyszerűen. És ez rengeteg összetevőből áll, korántsem csak a fizikai állapotból, életkorból, sőt.

Az szerintem nagyon jó, hogy elgondolkodtatott, amit olvastál. Az már kevésbé, hogy fórumot nyitottál róla - ne vedd rosszindulatnak, nem annak szánom -, mert szabad utat engedtél ezzel az emberek, különösen a nők azon zsigeri kényszerének, hogy csípőből meg akarják mondani, ki vállalhat gyereket, és kinek nem kéne inkább. Ha éppen magas hiteletek lenne, és emiatt tetted volna fel a kérdést, akkor is azt írták volna a legtöbben, hogy eszedbe ne jusson szülni/örökbe fogadni, ha előző este összeszólalkoztál volna a férjeddel, akkor is ezt kaptad volna, ha csak két szobátok lenne, akkor is, ha hátfájós lennél, akkor is, ha lenne már három gyereked, akkor is, ha nem lenne autótok, akkor is, ha kicsúszott volna a szádon, hogy néha zavar a hisztiző gyermekek látványa, akkor is, és még sorolhatnám estig, de szerintem érted.... valahol abszurd ez az egész. A közvélemény szerint csak az szüljön vagy vállaljon alternatív módon babát, aki:

- még nincs 30 lves

- lakásán már nincs hiteltartozás

- min. annyi szobája van, ahány gyermeket szeretne

- a munkahelye atombiztos

- a fizetése elég magas ahhoz, hogy ha váratlanul egyedül maradna, a gyermekeinek akkor is megerőltetés nélkül tudja finanszírozni a magánovit, később a különórákat, külföldi nyaralást, és lakást is tudjon venni nekik

- legyen "kéznél" segítsége, de ha azt igénybe is akarná venni néha, akkor inkább ne is szüljön, mert "nem a nagymamának szüljük a gyereket"

- Ha gyermekek cintányéroznak a lábasfedőkkel, azt megnyugtató zeneként érzékelje, különben minek az ilyennek gyerek

- stb, stb, stb

A másik anyuka élete és teherbírása nem a tiéd, neki más a férje, a családja, a munkahelye, az élettapasztalata, a hite, minden más, ami meghatározza azt, hogy milyen állapotban van fizikailag és lelkileg. Te pedig te vagy.

Te és egyedül te tudod, érzed, hogy a gyermek iránti vágyad és az iránta érzett szereteted mellett eltörpülnek-e majd a nehézségek - amik senkit nem kerülnek el, csak más-más időpontban és formában jelentkeznek -, vagy maguk alá temetnek.

És: _nem_ vagy önző, ha "csak" azért fogadsz örökbe egy gyermeket, mert gyermekre vágysz, és nem tudod teljesíteni az összes fenti feltételt! Nem tönkretenni fogod a gyermeked életét, hanem esélyt adni neki a boldogságra.

Nem kell velem egyetérteni.

Szeretném elmondani, minek megkérdezni - merthogy én indítottam ezt a fórumot.

Egy 49 éves nő azt írta nemrég egy örökbefogadós fórumon, hogy amikor csecsemőként örökbe-fogadta a gyerekét, nem gondolta volna, hogy mire iskolás lesz, ennyire fárasztó lesz számára helyt-állni. Imádja a gyerekét, természetesen semmit nem bánt meg, de...

Azóta mocorog bennem a kérdés.

Olyanok, akiknél folyamatban van a gyerek-kérdés, bármilyen módon (lombik, spontán próbálkozás, örökbefogadás...) sokan vagyunk a fórumokon. De aki sikerrel járt, és már évek óta negyvenes anyukaként teszi a dolgát, sajna ritkán kerül elő, ritkán mondja el őszintén, mit feltételezett, és mi a tapasztalata.

Tudod, a fórum - értelmezésem szerint - arra is való, hogy idegen embereket kérdezzek meg olyan dolgokról, amik foglalkoztatnak.

Hát, ezért.

Jó, de ha már ez a téma és a fórumindító elindította, nyilván tapasztalatokra, élményekre volt kíváncsi. Mert bizonytalan és kétségei vannak, hiszen felelősségteljesen gondolkodik és két lábbal áll a földön. (nekem legalábbis ez jött le)

Számomra az a szörnyű, hogy egy ilyen témában mint - az anyaság / gyerek - képesek egyesek vérre menően vitatkozni és sarat dobálni.

Persze mindegyikünk szuverén egyén, és vannak nézet-, véleménybeli különbségek, de akkor is:)

Azt sem értem, minek errôl másokat - idegeneket - megkérdezni.

Nem tartozik senkire csupán kettôjükre.

Pro és kontra mindenre van érv és ellenérv.

Mindenki úgy magyarázza, amilyen tapasztalata van.

Döbbentem olvaslak benneteket, eldurvult a fórum.

Kár érte.

Miért kell személyeskedni és megbántani másokat?

Szüljön és neveljen gyereket aki akar, tud és akkor amikor ő azt úgy érzi jónak, helyesnek, biztonságosnak. Nem vagyunk egyformák!

Mi jogon pocskondiázzátok egymást? Tényleg érthetetlen.

Én is annak a híve vagyok, hogy húszon évesen optimálisabb, de akinek csak a 30-40-es éveire adatik meg, hogy megfelelő férjet talál, egzisztenciálisan megengedheti magának, nehogy már ne szüljön, mert lehet, hogy 80 évesen meghal.

Lehet...és az is lehet, hogy nem. De akkor is felnevelt és életet adott egy gyereknek, aki az ő életének, génjeinek a folytatása, viszi tovább a családi vérvonalat és nem utolsósorban volt 20-30 boldog évük. Mert a gyerek igenis egy csoda, egy Isteni ajándék!

Kollégám fiatal felesége halt meg egy hét alatt. 3,5 éves kislányt hagyott itt. 35 volt. Erre nincs garancia, persze a nagy számok törvénye alapján... de akkor is... társadalmi, gazdasági, nemzeti, politikai érvek alapján méltatlanul butaság erre hivatkozni.

Aki nem akar ne szüljön, szíve joga.

ui: de jó, hogy az én nagyanyám nem mérlegelt és az édesanyámat megszülte 1944-ben (II. világháború).

Erről új fórumot kellene nyitni - de úgy tudom, itt nem lehet politizálni :-)

Egyébként pedig ez így túl egyszerű magyarázat, amit le akarnak nyomni a torkunkon. Gondoljunk csak a magánnyugdíjpénztári pénzek "megvédésére"...

Igazi EMBER vagyok és nem elvakult nacionalista. De ez tényleg nem ide való.

Szia.

Ez így igaz, nem mindenki maradi. Csak arra próbáltam utalni, hogy alaposan át kell gondolni, ilyen szempontból is, a gyerek majdani életére való kihatás tekintetéből is a döntést.

Nem csak az"anyaság" oldaláról.

Nem mondod :) Gratula az írásodhoz.Igazi magyar vagy,na mindegy ez úgysem ide való :)

A téma meg nem érint,így pápá:) Fórum kivéve :)

Semmit sem döntök el - ezt meg is írtam, amit ha elolvastál volna, talán most nem sértődtél volna meg.

És de igen, tudom milyen "is megélni "nagymama korba"az anyaságot" - a gyermek szemszögéből - és ezt ís tudhatnád, ha meg is próbáltad volna megérteni, amiket korábban írtam.

Egyébként pedig mindenki saját maga dönt, itt csak beszélgetni próbálunk a kérdésről. Azon nem kell megsértődni, hogy nem a szokásos "hajrá, mindent bele, szülj bátran tíz gyereket" hozzászólást írtam.

Én nem szűkítem ezt a csoportot senkire. Teljesen összességében beszéltem.

Az egyén saját belátó képességéről írtam, nem felsőbbrendűségről... nem is értem, hol olvastad bele.

Egyébként ez a téma valóban messzire vezet, nem is akarok offolni, csak nagyon furcsa nekem ez a hozzáállás, hogy a gyerek mindenáron kell, akár van pénz, akár nincs, akár öreg vagyok, akár fiatal, akár van valakim, akár nincs, akár beteg vagyok, akár egészséges. Számomra teljesen érthetetlen.

nagyon messzire visz ez a hozzászólásod, röviden annyit válaszolnék, hogy nem gondolom, hogy bármelyikünk magasabb rendű volna, és ezért a mi gyerekeink jövőjét azzal kelljen biztosítani, hogy mások ne szüljenek gyereket, hogy a mieinknek legyen majd munkája, vize, stb.

Az általad vázolt problémák léteznek, de etikátlan az idős korban szülőkre terhelni őket (vagy más kiválasztott csoportra, akik nem férnek bele a normába valami miatt).

Szerintem még így is sokkal többen szülnek meggondolatlanul, mint kellene.

Pontosan azért, mert csak a saját érzelmeik és vágyaik vezérlik őket.

Egyáltalán nem tragédia, ha valaki felülvizsgálva az életét, lehetőségeit arra jut, hogy nem fér bele neki a gyerek. Így is rengeteg ember van már. Minden fajnál működik a születésszabályozás, egyedül az ember szaporodik nyakló nélkül, mert az milyen jó. Csak kérdés, hogy a gyerekek érdekeit vajon ki nézi? Belegondolnak-e, hogy milyen életkörülmények, lehetőségek várnak majd a gyerekre 20-30 év múlva, mikor a gépesítések miatt így is napról napra nő a munkanélküliek száma? Lesz-e még lehetőségük olyan életet élni itt, mint mi élünk?

Ha a 7 milliárdból több tenné fel ezt a kérdést magának, akkor még lehetne az unokáknak, dédunokáknak is jövője. Így már nem nagyon lesz...

Igen, lehet.

Sajnos így nem lehet gyereket vállalni - 20 évesen sem - , ha minden jövőbeni lehetőséget számba akarunk venni. Most van munkám - húsz év múlva lesz? Most van házam - húsz év múlva nem kell vajon eladnom? Most egészséges vagyok - de mi lesz húsz év múlva?

nem támogatom a felelőtlen, csak érzelmekre alapozott döntéseket, tehát nem arra akarok buzdítani senkit, hogy fontos kéréseket át sem gondolva döntsön. De azt már megtanultam elfogadni, hogy egy ponton túl nem tudom befolyásolni a jövőmet, és a gyerekvállalással mindenképpen kockáztatok (a gyermek szempontjából is).

Úgy gondolom, hogy mindazokat a kérdéseket, amelyek a jövőre irányulnak, a fiatalok is feltehetnék maguknak, és így könnyen lebeszélhetnék magukat a gyermekvállalásról. kérdés, hogy ez-e a helyes felfogás.