Amikor kimondják a kegyetlen végszót: nem lehet több gyerekünk... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Amikor kimondják a kegyetlen végszót: nem lehet több gyerekünk...
Szerintem a legtöbb anyuka " belehülyül" ha 2-3 évig csak a gyerek körül forog a nap 24 órájában. Persze vannak olyan nők is, akiknek kifejezetten testhezálló ez a szerep és élvezik. Ugyanakkor vannak olyan gyerekek akiknek szüksége van az anyjukra három évig, és vannak akiknek nem szükséges ez a három év, 24 óra kötődés. Mindkettőjüket figyelembe kell venni és kompromisszumot kötni.
Én tudom magamról, hogy amikor az elsővel otthon voltam, két év múlva kinőtt még hat fejem. persze ezt szegény férjemen töltöttem ki. Azt hiszem se a gyerekek, se a férjem, se Én nem járunk jól ha Én odabilincselem magam a gyerekhez 3 évre.
Nekem mindkét gyerek 2 évig volt otthon, utána délelőtt jártak egy magánóvódába ovoda-előkészítőbe. ( ott így hívták )Mindkét gyermekem kiegyensúlyozott. Így jó volt.
A harmadiknál úgy tervezem hogy szintén 2 évig lesz itthon, de nem csak velem. Én kértem a férjemtől heti egy délelőttöt és egy délutánt hogy dolgozhassak már a baba kb.3 hónapos korától. Így vagyok a babával is eleget, és mégis lesz egy kis " magánéletem", ami nem a családról szól. ( és még egy kis pénzt is keresek)Mondjuk nekem anyukám is tud segíteni.:)
EGy kis érdekesség...
"Érdekes riportot készített a GYES történetéről az Index. Van benne néhány meglepő és érdekes gondolat, például azzal kapcsolatban, hogy a 3 éves GYES megnövelte a válások számát, a női alkoholizmust, valamint a végén kiderül, hogy semmilyen kárt nem okoz a gyerekben, ha nincs otthon vele 3 évig az anya (ez azért is érdekes, mert sok szakember meg éppen az ellenkezőjét állítja)
Megtudhatjuk azt is, hogy soha a világtörténelemben nem volt olyan, hogy 3 évig nem dolgozott egyáltalán az anya, csak a gyerekekkel foglalkozott. Sőt: mindig is dolgozott, csak éppen otthon. Gyakran látom, hogy a GYES alatt az anyukáknak még az is gondot okoz, ha saját magukkal kell foglalkozniuk egy kicsit, mert úgy érzik, ez az időszak csak a gyerekről kell, hogy szóljon, és úgy érzik, nem töltik be rendesen a tőlük elvárt szerepet, ha nem csak és kizárólag a gyerekkel foglalkoznak.
Elgondolkodtató az is, hogy azokban az országokban, ahol néhány hét vagy hónap után visszamegy dolgozni az anya, egyáltalán nem lesznek kevésbé kiegyensúlyozottak vagy rosszabbak a gyerekek, mint nálunk."
Aki otthon akar maradni, otthon maradhat. Nem erről van szó. De az állam csak 3 hónapig támogatja, azután már önerőből kell megoldani az otthonmaradást. DE aki akarja, az simán visszamehet a munkahelyére, ami várja. Nem gond a visszailleszkedés, nem kell képezni az anyukát, mert nem sok minden történik ennyi idő alatt a munkahelyén.
És megdöbbennél, ha tudnád, mennyi anyuka megy itt is vissza pár hónap után a jó állásába, csak ők bébiszittert fogadnak, mert itt olyan rossz az óvodai-bölcsödei hálózat. De ők a bébiszittert meg tudják fizetni. Az egyik ilyen mondta nekem, hogy így gondoskodik a gyereke jövőjéről. Mert ha elveszíti ezt az állást, ki tudja mi lesz? Nem lehet csak a férfira hárítani egyébként sem, hogy belerokkanjon a családja eltartásába.
Hagyjuk a politikát, nemzetkihalást. Senki nem sajnálja a nélkülöző gyerekeket? Csak az a lényeg, hogy megszülessenek? Unokaöcsém 7 éves, azt hiszitek nem tudja, hogy neki kevesebb jut? Az oviscsoportjából pl. tavaly a gyerekek harmada nem tudott elmenni a szervezett mozilátogatásra. Pedig ingyen volt a busz, párszáz forint a mozijegy. Egyébként nem juttatás kellene több, hanem normális munkalehetőség. Több ovi, bölcsöde. A magyar nők nagyon el vannak kényeztetve egyébként. Barátnőm Franciaországban él, azt hiszem 3 hónap szülési szabadság járt neki, azután mehetett vissza dolgozni. És ez ott természetes. És nem lett lelkisérült a 2 gyerekéből egyik sem:)De normálisan megfizetik a munkáját,és pontosan tudja, hogy jó helyen van a gyereke amíg dolgozik.
Így kellene itthon is lenni, ez normálisabb dolog, mint juttatásokért kuncsorogni, ami még megalázó is.
Sziasztok! Most volt időm végigolvasni a topikot. Nem tudom, neked feltűnt-e, hogy az általad kritizált pasi több ízben is kijelentette, hogy AKAR GYEREKET, csak nem most? A felelős gondolkodás meg nem bűn, sőt. Bár mindenki ezt tenné.
Dolgoztam gyámhivatalban, pontosan tudom, hogy a szeretet kevés egy gyerek felnevelésére.
Én sajnos érintett vagyok bizonyos fokig.
Az öcsém 10 éve nősült. 5 éve vált el, egy kisfia van. A házat a sógornőmnek adta, mert tudta, hogy egyedül a fél ház értékéből soha nem lenne képes másikat venni, és tekintettel volt a fiára.
Ők semmi másra nem házasodtak, mint a sógornőm minimálbérére, és az öcsém egyéni vállalkozói praxisára (asztalos, hol van munka, hol nincs). A kis ház megvételéhez szükséges pénzt anyukáméktől kapták.
Az öcsém fizeti az előírt gyerektartást, de most nagyon nincs munka, ezt is alig tudja előteremteni. Ő anyukámnál él évek óta.
A sógornóm most a minimálbérből, az élettársa RÁT-jából, alkalmi munkáiból próbálja fenntartani magukat. Paprikás krumpli mindennap, a gyereket én ruházom, én is iskoláztam be most ősszel öcsémmel közösen. Annyira nyomorognak, hogy az óvodai búcsúztató "batyubálon" a 100 forintos üdítőre nem tudott pénzt adni a fiának. Aki ezt pontosan tudta, és látni kellett volna az arcát! Mi lesz később? Most hívott, hogy nem-e be tudnék szállni télikabátba?
Szóval: öcsémékhez hasonló "alapokra" vállal gyereket az ország nagyrésze.
A gyerekhez való jog felülmúlja-e annak a jóléthez való jogát? És ne értsétek félre a jólét fogalmát: megfelelő étkezést, ruházkodást, iskoláztatást jelent. Nem luxusautót és nem luxusnyaralást.
Szeretem az unokaöcsémet, de nem tudom felnevelni, csak támogatni, de ez kevés lesz.
Nem azért gügyögünk a gyerekeknek, mert hülyék... (vagyunk)... És nem kötelező, hanem ez jön...
Furcsa, hogy egy fickó, aki nem akar gyereket, minek kötözködik már napok óta olyan nők tömkelegével, akik nem értenek egyet vele... Mit vársz, hogy megváltod a világot? Ez olyan, mintha egy fórumra, ahol 100 keresztény bizonygatja, hogy Isten létezik, jön egy ateista és leáll vitázni azon, hogy nincs Isten...
Érdekelne, mi értelme van ennek... Már egy kicsit uncsi, nem?
:DD
semmi baj,örülök,hogy ti pedig megtartjátok a picit,ha ezt itt kellett eldönteni,akkor megérte "elvenni a forumot"..:))
jó egészséget babának is mamának is..:)))
köszönöm és majd meglátjuk mi lesz...de nem adom fel..:)
Kedves meezy!
Nagyon eltértünk az eredeti, általad kiírt fórumtémától (ill. cikktől), ezért bocsátanot szeretnék kérni, ugyanis azt hiszem az Én hozzászólásomnak köszönhetően tértünk más vizekre. Bocs hogy " elvettem" a fórumodat!
Én azt gondolom, hogy ha nagyon szeretnél még egy gyermeket, akkor azt megbízható orvosi segítség mellett a lehető legkisebbre csökkentett kockázattal be lehet vállalni. Nyilván nagyon körültekintően kell eljárni, több orvoshoz elmenni, sok oldalról megvizsgálni a kockázatot.Nagyon nehéz olyan orvost találni akinek nem az algopyrin felírásáig jut el a tudománya, de nem lehetettlen. Biztosan sok orvost megrémiszt, hogy az amúgy is kockázatos szülésnek úgy kell nekilátni, hogy van egy biztos kockázata is. Ettől függettlenül NE ADD FEL! Sok energiát az orvoskereséshez, sok erőt a babához!:)
Itt több hozzászólással kapcsolatosan a saját tapasztalatom: ha arra vártam volna hogy az anyagi körülményeim olyanok legyenek amibe kételyek nélkül szülök gyereket, akkor már az első sem lett volna. Nem egészen értem......a gyerekvállaláshoz előbb meg kell nyerni a lottó 5-öst?
Ennek ellenére hogy nem vártam a csodára, most nagyszerűen eltudjuk tartani a gyerekeinket. Persze az aggodalom soha nem fog megszűnni: " Tudom majd támogatni a továbbtanulását?" , " Tudok majd nekik lakást venni, hogy ha egy mód van rá ne kelljen albérletbe kezdenie a külön életet?"..stb, stb.....Ezek az aggodalmak szerintem akkor is meglennébnek ha aranytömbjeim és csiszolatlan gyémántjaim lennének itthon a széfben. Nem biztos, csak gondolom.
Én ebben egy darab kérdőjelet nem látok. Csak a saját gondolataimat, dillemámat. Amit kijelentettem. ( mert a mondat végén a pont kijelentést jelent)Én nem kérdeztem meg senkitől, megtartsam-e. Csak kiírtam a gyerekvállalással kapcsolatos félelmemet magamból.Nézd csak meg jobban, hogy látsz-e olyan mondatot, ami azt sugallaná, hogy közvéleménykutatást végzek a magánéletemmel kapcsolatosan és aszerint döntenék.
Nyilván az ember( Én) az ezzel kapcsolatos hozzászólásokat elolvassa, hátha valamit nem mérlegeltem a friss élmény miatt, amit esetleg kellett volna de nem jutott az eszembe. De nem kérdeztem meg, megtartsam-e vagy sem. Tehát maradok az előző javaslatomnál: Tanulj meg szöveget értelmezni!
a barátnőm semmire vállalta,most ő felelőtlen???
Ja és én egy mozit vagy egy finom vacsorát egy mezei virágot is megbecsülök te megtudod????Kétlem neked már az arany nyaklánc sem érték!
egy példa,egy férfi ma már 32éves,nagy haveri társasága volt,csajok jöttek mentek.
Ma minden haverjának felesége van gyereke,nem járnak hozzá úgy mint rég,a család az első,egyedül maradt,és a csajok is sz@rnak rá mert nem veszi őket komolyan,pedig csak 32és egyedül van...
remélem még visszatérsz egy jó kis vita délutánra...
Ja, és egy jó tanács: Részegen ne csinálj gyereket...hulye lehet ;-)
További ajánlott fórumok:
- Én gyerekem... te gyereked... mi gyerekünk?
- Miért kegyetlenek az emberek?
- Együtt élek párommal, de nem vagyunk házasok, van közös gyerekünk.Ha valamelyikőnket baj éri, ki örökölne?
- Migrénesek, nektek mi segít a kegyetlen fejfájás ellen? :( A sötét szoba nem vált be
- Aggódom. Két nagyon kicsi gyerekünk van és csak gázzal tudunk fűteni, mi lesz ha elfogy a gáz? Ti mit tennétek?
- A volt férjem nem hajlandó kommunikálni velem a közös gyerekünket illetően