Angyalka született (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Angyalka született
Szia!
Én egy 10 honapos tündéri krampusz anyukája vagyok.Meghatodva olvastam a leveledet,mert én is hasonlo tipus vagyok mint Te,kicsit magamra is ismertem Benned,ami a tehesség utáni "készülödésedet" leirva vettem észre.
Öszintén sajnálom Angyalkád elvesztését....
Tény h ilyenkor nincs elég jo vigasztalo szo mert ö élt!Benned élt! És 1x csak ennek végeszakad,hirtelen és megmagyarázhatalanul...
Elfogadhatatlan és ez 1 örök seb marad az emberben.Nem jártam ugyan hasonlo cipöben de az együttérzés bennem él.
Kivánom h a kisfiad mellé kapj az égtöl még egy babát,aki ugyan nem potol senkit de lelkednek enyhülést hoz....
Szia!Teljes mértékben megértem mit érezhetsz!Én a 12 uh ra repültem hogy megnézhessük a babócát,eszembe sem jutott hogy baj lehet!se vérzés se görcs se semmi!ámuldozva néztem hogy ott a keze ott a lába stb...Aztán az orvos egyszer csak minden szó nélkül kitépte a szívemet egy szóval amit az asszisztensnek mondott :elvetélt holnapra írjon beutalót!!!!!!sokkot kaptam gondolom mert nem tudom hogy ezek után hozzám szólt e vagy sem!arra emlékszem hogy a párom karjában zokogok a rendelő előtt!ami egy magánrendelő volt!a műtét után nem voltam hajlandó hozzá járni!Most doki lesen vagyok!remélem most sikerül!19hetes vagyok,de most is retteghetek?jövő héten lessz a genetikai vizsgálat mert alacsony lett az AFP-m!
Igen, jövőre mi is tervezünk kisbabát. Mi tavasszal szertnénk belevágni, de az orvossal is beszünk még. Én is megpróbálok előrenézni és arra gondolni, hogy legközelebb én is a kezemben tarthatom a kisbabánkat a szülés után.
Most olvastam,hogy 25 hetes volt a kislányod.Csodálom az erődet és próbálok én is ilyen erős lenni,de nagyon nehéz,amikor eszembe jut,hogy apró ujjacskájával jelzett nekem,hogy tudja anya itt van mellette,és mosolygott amikor szóltam hozzá.Ilyenkor csak sírok és jönnek a miértek.Az orvosom viszont azt mondta,hogy amíg lelkileg nem vagyok rendben,addig ne próbálkozzunk meg újra a babával,ebben igazat adok neki,de teljesen nem lehet kizárni ezt a fájdalmat.Januárban szeretnénk ismét belevágni a babavállalásba,de nagyon lassan telik az idő..Nektek is tervbe van véve az újabb baba? Remélem igen,és együtt örülhetünk a 2009-es évnek!
Szia brygi!
Nagyon sajnálom,ami veletek történt.Sajnos én is tudom,hogy mit érezhettek,mert másfél éve az én kisfiam is angyalka lett.Nagyon sok erőt és kitartást kívánok nektek és ami a legfontosabb HITET,mert ha el tudod hinni,hogy te is boldog anyukája lehetsz egy picinek,akkor így is lesz!Hidd el megtörténik!!!!!
A fájdalmat csak egy következő kisbaba születése tudja teljesen begyógyítani, de ehhez mindenkinek időre van szüksége kinek többre, kinek kevesebbre.
Együttérzek veled, és tudom milyen nehéz. Mi lassan 2,5 hónapja veszítettük el a kislányunkat. Napról-napra jobban vagyok lelkileg, de vannak nehezebb periódusaim.
Próbáld meg elengedni az sokat segít.
Sziasztok!Az én pici fiam Dávid,6 és fél hónaposan jött a világra,mert nagyon el kezdtem vérezni és megcsászároztak.23napot élt,690 gramm volt,de annyira gyönyörű volt,hogy szinte egész nap az inkubátora mellett álltam,és néztem, közben imádkoztam és erőt próbáltam adni,illetve meríteni is belőle,mert nagyon kitartóan küzdött..Másfél év telt el,de aki azt mondja,hogy túl lehet lenni rajta az hazudik! A fényképe ott van a párom és én közöttem elalvás előtt,és olyan mintha köztünk aludna ő is...Tudatosan próbálok figyelni arra,hogy ha megint próbálkozunk,akkor csak a leendő babával foglalkozzunk,de nem hiszem ,hogy menni fog,nagyon nehéz.Akik hasonlót átéltek azok tudják,hogy milyen érzés,de csak AZOK tudják!Nekem is sokan mondták,hogy majd lesz másik,majd az idő begyógyítja,majd enyhül a fájdalom,stb,és én legszívesebben az arcukba ordítottam volna,hogy HONNAN TUDOD,TALÁN ÁTÉLTED EZT? NEM!! Sokat imádkozom,és bízok abban,hogy mi is átélhetjük azt a csodát,és felhőtlen boldogságot,ami egy egészséges kisbaba születését és felnevelését jelenti!Mindenkinek a legjobbakat kívánom és sok-sok gyerekzsivajt!
sziasztok!Az Én Gergőm 12 hetesen ment fel az égbe! egy hónapja próbálom feldolgozni és még mindíg nem megy!mindenki próbál úgy viselkedni mintha misem történt volna!senki de senki nem tudja milyen érzés ez csak aki már volt anya!mindenki szerint még van időm hogy szülhessek!de szerintem ez nem időhöz van kötve! és azt amit akkor éreztem amikor elöször megláttam a hogyan lubickol a pocimban az felejthetetlen és soha megismételhetetlen érzés volt!életem legszörnyűbb pillanata volt amikor már tudtuk hogy egy angyalka szülei vagyunk! túl kéne már lennem rajta? szerintetek ez normális? még mindíg minden éjjel a sírva kelni és a megsem született kisbabánkal álmodni?remélem még megválaszt minket egyszer a szüleinek.....:(((( mindenkinek kitartást és sok sikert'''
sok sikert és egészséget kívánok nektek!
Szia! Fogadd részvétem! Velem is hasonló történt 2008.08.08-án csak a mi kislányunk a 25. héten halt meg. Próbáld meg elengedni, tudom, hogy nem könnyű, hogy ne játszódjon le benned újra ez a nap. Nekünk ez a kislány volt a 3. angyalunk, az előző kettőt a 6. héten veszettük el. Nekem a férjem, a családom és a nőgyógyászom segít a legtöbbet. Bizakodom benne, hogy a 4. terhességemnél én is kezemben tarthatom a gyermekem és hallhatom ahogy felsír. Úgy érzem, hogy 2009-ben átélhetem ezt és bizakodom benne, hogy te is átélheted ezt.
Nagyon sajnálom, ez óriási fájdalom. Részvétem.
egy hete veszítettük el a kisunokámat.a 39.héten hirtelen minden előzmény nélkül elhalt.azt mondták hogy a köldökzsinórba gubancolta magát.nagyon vártuk.hogyan lehet ezt feldolgoznunk?
nagyon sajnálom,és pontosan tudom,mit érzel..azt,amit most én....
Nagyon szépen köszönöma jokivánságaidat!!!
:)
Nagyon megrázó a történeted.
Nagyon köszönöm.Remélem,hamarosan újra sikerül.Nagyon ,de nagyon szeretnénk.Már , már görcsösen.De ha sikerül , akkor írok.Köszi,nektek sok boldogságot és jó egészséget.
Nagyon, nagyon sajnálom Brygi! Fogadd őszinte részvétem.:(((
Szivből kivánok Nektek mielőbbi boldog babavárást, és egészséges, gyönyörű kisbabát!
Sajnálom ami veled történt, nagyon szomorú. Velem is megtörtén, amig nem lettem ujra várandós, rá se tudtam nézni a kisbabákra, mert mindig az enyém jutott az eszembe, akit soha nem tarthattam a karomban. Mikor ujra babát vártam, ez enyhült, és ez jó volt. Aztán, hogy megszületett a kislányom, csodálatos volt minden, és arra gondoltam, ha Ő most élne, a kislányom nem lehetne, és ezt nagyon sajnálnám, és már nem fájt. Évekig még szülinapja körül gondoltam rá, hogy most lenne 1,2,3 éves, de ez is elmult, elfelejteni viszont tényleg nem lehet.
Kivánok mielőbbi babavárást, boldog áldott állapotot, és egészséges, édes kisbabát.
Én most vesztettem el a babucinkat ,igaz 7 hetesen.De ez nem kor kérdése.De inkább most,mint később.A legnagyobb fájdalom a világon!Van két kamasz,gyönyörű fiam az első házasságomból,ez még nehezebbé teszi a babucim elvesztését.Ránézek a fiúkra,abban a pillanatban ,kitépik a szívemet.Nem érdemli meg ezt senki sem.Nem adom fel,küzdök amíg lehet.Nem lehet,hogy egy ilyen nagy szerelemből,ne szülessen babóca.A párom rosszabbul viseli ,mint én.Rohadt érzés,hogy az egyik pillanatban boldog vagy,a másikban ,eltemetnéd magad.Ezt talán azoknak "könnyebb elviselni,túl élni,akiknek van már gyermekük,mert elfoglalják.Ez nem jelenti azt,hogy mi nem szenvedünk.Örökkön örökké élni fog a szívünkben.Sok erőt nektek.
Nagyon szépen köszönöm a jokivánságaitokat!!!!!
A fiam május 4-én 19:48-kor jött a világra halva
53 cm és 3,30 kg volt.
Nem nagyon tudom magammég mindig tultenni, de a párom mellett van és biztat hogy a következö gyermekemmel már nem történhetmeg.
Én nagyon bizom benne de az ÉN KICSI FIAM MINDIG A SZIVEMBEN FOG ÉLNI Örökre nem fogom elfelejteni SOHA!!!!!
És mégegyszer nagyon szépen köszönöm a biztato szavakat nem is tudjátok mennyire jolesnek ezek a szavak nekem!!!
Remélem hogy már senkineksem kell átélnie a Földön ezt a fájdalmat!
Hisz van is Isten csaképp akkor más emberre kellett hogy figyeljen, nem rám vagy másra
Szia! Két kislány születése után harmadik babát szerettünk volna, de 3 vetélés után feladtam a próbálkozást. Mindig feltettem a kérdést: Miért pont én? Hol rontottam el? A gyerek nevelésbe munkába menekültem, és egyfolytában úgy éreztem : a Jóisten elhagyott. Évek teltek el, nem próbálkoztunk. Féltem attól, hogy habár könnyen terhes lettem mindig, de nem tudom kihordani. 17 év telt el. Tavaly csíkos lett a teszt. Nem terveztük. Terhességem alatt számoltam a napokat, és minden egyes nap új reményt keltett. Kisfiunk született. Évekig kísért az elvesztett babák emléke, de Barni halványított ezen a kegyetlen emléken. Tudom vannak nők, akiknek egy babájuk sem születhetett, és vannak, akik sokkal több vetélésen estek át. Mai ésszel már tudom, hogy nem lett volna szabad akkor feladni, és sajnálkozni, mert csak egy újabb sikeres terhesség- egy kisbaba halványítja a megtörténteket. Kívánom, hogy mihamarabb legyen a Te teszted is csíkos!
Szia! Őszintén sajnálom a történteket :(( A húgommal pontosan ugyanez történt októberben! Neki már van egy kisfia, és már a második babáját várta, amikor kb a 11. héten nagyon elkezdett vérezni. Azonnal kórházba mentek, persze már nem volt mit tenni. Az orvos azt mondta, mint nálad, hogy valszeg korábban (kb. 7. hét) meghalt a baba, és most lökődött ki a szervezetéből... Szegény, annyira sírt, hogy anyuméknak is alig tudta elmondani...
Annyira szomorú, hogy mennyi mindenkivel megesik ez!!!
Nem vagyok sírós fajta, de miután végigolvastam mindenki történetét, én sem bírtam megállni...
Nem is találok szavakat...szívből sajnálom!Kívánok nektek sok erőt és bátorságot a folytatáshoz!
Ezért gondolom én úgy, hogy vagy nincs is itt a Jóisten, vagy néha ő sem tudja mit csinál. A kisfiam 37 hetesen született! A tiéd is akkora lehetett mint ő! Nem is tudom, mit tennék a helyedben. Kimondhatatlanul sajnálom!
sajnálom :-(( Sok erőt kívánok!
Tiszta szívből sajnálom, nem lehet rá szó, mi érezhetsz, gyógyulást kívánok!
SZia,annyira sajnálom nem is tudom hogy igazából mit lehet ilyenkor mondani. Nagyon szorítok neked hogy túl tudd tenni magad rajta ami nagyon nehéz.
hello! én is elvesztettem a fiamat.
Én a terhesség 36.hetében történt ,már megvolt véve mindene (most a családom eldugta elölem hogy ne egyem rajta mindig magam).Ez május 4.-én történt,csak annyit észleltem hogy nem mozog.Elöször arra gondoltam hogy biztos alszik hisz neki is kell a pihenés.
De a korházban se ultrahanggal sem nst-vel nem találták a pici szivét és az orvos ezt mondta (amit sosem fogok elfelejteni!!):"Sajnálom a magzat már nem él de fél év után lehet probálkozni"
Ezután meg akartak szüleszteni de a családom nem engedte igy megcsászároztak.
A boncolásbol kiderült hogy fulladás okozta agyvérzést kapott amit a megsodrodott köldökzsinor okozott.
Én nem vgyok tul rajta minden nap lejátszodik elöttem az a nap, de a családom és a barátaim tarják bennem a hitet az életben.
Nagyon sajnálom a történteket. Fel a fejjel! Sajnos őt sohasem fogod elfelejteni, de el kell engedned! Ezen sajnos én is átestem. 8 hetes volt a babám mikor elvesztettem. Soha nem tudtam őt elfelejteni, de sikerült elengednem. Miután elvesztettem őt és sikerült magamban rendet rakni, rá 5 hónapra újra terhes lettem és most már a lányom 3 éves. Nem könnyű, de próbáld meg elengedni őt. Csak pozitívan!
További ajánlott fórumok: