Anyaként már nem jár semmi (beszélgetős fórum)
Szeretem ha 1etértenek velem
Árva és néma lány az ideális feleség
Na tessék vele elbeszélgetni erről. Mi az hogy te akartad a családot, akkor tessék csináld? És akkor nem jár neked egy óra saját idő sem?
Na neeee...
Régen a gyerekek születési anyakönyvi kivonatában nem az állt, hogy szülők: apa és anya, hanem az, hogy NEMZŐ és SZÜLŐ. Az apa a nemző, az anya a szülő. Ő csinálta meg a gyereket, te pedig megszülted. Közös dolog, nem az hogy te akartad, te csinálod, ő meg pofázik neked 10 perc olvasgatásért, vagy mert 10 percre lemersz ülni a gép elő kicsit játszani. Jó hogy nem csapkod ostorral hátulról, hogy rabszolga vagy. Már bocsánat, de az ilyentől eldurran az agyam.
Ne engedd ezt meg. Szükséged van a kikapcsolódásra, ha az épp 30 perc séta egyedül, amig ő a gyerekre vigyáz, vagy épp 15 perc játék a számitógépen, amig alszik a gyerek, vagy éppen egy könyv amit elkezdesz és sikerül 1 órát olvasnod, akkor az. Ennyi jár. Kell a kikapcsolás mert becsavarodsz.
Nehogy már még ő pattogjon, neked is jár egy kis szünet, vagy más dolog mint a kiszolgálás, konyha- mosás- takaritás- gyerek- és az esti szexi istennői szerep, na ne már. Ő mit csinál? Hány szerepe van? Mennyi hobbija van? Mennyi időt szán magára? És te? Na itt a nagy különbség, hogy te neked nem hagyja, meg beszól emiatt, ő meg gondolom szó nélkül azt tehet amit akar. Ne hagyd. Nem csak te akartad a családot, hanem ő is. Mert ha nem akarta volna, nem csinálja meg neked. Jár neked is a kikapcsolás, nem vagy te cseléd, hanem a párja vagy, a gyermeketek anyja.
Összecsomagolnám a cuccait és kivágnám az ajtó elé
NEHOGYMÁ' a férfi viselje a nadrágot!
Ha nem működik a kommunikáció, akkor mit vársz!???
A csodát te teremted meg magadnak.
Tőle ne várd.
Ne mondjuk, hogy hagy ott? De akkor mit lehetne mondani?
Ez élet? Nem, ez nem az. Korlátoz a szabadságodba. Mi az, hogy nem olvashatsz? Mi az, hogy nem gépezhetsz? Ha otthon van, akkor ő is tud játszani egy kicsit a gyerekkel, hogy te is tudj mást csinálni.
Meg kell neki mondani, hogy közösen választottátok a családot, így neki is ki kell vennie a részét a teendőkből. Babázzon, hogy te tudj mást csinálni.
Nem tudtál nadrágot venni? Nem volt 3000 Ft-od egy kínai farmerra? Nehogy már! Persze tudom, hogy minden drága, de ennyinek bele kell férnie. Nincs segítség? Szülők?
És min kellene változtatnod? Mit csinálsz rosszul szerinte? Ő hány éves?
Sajnállak, de neked kell változtatnod, hogy másként legyen. Az anyaság és a család nem arról szól, hogy mást nem csinálhatunk!
Én a gyerekem mellett nyelv vizsgáztam, főiskolára jártam, tornázni jártam, stb. És egy idő után már nem a gyes mellett, hanem a munka mellett! Tehát, megoldható, csak ebben partnernek kell lennie a párodnak. Ha meg nem az, akkor még is csak lapát....
Elég, ha egyszer tisztázod ezt a pároddal, határozottan. Azt nem tűrném, hogy bárki így beszéljen velem. Ha ő így áll hozzá, akkor nézhetitek úgy, hogy ő pedig apa lett, ha nem a családdal foglalkozik folyamatosan, veled és a gyerekkel, pakoljon és menjen.
Mondd meg neki, hogy ezzel sürgősen álljon le, te sem mondasz neki ilyen butaságokat. Attól, mert anya lettél, még ugyanúgy nő is vagy, ember is vagy, megvannak a magad vágyai, dolgai.
Akkor maradj vele.
De most komolyan mi vagy te, rabszolga?
Üdv!
Biztos sokaknál kiveri ez a mondat a biztosítékot,főként,hogy itt is a többség biztos nő.De ma besokalltam kicsit,és nem igazán tudom,hogyan tovább.Eddig éltem abban a hitben,hogy ha egy nő és egy férfi családot alapít,az a hab a tortán,amitől majd minden még szebb lesz,mint volt és amitől majd örök összetartozás és szeretet érzése vesz körül.Ehhez képest ma a párom ezzel dobott meg:"Ez kellett,akkor most csináld.Te akartad a családot.Vagy a család vagy a saját vágyaid.A kettő együtt nem megy." Először akkor döbbentem erre rá,amikor már csak egy nadrágom maradt,és mikor kilyukadt,nem tudtam újat venni helyette.25 évesen ezt sem egyszerű "túlélni" nőként,ugye...biztos nem csak velem történt meg.Nem haltam bele,de ez egy olyan helyzet,amibe egy addig "gondtalanul" élő lánynak bele kell törődni...Örültem a családnak,de minden nehezebb lett.Amikor megtudták,hogy terhes vagyok,kirúgtak.GYES-ből meg,ugye nem futja mindenre,még ha a párom dolgozik,se,mivel albérletben lakunk.Na mindegy.Ma meg,gondoltam,naivan(nem volt sok házimunka,ezért utána),nekiálltam a fiam falára díszeket csinálni,előtte pedig meg mertem nézni a neten egy építkezős játékot,ami durván 10 percbe telik.Erre a párom megsértődött,és ez volt a válasz.Szerinte ha épp nincs mit csinálni,akkor foglalkozzak vele meg a kisgyerekkel MINDIG,mert a család erről szól.De ha nem tetszik,nem baj,nem kell együtt lenni.Menjek el.Néha vannak ilyenjei,de mindig a legjobbkor tud beszólni,és eléggé fáj,mivel az ember igyekszik,ugye,mindent megcsinál,főz,takarít,mos,vasal,bevásárol,közbe munkát keres a baba mellett,ami legtöbbször eleve halott ügy....És akkor még ne is legyen mellette kikapcsolódás.Élvezem,ha velük vagyok,nem az,de nekem hiányzik,hogy néha olvassak pl,és ilyen nem is volt....nem is tudom,legalább 2 éve...Egyszer megpróbáltam,mióta megszületett a fiam,de kár volt,mert csak ideges lettem,hogy még 5 oldalt se hagynak...Mindegy.Úgy érzem,hogy megfojt ez az élet.Nem erre vágytam.Nem lehet az ember senki,ha már anya?Ez komoly?Ezt várja el a társadalom?Ti mennyi időt töltötök hobbival?Nektek is beszól érte a párotok?Gondolom,ez fel se merül....Valami nem oké már,de nem tudom,mit és hol rontottam el...Csak már nem bírom.Évek óta nem volt magamra kerek 1 órám anélkül,hogy ne éreztem volna úgy,hogy ezért most beszól-e valaki vagy hogy ezalatt mit csinálhattam volna otthon...Lehet,hogy beleőrültem a bezártságba vagy nem tudom.Légyszi,ne írjátok,hogy már rég otthagytátok volna,mert gondoltam rá...De nem akarom.A másik énjét nagyon szeretem most is és sosem volt ilyen.Talán neki is sok a rengeteg munka meg minden.De család mellett tényleg nem jár semmi?