Amikor apa túl jófej... (beszélgetős fórum)

Kösz a tanácsokat! :)

Már jó pár napja hajtom neki, hogy menjünk el valahová együtt, de fáradtságra hivatkozik.... És persze, tuti, hogy fáradt is, éppen bontunk...

Ja, és ami külön jó, hogy nem csak új házba, de új helyiségbe is költözünk, oda, ahol a családja él. Úgyhogy most az anyósomnál lakunk, ahol összesen 7-en vagyunk egy kétszoba konyhába bezsuppolva... :S Anyós egyébként jófej, bár mint minden anya, elsősorban a saját gyerekének ad igazat, még ha nincs is igaza, és 6 gyereket nevelt fel és valahogy nem érti, hogy miért idegel ki kettő... megértem, ő más, mint én...

na, ő lenne, akire rá lehetne bízni őket, hogy mi kettecskén elmenjünk valahová... ami egy sütire még elég is, de több nap... Áááá, inkább nem...

Nálunk is volt ilyen stresszes időszak.

ŐSZINTESÉG!!!!!!!!!!

Ha elhanyagolva érzed magad, mond meg. És azt is, hogy mire vágysz.

De az is fontos, hogy értékeld az erőfeszítéseit. Pl. nincs szabadideje. Kérdezd meg, hogy van-e rá szüksége, és biztosítsd neki, mert ő is kibukhat.

Ne légy csüggedt. Egyszer felépül az a ház, és nyugi lesz. Most erősnek és okosnak kell lennetek.

Kitartás!!!!!!!!

Lepd meg egy közös nyugis hétvégével és intézd el hogy legyen aki vigyázz a gyerekekre :)

Közben vedd észre, milyen jó is hogy segít neked a gyerekek ellátásában...

Örülj az együtt töltött perceknek, még ha nem is kettesben vagytok :)

Pedig vedd rá, hogy kettesben legyetek néha, különben elfárad a kapcsolat.

Tényleg túl jó apa, ezért becsülöm, de legyen férfi is. Így leszel te nő és nemcsak anya.

Sokszor olvastam már, hogy mennyire rossz, amikor az apa elhanyagolja a gyerekeit, egész nap dolgozik, este hazajön, vacsorázik, leül a tévé elé és fürdés után még talán becsúszik egy kis szex is, mielőtt hátat fordítanak egymásnak az asszonnyal... Szomorú és talán csak sztereotípia, a legtöbb apa/férj nem ilyen.

Az én férjem nem ilyen... Amikor hazajön a munkából, átöleli a gyerekeit, leviszi őket a játszótérre, együtt nézik a tévét, együtt vacsorázunk és este segít fürdetni és lefektetni őket... Amióta megszülettek ez így van... :)

Viszont egy ideje úgy érzem, én nem vagyok sehol... Elkezdtük építeni a közös otthonunkat, és minél jobban haladunk ott, annál jobban csúszunk együtt lefelé. Nem beszélgetünk a kölykök általános állapotán és az épülő házon kívül semmiről és amikor hazajön hullafáradtan a telekről, akkor is a gyerekeket ajnározza, míg bele nem zúg az ágyba. Már több hete hajtom, hogy menjünk el kettesben valahová, de látom, hogy nincs ereje hozzá és tiszta ideg vagyok, amikor a kölykök ránk csimpaszkodnak.

Mit tegyek? Félek, hogy nem lesz, aki beköltözzön az új otthonba... :(